Szereplő bővűlés

Jobb oldalra a képekhez egy új kép került, amin egy lány van, az ő neve Isabella, de a történetben csak Is, vagy Bella ként fogjátok látni a nevét. Bella, Barbi szoba társa lesz a versenybe, akivel nagyon össze fog barátkozni...Többet nem is mondok, a friss nem sokára jön, hétvége tájba, de lehet, hogy hétfőn. Suli előtt biztos, hogy ki fogom tenni.:)

10.fejezet

Reggel 8-kor már Adam nem volt az ágyban sőt szerintem már a házban sem. Nem tudom, hogy ez a pótzsűriskedés segíti vagy hátráltatja-e a kapcsolatunkat főleg úgy, hogy nem sokára jön a következő forduló és tovább kell jutnom. Az a baj, hogy a dalszöveget akkor fogom megkapni, amikor oda érek, így csak 1 napom, illetve éjszakám lesz felkészülni. Nagyon értelmes ez, de komolyan. Mindegy. Addig is megeszem azt, amit Adam készített nekem. Nagyon édes tőle, hogy készített reggeleit nekem és mellé írt egy levelet, amiben ez állt: „Jó reggelt, kicsim! Sajnos én már nem vagyok itthon. De hamarosan találkozunk. Nem tudom mikor érek haza, valószínűleg későn. Szeretlek. Jó étvágyat. Xoxo. Adam.” Klassz, akkor ma se tudunk beszélni arról, amiről szeretett volna. De én azt hittem, hogy a turné végével több időnk lesz egymásra, de esküszöm, hogy én ennek az ellenkezőjét látom. Persze mondjuk az az igazi szerelem, ami ki bír mindent, de akkor is… Ha a tegnapi napra gondolok és Drake fedetlen testére, akkor a hányingerem nem eléggé kifejező. A reggelihez nem volt kedvem most. Talán majd később megeszem. Azért szerintem tök jó, hogy nem csak Adam és én lakunk ebbe a házba, mert így annyira nem unatkozok. Gyorsan átöltöztem a pizsamámból egy cica naciba és egy, hosszú felsőbe. Azután pedig lementem, leraktam a tálcát és letakartam, hogy ne száradjon meg. A tv zúgását hallottam a nappaliból. Jól hallottam, valami csajos műsor ment szóval biztos Dóri volt az, mert látni nem láttam, hogy ki nézi, mert a kanapén feküdt. A gyerekes ösztön felülmúlt engem és rohanásnak kezdtem és ráugrottam és minden rendben volt, kivéve 1 dolgot. Nem Dóri volt, hanem Tommy. Tommy ijedtében ugrott egy kicsit, de utána a döbbenet nagyobb volt, mint az ijedtség.

