- Hol vagyok?- emeltem fel a vértől bűzlő tenyeremet a homlokomhoz.
- Végre felébredtél. Nem szabad elaludnod érted?
- De annyira fáradt vagyok.
- Akkor sem szabad elaludnod- okoskodott Dóri
- Jó, de hol vagyok és miért véres a kezem?
- Nem emlékszel?
Szörnyű fájdalmakat éreztem a hasamból.
- De most már igen. Mond, hogy nem fog elmenni a babám
- Nem ígérek semmit, de minél hamarabb oda érünk annál több az esély, hogy túléli. Adam, ne 50-nel menj.
- De megbüntet a rendőr.
- Ugyan már. Nincs ilyenkor rendőr. Válassz.
- Utálom az ultimátumokat.
A mondatot követően éreztem, hogy rátapos a gázra a nyomás miatt. Már majdnem elaludtam, de szembe jutottak Dóri szavai ezért nyitva tartottam a szemem már amennyire tudom. Érzékeltem, hogy megállt a kocsi. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam még jó, hogy Adam előttem volt és el tudott kapni, mert nem bírtam lábra állni ezért elestem volna.
- Miért nem tudsz a fenekeden nyugodtan ülni?
- Ismersz.
Felemelt én meg kapaszkodtam a nyakába.
- Nem vagyok nehéz?
- Nem számít.
Megint kezdtem vissza esni a kómaféleségbe.
- Ne, aludj el!- szólt rám Ad
- Nem tudom, hogy meddig bírom még.
- Ki fogod bírni. Jó napot. Azonnal meg kell műteni, mert terhes- szólt az egyik kínai beütésű csajnak.
- A 12-es kórterem szabad azonnal oda rendelem az egyik orvost.
- Köszönöm. Merre is van a 12-es kórterem?
- Felmennek a lépcsőn ott balra és az 1 ajtó jobbra.
- Köszönöm.
Elindultunk a lépcsőn, de Adam már alig bírt el.
- Minden rendben? –kérdeztem
- Nem, de meg tudom csinálni.
Nagy levegőt vett és elindult újdonsült „erejével”.
/Adam szemszöge/
- Na, és mit szólsz hozzá, hogy terhes lett?- kérdezte dóri miközben leültünk a várakozó helyiségben.
- Nem tudom. Hiszen mindig védekeztünk és ez elég fura, hogy így esik teherbe.
- Tökfej nem arra vagyok kíváncsi, hogy-hogy történt. Megtartanátok?
- Őszintén? Nem akarom, de igen.
- Értem. Akkor reménykedjünk, hogy nem megy el.
- Itt a doki.
Odasétáltam hozzá.
- Jó napot! Mondja, van rá esély, hogy a baba túléli?
- Nem sok. Megpróbálok mindent megtenni, ami tőlem telik. de most megyek, megműtöm a lányt. Üzen neki valamit, de nem biztos, hogy át tudom neki adni, mert lehet, hogy már bealtatózták?
- Nem. illetve bármi is történik, szeretem őt.
- Nem lesz semmi baj.
- Remélem.
Visszaültem Tommy és Dóri közé.
- Remélem, hogy most nem lesz baj. Mert a múltkori műtéténél majdnem meghalt.
- Légy optimista.
- Kösz, Tommy, de ezzel nem segítesz.
- Azt hiszem, hogy én ma néma leszek.
- Na, látod ez egy jó ötlet- besértődve elfordult- Bocs haver. De ideges vagyok
- Megértem, de attól még nem kéne bunkósodni
- Bocsi. Ti is haljátok?
- Mit?
- Ezt a hangot. Olyan, mint, ha egy csorda közelítene felénk
- Most, hogy mondod. Nem!
- Fáradt vagyok- nyavalyogtam.
- Látszik. Rád férne egy alapos alapozó. Látod, én milyen üde vagyok? Hála az alapozónak. Van nálam alapozó, megcsináljalak?
- Ha akarod.
- Van nálatok papír zsebkendő?
- Nálam nincs- szólt Tommy
- Nálam sincs.
- Szép, alapozó, meg sminkcucc van, de egy átlagos dolog nincs nálatok.
- Nálad sincs.
- Volt csak elfogyott.
- Elmegyek akkor egy wc-be WC papírért.
Dóri felállt és elindult megkeresni a WC-t. Közben Tommy elkezdett engem kiszépíteni.
- Ennek olyan gyümölcs illata van- szagolgattam.
- Eper illata van.
- Most ez komoly?
- Ne fejeket vágj, hanem azt csináld, amit én mondok. Nézz fel.
- Most se hallod? Tényleg olyan, mint egy csorda.
- Nem hallok semmit se. Amúgy jó ötlet volt ide hozni Barbit?
- Miért?
- Mert annyira fura emberek vannak itt. Nézd azt a férfit, aki erre jön. Állandóan jobbra hajtja a fejét. Vagy azt a csajt ott. A nyelve kint van, és úgy megy. És a doki, aki megműti Barbit az meg bandzsa volt.
