8.fejezet

2 hónap telt el az esküvő óta. Adam beállított elém egy méreg drága kocsival én meg meggyőztem, hogy vigye vissza. Az elmúlt 2 hónap alatt egyszer sem veszekedtünk, aminek nagyon örülök. Hihetetlenül boldog vagyok valamikor még mindig azt hiszem, hogy álmodok, de aztán belenézek Adam gyönyörű kékes szemébe és ez a gondolat egyből elhussan. Még nagyobb örömömre Lady Gaga felkeresett, hogy tervezzek neki valami extrém ruhát és egész jó pénzt adott érte. Ez a dolog Adam-t is meglepte. Lehet, hogy fel kéne csapnom divattervezőnek? Na, mindegy. Most épp Dórival ülünk a kanapén és bámuljuk a tv-t. Most reklám megy. És én megint tervezek. Dóriék még mindig együtt vannak. Én és Dóri is kap fenyegető leveleket, hogy hagyjuk békén a srácokat, persze ez nem ér semmit se. Dóri háza elkészült, de maradásra kértük és maradt is.

• Komolyan mondom, hogy el kéne menned a válogatásra.
• Minek?- kérdeztem halkan
• Mert, jó hangod van – 3 napja megláttunk egy reklámot az egyik tehetségkutatóról, hogy versenyt hirdet...azóta folyamatosan ezzel zaklat.
• Nem
• Miért? Énekes akarsz lenni, nem? Mira vársz? Ha mindig azt mondod, hogy most nem akkor soha az életben nem fogsz énekes lenni. Meg kell próbálni.
• De holnap jár le a határidő.
• Nem baj, holnap egyből oda megyünk jó?
• Felőlem, de ha nem kerülök be, akkor fejbe rúglak.
• Úgy is befogsz.

Ekkor ajtó csapódást halottunk.

• Adamnek ne mond!
• Miért?
• Mert!
• Mi ez a sugdolózás csajok? – a kocsi kulcsát ledobta a dohányzó asztalra szájon puszilt és leült mellénk.
• Semmi – mondtam.
• Jól van – Hozzábújtam és mélyen beleszagoltam az illatába- Tetszik?
• Nekem minden tetszik amihez közöd van, persze a jó dolgokra értem. – felnevetett
• Mindig meg tudsz nevettetni
• Addig örülj, amúgy ma mit csináltál?
• Ügyeket intéztem.
• Aha, értem.
• Én elmegyek fürödni, Barbi jössz velem?
• Most nem.
• Nem tudod, hogy mit hagysz ki.
• Majd máskor.
• Jól van – Felállt és én meg a fenekére ütöttem ő meg hmm-mögött. Aztán elsétált.
• A holnap nap nem jó. Nem készültem fel semmivel sem.
• Ugyan biztos van olyan dal amit el tudsz énekelni.
• Nem tudom. Gondolkodok rajta. Kíváncsi leszek a zsűrire
• Áh, ugyan minden évben ugyan azok a zsűrik.
• Igaz. Azt hiszem fel megyek Adamhez. Ha szerencsém van akkor a kádba van és még ott ül.
• Rendben.

Felfutottam gyorsan levetkőztem és kopogtam az ajtón.

• Ki az?
• Meg gondoltam magam.
• Nem is tudom, már majdnem készen vagyok.
• Ja, persze 3 perce jöttél fel. Mindjárt megfagyok.
• Jó rendben.

Berontottam, becsaptam magam mögött az ajtót és beültem a kádba.

• Hu, jó meleg a víz - először kirázott a víz. Gondolom veletek is előfordult már, hogy ha hirtelen hidegből forró vízbe ülsz akkor kiráz a hideg.
• Csak a forró vizet szeretem
• Én is – szorosan mellé ültem. – Na és van terv?
• Van, fürdés semmi más
• Biztos? Még ez se? – megcsókoltam
• Ez jöhet – visszacsókolt

Másnap reggel Adam elment ügyeket intézni én pedig azt a dalt gyakorolgattam amit kiválasztottam. Ez a dal közepes. Vannak benne magas, nagyon magas, illetve mély hangok is. Ha a zsűri látni fog bennem valamit akkor tovább enged, ha nem akkor nem. Ez van. Végeztem a próbával és Adam hazajött. Leültünk reggelizni…

• Barbi most mennem kell, dolgom van.
• Milyen dolgod?
• Hosszú
• Nem akarod elmondani – Már napok óta ezt csinálja – Ugye? Ugye? Nincs szeretőd?
• Mi? Te ezt hiszed?
• Nem tudom, megkérdezek valamit te pedig soha nem válaszolsz
• Ha annyira érdekel akkor elmondom, de nem hiszem, hogy érdekel.
• Barbi, mennünk kell!
• Nekem is.

Egxütt kimentünk és én dóri kocsijába szálltam addig Adam a sajátjába.

• Izgulsz? – Dóri épp akkor kérdezte amikor kihajtottunk
• Nem, mert úgy se fog sikerülni - Fejen vágott
• Hagyd abba!
• Au. Csak előre látom a dolgokat
• Még egyszer fejbe váglak és akkor már csillagokat is látni fogsz

Az út többi része lényegtelen volt. A helyszínen tombolt a tömeg. Voltak olyanok, akik csak egy helybe ültek, olyanok, akik próbáltak és olyanok, akik „buliztak”. A kezembe nyomtak egy jelentkezési lapot, hogy töltsem ki. Kitöltöttem és oda adtam nekik. Egy kis termetű nő beállt és csendet kért.

• Figyelem! Pár percen belül megkezdődik a válogatás, kérem, hogy csendben legyenek, mert valaki át szeretné ismételni. A behívás véletlen szerűen történik. Majd azon a képernyőn – Felmutatott az ajtó tetején lévő tv-re – Látni fogják a neveket. Még valami az egyik zsűritagunk megbetegedett ezért egy helyettesítő jön a helyére és addig lesz a helyettesítő amíg az eredeti zsűritag nem áll készen a zsűrizésre. Sok szerencsét – elment a nő.
• Kíváncsi vagyok, hogy melyik zsűritag betegedett le- mondtam Dórinak
• Én meg azt remélem, hogy olyat raktak be aki nem bunkó.
• Hát ezt én is remélem.

A csöndet felváltotta a nagy hangzavar. Mindenki arról kezdett el beszélni, hogy ki lehet az a „titkos” sztárvendég. Engem a dolog hidegen hagyott. Inkább elővettem a dalszöveget és ismételgettem. Csak a dalra koncentráltam semmi másra. A körülöttem lévő emberek hangja megszűnt létezni egészen addig amíg Dóri megrázott.

• Hahó! Te jössz, menj már!
• Mi? Az nem lehet 3 perce olvasom a dalt.
• 3?/Inkább 60 na menj
• Rendben

Megölelt Dóri és annyit mondott, hogy sok szerencsét. Oké. Minden rendben. Annyira izgulok, hogy már izzadok. Az ajtóhoz értem és egy nő állt ott.

• Amint zöld lesz a lámpa bemehetsz, rendben?
• Igen, oké.
• Izgulsz?
• Á, csak egy kicsit...Nagyon.
• Az jó, ha izgulsz. Mehetsz Sok sikert.
• Köszönöm

Megfogtam a kilincset és pár mp után lenyomtam. A gyomrom liftezett nagyon ideges voltam és izgultam is. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyet talán akkor amikor mentem az autogram osztásra. Remélem, hogy most nem fogok elbőgni magam, de szerintem nem fogom. Sokat változtam. Érettebb lettem és erősebb is. Ha azt mondják, hogy nem jutottam tovább akkor ez van. Megpróbáltam és kész. Végig néztem a zsűri tagokon.

• Jó napoooooooot – Teljesen lefagytam amikor megláttam a pót zsűritagot. Egy helyben megálltam. A pót zsúri tag se számított rám. Amikor meglátott akkor kiköpte az ásványvizet a szájából és köhögésbe tört ki.
• Te mit keresel itt? - köhögcsélve kiköpte a szavakat
• Te, mit keresel itt?!
• Hé, Lambert family elég legyen. Nem családi rívásra jöttünk ide.
• Igaz, elnézést – kértem bocsánatot és középre sétáltam. Gondolom kitaláltátok, hogy Adam a pót zsűri tag. Nem tudtam erről.
• Ne elnézést kérj, hanem énekelj – csépelődött az egyik férfi.
• Rendben – Elmondtam a címet és már éneklésnek is láttam. Szerencsére nem rontottam el. Már csak Adam zsűrizése volt hátra.
• Nos, közepes volt. Erősebbel is kezdhettél volna. A youtube-n megállnád a helyed, de itt ennél keményebb kell – Adam szavai nagyon megleptek, egyik zsűri se mondott ennyire rossz véleményt és az a legrosszabb, hogy Adam szavai voltak számomra fontosak. A mosoly az arcomról lekonyult.
• Mi van Adam?! Te megbolondultál? Mi az már, hogy youtube-n megállod a helyed? Eddig itt imádkoztál egy tehetségért, most meg leizéled? - Kelt védelmemre az egyik zsűritag
• Én nem..
• Tartsd meg magadnak, most szavazzunk

Végül tovább engedtek és nekem örülnöm kellett volna, de Adam szavai égettek. Dóri arca együtt érző lett.

• Annyira sajnálom. Nem tudják mit veszítettek veled.
• Tovább engedtek.
• Mi?! Gratulálok, de miért nem vagy boldog?
• Adam volt a pót zsűri és nem tetszettem neki.
• Ugyan, biztos tetszettél neki.