• Te meg mit csinálsz?
• Bocsi. Azt hittem, hogy Dóri vagy – mondtam miközben leszálltam róla.
• Hát nagyon benézted. Miért hitted azt, hogy Dóri vagyok?
• Mert csajos dolog ment a tv-ben.
• Az reklám volt, én nem szoktam csajos dolgokat nézni és csinálni.
• Oh, igen? Nem is tudom ki sikított azért, mert elfogyott a körömlakkja.
• Az fellépés előtt volt.
• Szóval azt mondod, hogy csak fellépéseken van kifestve feketére a körmöd?
• Meg amikor fotózás van.
• Akkor most miért van?
• Mindegy hagyjuk. Amőgy is a pasidnak is ki van festve a körme.
• Tudom, de szerintem is hagyjuk. Inkább térjünk át arra, hogy mit akartál mondani.
• Semmit.
• Jaj, ne csináld már. Annyira kíváncsi vagyok és tegnap majdnem elmondtad, kérlek.
• Nem tudom, ha nem lenne számomra fontos, akkor már rég elmondtam volna. Sőt, nem csak rólam van szó, hanem Adamről is meg rólad is.
• Akkor mond el! Mit akarsz, hogy tapsoljak, vagy mi?!
• Én… nem tudom.
• De miért? Félsz valamitől vagy mi? Ha félsz, akkor mitől?
• A következménytől.
• Következmény?! Figyelj, mond el és megígérem, hogy nem mondom el senkinek se és ha olyan dolog, akkor segítek megoldani.
• Biztos?
• Igen.
• Hát jó. Hát, ugye, amikor legelőször akartam valamit mondani, akkor a medencében voltunk és majdnem megcsókoltuk egymást – Gyorsan vissza gondoltam arra, hogy, majdnem megcsaltam a szerelmem.
• Igen – válaszoltam egy kicsit csöndesen, mert kínos volt a téma.
• Akkor azt akartam mondani, hogy érzek valamit irántad. De aztán jött Dóri és most őt szeretem. – Ettől a mondatól a hideg kirázott és lesokkolva lettem. Most, hogy így belegondolok, az na nagyon közeledett felém, de távol is próbált maradni, mert tudta, hogy foglalt vagyok, de be kell vallanom, hogy Tommy nem is olyan rossz pasi. Persze a szemembe nem ér fel Adammel, de nem rossz. A szeme barna és nagy. A haja festett szőke és hasonlít Adamére. A termete kicsi, de aranyos...
• És…és érzel még valamit irántam? – kérdeztem halkan?
• Nem tudom, ezért nem akartam elmondani. De ugye nem fogsz kerülni?
• Nem persze, hogy nem. - Az arcom még mindig le volt fagyva és ekkor lépett be Dóri. Tommy nem mondta, hogy titokban kell tartani, de a fél eszű is gondolta volna, hogy ezt jobb titokban tartani.
• Mizu, emberek?! Mi történt itt, szerelmi vallomás történt? - Ez a vicc betalált. Az arcomat gyorsan mosolygóssá változtattam és gyorsan válaszoltam ne, hogy feltűnő legyen.
• Nem. Csak beszélgettünk.
• Miről?!
• Erről-arról – jaj, hagyja már a témát. Dóri szóra nyitotta a száját, de szerencsére csörgött a telefonom. Hál istennek ez volt a megmentőm. Ismeretlen szám volt. – Igen, tessék?....- Holnap be kell költöznöm a következő próbára. Jaj, nagyon izgulok remélem nem fogok kibukni egyből.
• Szurkolunk, majd neked, de nem is fogunk, majd találkozni.
• Emiatt ne aggódj, majd én intézkedek – kacsintottam Dórira.
• De mire várunk még?! Menjünk csomagolni… – Egyébként azt tökre tudom értékelni, hogy Dóri lelkesebb, mint én és ez nem csak most van így, hanem máskor is. Fogta az összes ruhámat és kihajította a szoba kellős közepére.
• Te normális vagy?! Nem viszem el az összest és amit most kihajítottál azt, majd vissza kell tennem.
• Nyugi. Majd segítek.
• Hát, ha így segítesz, mint most, akkor nem kell köszi.
• Jól van. Ne pattogj már. Hol van Tommy? - kérdezte tőlem
• Gondolom van jobb dolga is, mint velünk pakolni.
• Oké, na, mindjárt hozok bőröndöt, vagyis bőröndöket.
• Oké, de siess. – Leültem a halom közepére és elkezdtem válogatni. Ekkor eszembe jutott, hogy kell 1 kép is amint én és Adam vagyunk. Most jöttem rá, hogy még ennyit se fogunk találkozni, mint most. Hogy fogom kibírni? Lehet, hogy még se olyan jó ötlet ez a verseny. Lehet, hogy nem kéne jelentkeznek rá. Hiányozna nekem és szinte biztos, hogy kikészülnék a hiányába. Dóri húzott maga után 2 hatalmas bőröndöt. - Szerinted ne adjam fel?
• Mi?! Te normális vagy?! Esélyed van arra, hogy teljesüljön a 2. álmod és ezt feladnád?!
• Igen, mert félek. Egyedül kéne lennem és Adammel se találkoznék és így is hiányzik pedig még nem költöztem be és nem próbálok minden nap. Nem hinném, hogy bírnám nélküle. Ráadásul, akkor tőled is elzárnának a falak.
• Jaj, te – felsóhajtott és letelepedett mellém a nagy kupacba – Ismered azt a mondást, hogy valamit valamiért, nem?! Hát fel kell add egy kicsit az életed azért, hogy aztán jobb életed legyen. Amúgy is Adam zsűri ezért fogtok, majd találkozni. Igaz nem minden percbe lesztek együtt, de jobb, mint a semmi. És én…Én, majd meglátogatlak. Annyira nem lesz rossz hiszen azzal foglalkozhatsz amivel szeretnél és lehet, hogy hamar ki fogsz, majd esni.
• Kösz – szóltam egyhangúan
• De reméljük, hogy nem és megnyered a versenyt.
• Hát ja.
• Figyeld, most beszélnem kéne Tommyval, mert már rég voltunk együtt ráadásul tegnap este össze is vesztünk és…
• Nyugodtan menj, egyedül is boldogulok, de bármikor besegíthetsz- kacsintottam rá.
• Oké sietek. – Szép lassan kisétált én meg elkezdtem rakosgatni a ruhákat. Be a bőröndbe, ami kell jobbra, ami nem. Elkezdtem azon gondolkodni, amit Tommy mondott. Olyan furcsa volt ez az egész. Szinte el se hiszem. Ez olyan fura, hogy bejövök neki, de ezen nem fogok agyalni, mert nekem is van szerelmem és neki is. Míg ezen agyaltam addig már, majdnem végeztem, tök jó, nem?! Multifunkcionális az agyam. Ki kéne máskor is próbálnom mással.

Azt hiszem szólok Dúrinak, hogy készen vagyok, remélem nem fogok nekik bajt okozni a megjelenésemmel. Már elindultam, amikor megláttam Adam-t az ajtóban. Nem tudtam, hogy örüljek vagy ne. Rámosolyogtam ő pedig oda jött hozzám, megölelt megpuszilt.

• Hát te? - kérdeztem meglepetten
• Megtudtam, hogy holnap be kell költöznöd és ezért elszöktem, hogy együtt tudjunk lenni még ma.
• Oké.
• Valami baj van?
• Nem nincs, csak olyan hirtelen jött minden.
• Mire gondolsz édes?
• Hagyjuk – legyintettem. Most nem akarom azt mondani neki, hogy „Figyelj, a haverod, majdnem szerelmi vallomást tett nekem”.
• Ahogy gondolod, de ma tényleg fura vagy, mert nem etted meg a reggelit amit készítettem neked.
• Tényleg – Most, hogy bele gondolok elég éhes vagyok – Hát amikor felkeltem nem voltam éhes, de most már az vagyok.
• Oké, akkor elmegyünk valahova?
• Fogunk találkozni a volt barátaiddal?
• Nem
• Akkor elkészülődök és mehetünk. - Megpusziltam és kerestem valami normális ruhát – Öhm, lehet, hogy itt össze kéne rámolni? - mutattam a padlóra, ami már nem volt annyira kupis, mint az elején.
• Még ráér.
• Hát nem tudom. Na mindegy.

Úton voltunk a nem tudom hová. Annyira idegesít, hogy soha nem tudom, hogy hova megyünk.

• Mond merre megyünk?
• Hát előre.
• Azt gondoltam, de hova?
• Nem tudom, megyünk és, majd megtaláljuk.
• Ja rendben, de ha nem találunk semmit se, akkor a kpcsiban éjszakázunk vagy mi?
• Hát, ha szeretnéd. – nézett rám kacéran
• Nem, nem szeretném.
• De miért vagy ilyen flegma? Lefogadom, hogy a tegnapi miatt. Vagy, ha nem mond már el.
• Bocsi, nem miattad vagy is részben miattad is, mert, ha bemegyek holnap tovább jutok, akkor még kevesebbet fogunk találkozni és azt én nem fogom bírni. Így is kevés időt töltünk együtt. Szerintem feladom ezt az egészet.
• Miattam?
• Hát részben.
• Ne! Tehetséges vagy, tényleg. Miattam nem adhatod fel. Meg kell csinálnod érted?
• Hát én a szavaidból nem azt vettem le, hogy tehetségesnek gondolsz
• Á, szóval erről fúj a szél...
• Nem.
• Oké, de részben erről is beszélni szerettem volna veled
• Ne rontsd el a kedvemet, majd, ha haza értünk.
• De mindig azt mondod máskor.
• Ha haza értünk, akkor. Kérlek. Megígérem csak ne most -megszorítottam a kezét
• Rendben.

Egy erdő széli fából készült otthonias hangulatú étteremnél álltunk meg. A falakon lámpák és állat fejek lógtak, a terítők pedig fehér-piros kockás volt, valamint gyertya volt még az asztalon. Szokás szerint leghátra ültünk be. Egy pincérnő hozott nekünk 2 étlapot és amikor megláttam a menüsort valahogy elment a kedvem az evéstől.

• Szerintem én nem eszek semmit se – mondtam halkan
• Miért?
• Láttad az étlapot? – Suttogtam miközben rámutattam az étlapra.
• Hát nem a legjobb, de most mit vársz?
• Már semmit. Ezután beugrunk egy gyors étterembe, értve vagyok?
• Értve főnök. – viccelődött

Semmi lényeges nem történt az elmúlt 6 órában. Te jó ég. 6 óráig voltunk el?! Nekem csak olyan 3-nak tűnt. Viszont még nem estünk át a „nagy” beszélgetésen. Eddig nem igazán érdekelt, hogy mit akart, de most már kezdi húzni az agyam, hogy soha nem jutunk el odáig, hogy túl essünk ezen a beszélgetésen. Remélem most már semmi se fog bezavarni, csak Adam jöjjön már be a szobába. Nem tudom mit tud ennyi ideig a WC-n csinálni...Van isten, bejött.

• Megkönnyebbültem – örvendett
• Örülök. Akkor beszélgessünk – mosolyogtam rá.
• Először megcsókollak. – Mielőtt ellenkezni tudtam volna letámadt. Hosszú és tüzes csók miatt égett a szám, a dolgok majdnem eluralkodtak rajtunk, de aztán lelöktem magamról.
• Először beszéd utána…
• Ahogy akarod cica. Na, szóval arról van szó, hogy a tudtom nélkül jelentkeztél és ez nem volt szép tőled, mert, ha tudtam volna, hogy jelentkezel, akkor nem fogadom el a felkérést. De ugye tisztában vagy vele, hogy nem fogok veled kivételezni?
• Hogy mondhatsz ilyet? Nem kértem és nem is kértem volna soha, hogy kivételezz velem. Én meg szeretném nyerni a versenyt és nekem nem kell a te segítséged. – csattantam fel. – Nem is tudom, hogy- hogy gondolhattál ilyenre. Most pedig, ha nem bánod megyek Dórizni, mert nem csak te létezel a világomban. Tudod néha úgy érzem, hogy nem is ismersz. – Becsaptam magam mögött az ajtót és megkerestem Dórit, hamar megtaláltam épp a kocsijával volt elfoglalva.
• Mi a baj? - nézett rám szomorúan
• Menjünk el most azonnal valahova.
• Hova?
• Nem érdekel, de nem akarok itt maradni.
• Rendben.

Gyorsan elmentünk valahova engem pedig elöntött a sírás. Egy erdőben kiültünk egy faasztalhoz.

• De a mi a baj? Az úton se mondtál semmit.
• Azt hiszem hiba volt hozzá mennem fél év után.
• Miért?
• Hogy miért? Mert nem ismer.
• Akkor miért mondtál igent?
• Mert elvakított a szerelem és tudom, hogy ő is szeret, de ez túl hamar történt meg.
• És mi lesz most?
• Holnap beköltözök és a kapcsolatunk még kritikusabb állapotba fog kerülni.
• Ha leszarjátok. Rajtatok múlik az egész. Ha így állsz hozzá, akkor biztos így lesz, szánd rá az össze szabadidődet.
• És veled mi lesz?
• Emiatt ne aggódj. De megbántad, hogy hozzá mentél?
• Jó kérdés…Nem, nem bántam meg, mert tényleg nagyon, de nagyon szeretem.
• Oké, akkor én már nem értem.
• Az a lényeg, hogy én értem és köszönök mindent neked, de nem csak én vagyok hibás.