- Remélem, hogy nem fog hibát elkövetni, mert akkor megverjük. Ugye besegítesz?!
- Naná-, rám kacsintott.
- Az a férfi, akit az előbb mondtál az felénk tart.
- Biztos zombi, mert a zombik az agyat szeretik.
- Na, hát akkor neked nem kell félned.
Fejen ütött és én is visszaütöttem.
- Neked se kell BB.
- Haha, vigyázz, mert most akkorát hazudtál, hogy leszakad a plafon.
- Micsoda egód van neked ember.
- Hát. Van mire – megint fejen vágtam.
- Ezt most visszakapod.
Nekem ugrott, de az a férfi elért hozzánk és elkezdett köhögni.
- Sajnálom uram, de a kórház előtt legalább 20 paparazzi akar bejönni ide. Nem tudom, hogy kimondta el, hogy ön itt van, de sajnálom.
- Remek. Ugye nem tudnak bejutni?!
- A szabad kollégák azon vannak, hogy ööö izé öö ja, igen, megfékezzük őket a bemenetellel
- Köszi.
- Nincs mit, de a barátjának mi a baja, hogy így nézz? Ha valami baja van a látásával, akkor van egy tökéletes szemészetünk. Az a csinos kis hölgy a felelős érte- mutatott a nyelvét kint helyező csajszira
- Mi? Nem köszönöm. Nincs semmi baja a szememnek.
Kicsit felkuncogtam. A doktor elsétált és amint hallótávolságon kívül volt így szóltam Tommynak.
- Te kezdem félteni Barbit.
- Én megmondtam. Megjött Dóri
- Meg és sikerrel- lelkendezett Dóri ki fellóbálta a wc papírt- Amúgy csomó paparazzi próbál bejutni ide
- Kinézek.
Kék szemeimmel kinéztem a korom sötétbe és csak annyit láttam, hogy páran fényképeznek engem, de azt is a vakuk villogásából állapítottam meg.
- Meg vagy! Most készítek rólad csomó képet és megveszem az új menő telefont. Haha
Beugrott a folyósra egy férfi és elkezdett fotózni.
- Hagyjál már békén, mert beverek egyet
- Arra befizetek- gúnyolódott tovább.
- Te akartad
Felálltam és elindultam felé, de megelőzött egy férfi és elkezdte kiráncigálni a paparazzit.
- Ennyi vagy!- kiáltottam utána
- Adam, ne húzd fel magad a fotósok miatt. Tudod mit? Így fogd fel. A rajongóidat szereted, nem? Na, hát akkor gondold azt, hogy ezek a fotósok nekik visznek képeket, ohgy tudják a rajongóid, hogy jól vagy-e vagy mit csinálsz.
- Ebbe van valami kösz Dóri.
- Nincs mit.
***
- Adam! Kellj fel!- rángatott Tommy- Itt van a doki, aki megműtötte Barbit.
- Mi? Elaludtam?
- Igen, de ide jön, szóval ébredj fel. Elég szomorú feje van.
- Jó napot doktor úr.
- Jó napot uram. rossz hírem van. Meghalt.
Meghalt? Mi? Ez nem lehet meghalt Barbi?
- Tessék?
- Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni.
- Én nem értem- kezdtem bekönnyezni. Tommy sokott kapott Dóri pedig kezdett bekönnyezni-
- Sajnálom Haver- szólt Tommy
- Várjatok már! A baba vagy Barbi halt meg?
- Jaj, sajnálom ezek szerint nem voltam érthető. A baba halt meg. Barbi jól van, ha gondolják bemehetnek hozzá, nem sokára elmúlik az altató hatása.
Felléegeztem az örömtől.
- Rendben.
- Adok pár tanácsot. Egyen sok gyümölcsöt, zöldséget, mert vitaminre van szüksége. A veszekedést kerüljék, mert könnyen depressziós lehet és sok figyelemre, szeretetre van szüksége.
- Értettem. Mikor jöhet haza?
- Holnap, ha gondolja, itt aludhat vele.
- Ez jó. Köszönöm
Ezzel elment a doki.
- Na, srácok bemegyünk?
- Még szép.
/Barbi szemszöge/
Adam a kezemet csókolgatta, amikor kinyitottam a szemem.
- Hol vagyok?
- A kórházban- felelt nyugodtan
- Mi történt a babával? Meg van még?
- Sajnálom- szólt Dóri
- Nem ez nem lehet. Miért pont velem történnek meg az ilyen dolgok?
- Mostantól fogamzás gátló tablettát is szedni fogsz.
- Neked már megint azon jár a fejed. Ezzel nem segítesz. Mikor mehetek innen el? Utálom a kórházakat.
- Holnap. Ma pedig itt alszok veled. Rendben? Rendben. Köszönöm, hogy itt vagytok nekem, már ez nem sokat segít a mostani helyzetemen.
- Figyelj ennél már csak jobb lehet- nyugtatott Tommy
- Remélem, hogy igazad van Tommy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése