- Tommy üzeni, hogy kaptál valamilyen csomagot.
- Honnan tudtad, hogy fent vagyok?- kérdeztem álmosan.
- A légzésed már nem egyenletes és tudom, mert ismerlek.
- Mi van benne?
- Nem tudom. Nem nyitottam ki. Neked jött.
- Oké, hát akkor várhat még- mosolyra húztam a szám és arcon csókoltam.
- Azt mondod?- Visszafeküdtem a mellkasára ő pedig egy szál tincset, ami a szemembe lógott azt a fülem mögé fűzte.
- Azt.
Hirtelen egy nagyon fájdalmas görcsöt éreztem, amitől össze is húztam magam.
- Minden rendben?- Ijedten ült fel és az arcomhoz kapott.
- Persze csak begörcsöltem.
- Meg fog jönni?
- Nem. Amúgy is nem szokott olyankor fájni a hasam.
- Akkor mi történt? Most már jobb?
- Igen jobb és fogalmam sincs- egyenesedtem ki- De tetszik, hogy aggódsz értem
- Persze, hogy aggódom, hiszen szeretlek.
Rámosolyogtam és kimásztam az ágyból.
- Hova mész?
- Le. Jössz te is?
- Nem, de megtennél valamit?
- Persze mit?- Már megint görcsöt éreztem, de ez nem volt olyan rossz így lábon tudtam maradni miközben a komódban támaszkodtam.
- Kávét.
- Oké. Felhozok.
Elindultam az ajtó felé és ekkor egy olyan görcsöt kaptam, hogy térdre estem. Ilyet még soha se éreztem. Hallottam, ahogy Adam leugrott az ágyról és éreztem is.
- Mi a baj?- mondta miközben felsegített
- Nem tudom. Semmi. Most már jobb.
- Valami nincs rendben. Nem szoktál csak úgy a padlóra rogyni, mert görcsölsz. Menj el dokihoz.
- Most nem. Később
- De ígérd meg, hogy elmész.
- Megígérem.
- Akkor jó.
- Feküdj vissza és hozom a kávédat.
- Nem akarom, hogy járkálj. Van nekem is lábam.
- Nem! Feküdj le!
- Oké. Szeretlek- végig simította az arccsontomat.
- Én is szeretlek.
Lesétáltam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Dóri is ott volt.
- Szia! Jó reggelt!- köszönt élet vidáman.
- Honnan van ennyi életenergiád? Amúgy neked is.
- A dolgok jól alakulnak.
- Az jó- A 2 szavas mondatom utolsó szavát alig bírtam kimondani, mert megint görcsöm jött.
- Minden rendben? –kérdezte felhúzott szemöldökkel
- Persze minden rendben- erőltetett mosolyt vittem fel a kis arcomra.
- Oké. Amúgy kávét csináltam.
- Az jó, mert adamnek viszek fel.
- Amúgy Tommy hol van, mert Adam mondta, hogy Tommy üzeni, hogy csomagom jött.
- Igen. Elment valahova, de megkért rá, hogy adjam át neked. Mindjárt hozom.
Addig kiöntöttem egy pohárba egy kis kávét és Adam ízlése szerint ízesítettem.
Dóri hozta a kezében keskeny, de hosszú dobozt, ami fekete papírral volt becsomagolva és fekete masni volt rajta.
- Szerintem tök jól nézz ki, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz benne- lelkesedett Dóri
- Bár én is ilyen lelkes lennék.
- Nyisd már ki!
- Mindjárt, de előbb felviszem a kávét Adamnek.
Megfogtam a poharat és ekkor megint görcsbe állt a hasam és a poharat leejtettem és a földre rogytam. Dóri azonnal felugrott és felsegített a székre.
- Mi a baj?
- Nem tudom.
- Ma hanyaggyára történt meg veled?
- Talán ez volt a negyedik.
- Elviszlek a dokihoz
- Ne!
- De
Dörömböléseket hallottam.
- Ez Adam. Kérlek, ne mond el, hogy megint görcsöm volt
- Jó, de akkor eljössz a dokihoz
- Legyen.
- Minden rendben?- ugrott le a lépcsőről.
- Igen. Persze.
- Barbi, jól vagy?
- Igen, jól van-
- Mi volt ez a hang?
- Csak összetörtem egy poharat.
- Oké. Na, és kinyitottad már a csomagot?
A hátam mögé lépett és átkarolt.
- Úgy nézz ki?
- Nem
- De nyisd már ki!
- Dóri nyugi.
Közelebb húztam magamhoz a dobozt, a csomagolást letéptem és a fedelét kinyitottam. Először a fekete rózsára tévedt a szemem utána pedig egy levélre és az utolsó dolog a csomagban egy kis fehér doboz volt. Ki vettem a dobozt és kinyitottam. Amikor megláttam a kis doboz tartalmát akkor egyből eldobtam magamtól és hátra estem Adamnek, persze sikítottam is. Adam gyorsan eltakarta a szememet és kiabált dórinak, hogy azonnal tűntesse el az asztalról. Nagyon félek a csúszómászóktól és Adam tisztában is van vele. Ezért takarta el a szemem, de én elkezdtem sírni és felé fordultam.
- Miért? Miért pont velem? Miért nem tud békén hagyni. Utálom, a csúszómászókat- gondolom rájöttetek, hogy mi volt a dobozban: csúszómászók.
- Ne aggódj. Ez csak egy elmebeteg
- De elegem van belőle. Nem hagy békén.
- Ne félj.
- De elegem van. Érted?
- Figyelj, ne foglalkozz velük. Hidd el így lesz a legjobb.
- Dóri felolvasod a levelet?
- Biztosan ezt szeretnéd?
- Igen. De ugye kidobtad?
- Ki.
- Akkor megfordulok.
Megfordultam és hátulról öleltem Adam-t.
- Tehát a levélben ezt írja. Sajnálom a félre értést. A rosszejtőernyőt direkt neked készítettem és nem Adamnek, de kicseréltétek. Hát, van ilyen. Sok szerencsét az élethez. Egyszer úgy is utolérlek Barbi. Nem menekülsz. Soha. A halálod utol fog érni, csak idők kérdése. Remélem tetszeni fog a fekete rózsa és a kis doboz.
- Nem értem, hogy tudhat ennyi mindent?
- Én se értem és tiszta kész vagyok már, de nem fogom hagyni, hogy ő irányítson engem, mint egy bábot.
- Barbi akkor jössz?
- Hová? –néztem rá értetlenül
- Tudod!
- Nem, nem tudom.
- Miről beszéltek csajok?
- Hát oda. Cipőt venni. Tudod, hogy ne, hogy pofára és, mint szoktál.
- Cipőt?- Még mindig nem értettem, hogy mire céloz ezért elkezdett nekem magyarul beszélni- dokihoz, te őrült. dokihoz!
- Ja, már értem. Persze menjünk-, átváltottam angolra- Majd jövünk. Szia
- Jó, de siesetek az interjú miatt.
Szájon csókoltam és kimentünk a kertbe.
- Amúgy, hogy tervezed az oda jutást?
- Kocsival? Tegnap vettem egy kocsit.
- Tényleg milyet?
- Hát, Adam testvér autója csak nekem nem tiszta fekete, hanem van benne lila is.
- Lila? Nem lepődtem meg.
- Tudod, hogy szeretem.
A kocsi Porsche és az alap színe fekete volt, viszont a dísz tárcsákba volt lila. Beültünk és bőrülés volt, nem is akármilyen ülés. Lila volt és a kormány is lila volt, persze azért volt benne fekete is, mint például az ülésbe bele volt varrva, hogy Dóri.
- Tetszetős- vigyorogva mosolyogtam miközben becsatoltam a biztonsági övemet.
- Ugye? Szerintem is. Na, elviszlek Los Angeles legjobb nőgyógyászához.
- Minek a nőgyógyász?
- Nem akarok vészmadár lenni, de volt olyan, hogy nem védekeztetek?
- Nem, mindig védekeztünk.
- Oké.
- Várj. Te azt hiszed, hogy terhes vagyok?
- Nem tudom.
***
Sóhajtva jöttem ki a teremből a várakozó terembe ahol Dóri várt.
- Na, mit mondott?
- Jól gondoltad.
- De azt mondtad, hogy védekeztetek.
- Igen, de lehet, hogy kiszakadt egyszer, mert túl sokáig használtuk és elég vadul.
- Feltétlen információ. Hány hetes vagy?
- Doki csak tippelt. Szerinte olyan 3 hetes.
- Ugye tudod, hogy 6 hetes korig lehet megszakítani. amúgy meddig lesznek görcsjeid?
- Nem szakítom meg! azt mondta, hogy reggelente számolnom kell vele.
- Ezt úgy se te döntöd el.
- Tudom, de akkor is nem akarom érted? Őszintén annyira nem vágyom gyerekre, de ha megtörtént, akkor megtörtént.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza.
- Mikor mondod meg Adamnek?
- Nem tudom. Nem akarom elmondani
- El kell mondanod.
- Nem is tudom
- Ha te nem akkor majd én. Amúgy várod már az esküvőt?
- Igen, nagyon.
- Az jó, bár én a helyetekbe még párszor meggondoltam volna.
- Ezt, hogy érted?
- Nem akarok frászt hozni rád, de sok kapcsolat a házasság miatt megy tönkre.
- Hát, frászt hoztál rám.
- Bocsesz.
Az út további részébe nem beszélgettünk, de az én agyamban a társalgás csak úgy folyt. Lehet, hogy igaza van Dórinak? Bementünk a házba és adam tévézett.
- Na, milyen cipőt vettél?
- Hogy mi?
- Hát cipőt vásároltatok, nem?
- Igen ott voltunk, de nem találtunk jót- segített ki Dóri
- Azt hiszem, hogy én most felmegyek- mutattam az emeletre
- Jövök veled
- Ne, ne gyere. Nézd a tv-t. Most egyedül szeretnék lenni. Értékelem, hogy velem akarsz tölteni sok időt, de ne most. Oké?!
- Ahogy akarod- Adam visszaült és átváltott a zene adóra.
Ahogy lassan felbattyogtam hallottam, hogy Adam megkérdezte Dórit, hogy jól vagyok-e, mire ő, majd beszélnetek kell, de nem most. Kibújtam a szűk farmeromból a pólómat pedig lecseréltem valami könnyűre és utána az ágy közepére begörnyedtem. Bár fáradt vagyok, de aludni még se tudok. Van fontosabb dolgom is, mint az alvás. Hogy mondjam meg neki? Mert félek, hogy nem kell neki gyerek, de nem akarom, elvetetne, most is, ha visszagondolom az előző terhességemre és, hogy elvetettem akkor legördül pár könnycsepp az arcomon. Most simán el tudnék kezdeni sírni, de nincs kedvem. Hátulról egy kéz karolt át és utána a teste melegét éreztem, ami hirtelen elöntötte a testemet.
- Minden rendben?
- Őszintén? Semmi sincs rendben.
- Mi a baj? –megfordulta és elkezdtem játszadozni a nyakkendőjével
- Nem szeretnék róla beszélni.
- Nézd, segíteni szeretnék, de így nem tudok.
- Holnap elmondom. Megígérem, rendben?
- Te tudod, én bízom benned- Ezt meg, hogy érti? Utálom, amikor ilyen rejtélyes- Amúgy mindjárt indulunk. Szeretlek
Rámosolyogtam ő pedig letörölte a könnycseppjeimet, homlokon csókolt, majd kiment. Visszavettem a csőnadrágomat és kerestem egy másik pólót. Egy kivágott póló tökéletes. Felvettem, majd bementem a fürdőbe sminkelni…
***
- Meddig fog tartani?- kérdeztem miközben a nadrágom szárát igazította 2 fiatal lány
- Nem tudom. Remélem nem sokáig.
- Ezt én is remélem. Éhes vagyok
- Jókor szólsz.
- Hozok almát- ajánlotta fel az egyik csaj. Amilyen gyorsan eltűnt olyan gyorsan tért vissza.
- Köszönöm.
- Semmiség
- Hazafelé beugrunk valahova?
- Minek? Főztem és van kaja
- Oké.
- 10 perc és kezdés-szólt egy fiatal srác, akinek a kezében volt valami lap és úgy rázta a fenekét, hogy Adam is utána nézett.
- Tetszik?- kérdeztem
- Mi?
- A feneke
- Ja, nem azt néztem.
- Aha.
- Adsz egy harit?
- Az almából? Felejtsd el, kérj magadnak.
- Kösz.
- Edd meg!- nyújtottam felé- Nekem már nem kell.
- Nem kell- sértődötten hátat fordított.
- Ne kéresd magad.
- Kérd szépen.
- Azt lesheted. Neked teszek szívességet és még kérjelek is rá.
- Belehalnál mi?
Most nem hiányzik, egy veszekedés szóval most az egyszer hagyom maga. Adam háta mögé léptem átkaroltam a válla felett felnéztem és így szóltam:
- Adam cica egyél egy kis almát, hogy Barbi jobban érezze magát.
- Ismételd meg a mondatot, de a cicát hagyd ki belőle.
- Miért? Nem tetszik?- megrázta a fejét
- Mit meg nem teszek érted. Na, Adam egyél egy kis almát, hogy jobban érezzem magam.
Kellemes illatot éreztem. Közelebb hajoltam éden fekete hajához és beleszippantottam.
- Új sampon?
- Igen, tetszik?
- Aha, tök fini
- Kell a változatosság.
- Remélem, hogy velem nem ezen az érven vagy.
- Hát még mindig nem győztél meg, hogy egyek almát.
- Na, ezt figyeld. Edd meg ezt az almát, mert ha nem akkor a frissen mosott hajadon fogja végezni pépesen.
Kikapta a kezemből és elkezdte szorgosan enni.
- Így már mindjárt jobb.
- 3 perc és kezdés.
Adam megette az almát és kidobta a csutkát, majd beálltunk az ajtóba és megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.
- Kérem, köszöntsék Adam Lambert-t és mennyasszonyát, Barbarát.
- Készen állsz?
Vállat vontam. Megindult és követtem. Adam csak mosolygott és akkor jutott eszembe, hogy nekem se ártana, de nem igazán van hozzá kedvem.
- Sziasztok!
- Hello- köszöntünk egyszerre és leültünk szorosan egymás mellé. Adam a kezét a combomra tette.
- Hogy vagytok?
- Jól, köszi-, mondtuk egyszerre
- Ennek örülök, és akkor Adam elmondanád, hogy mi történt tegnap?
- Barbival úgy döntöttünk, hogy elmegyünk szórakozni és az ejtőernyőzésnél döntöttünk. A szél egy kicsit kisodort minket az óceán felé és bele estünk, de az én ernyőm meg volt bütykölve ezért elszakadt és beleestem a vízbe. Innen már csak az van meg, amikor Barbi újra élesztet és sírt.
- Vagy is Barbi mentette meg az életedet?
- Nem tudom, de szerintem igen.
- Na, és Barbi te, hogy érezted magad, amikor Adam-t élesztetted újra?
- Nagyon rossz volt. Senkinek se kívánom ezt az érzést. Hozzá teszem, hogy kb 20 percig élesztettem. Már kezdtem feladni, hogy valaha is élve látom, amikor jött egy, érzés, hogy nem hagyhatom abba, csináljam még és sikerült. A reményhal meg utoljára.
- Bölcs mondtad. Most ugorjuk át a szomorú részt. Mi van az esküvőtökkel
- Nem szeretnék a magánéletemről beszélni
- Csak egy kicsit. A rajongóidért. Ők is kíváncsiak.
Sóhajtott egyet.
- Mire vagy kíváncsi?
- Hol, mikor lesz?
- Pár nap múlva és azt nem mondom meg, hogy hol, mert Barbi se tudja. Meglepetés neki
- Igazán elmondhatnád- néztem rá
- Titok.
- Azért remélem, hogy nem Olaszország lesz- ekkor Adam rám nézett
- Miért? Mi bajod vele?
- Nem szeretem azt az országot. Vagy is szép meg minden, de sok szép hely van a világon. Nekem közönséges.
- Aha, értem.
- Barbi, te terhes vagy?
- Miért?- kidülledt a szemem a kérdés miatt és megkerestem Dórit a közönségek soraiban.
- Csak kérdezem
Nem válaszoltam csak kerestem Dórit, de nem találtam meg.
- Csak nem terhes vagy? – nézett rám mosolyogva a riporter ez már adam figyelmét is felkeltette és rám nézett.
- Nem, nem vagyok terhes- nem szeretek hazudni
- Akkor miért húztad így el az időt?
- Mondtam, hogy nem vagyok.
- Oké.
Az interjú többi része nem volt érdekes.
/kocsiban/
Begörnyedtem az anyós ülésre és a hasamat fogtam. Párszor hozzám szólt Adam és Dóri, hogy mi a bajom, meg, hogy jól vagyok-e, de nem válaszoltam. Amint beértünk a házba felszaladtam, sírva fakadtam és ledobtam magam az ágyba.
/Adam szemszöge/
- Dóri légy szíves mond el, hogy mi a baja.
- Megígértem neki, hogy nem mondom el.
- Milyen volt? –szólt glitter baby
- Ne most Tommy
- Kérlek, mond el.
- Figyelj, menj fel és kérdezd meg, hogy mi a baja, ha nem mondja el, akkor mond neki, hogy akkor én mondom el, és ha így se mondja el, akkor elmondom. Rendben?
- Oké-gyorsan felszaladtam a szobába.
- Barbi, kérlek, mond el, hogy mi bánt
Megrázta a fejét.
- Jó akkor Dóri fogja, mert azt mondta, hogy ha te nem akkor majd ő
Megint megrázta a fejét.
- Lehetetlen vagy
Fogtam magam és kisétáltam a szobából.
/Barbi szemszöge/
Mit csináljak? Inkább én szeretném neki elmondani.
- Adam! Várj!
Megfordult és visszajött én pedig felültem.
- Igen?
- Na, szóval az a helyzet, hogy- nem ez még sem megy, ki kell valamit találni. Nem állok rá készen- Dórival beszélgettem és nem kéne elhalasztani az esküvőt?
- Tessék?
- Hát mondta, hogy emiatt megy tönkre minden kapcsolat és félek, hogy a miénk is
adam kisétált.
- Most hova mész?
- Ha annyira szeretnél, akkor nem mondanád ezt, mert akkor nem félném. Egyébként is egy gyűrű és egy papír nem változtat semmin se. Hagyj békén.
Remek. Gratulálok magamnak. Most tényleg el kell neki mondanom, mert most haragszik rám. Elkezdtem futni utána, de a szőnyegben elbotlottam és az üvegasztalra estem. Óriási fájdalmat éreztem a hasamba és nedvességet. A hasamhoz nyúltam és szilánkok álltak ki belőle, amik megkarcolták a tenyeremet és a tenyerem csurom vér volt. A szememből kisöpörtem a hajamat. Nagyon fáj a hasam. Muszáj le mennem és segítséget kérnem. Kivételesen a liftet fogom használni. Benyomtam a földszintet és már mentem is. Kinyílt az ajtó. Kimásztam, de ők nekem hátal voltak és nem volt erőm szólni, de tovább mászni se. A lábammal elkezdtem rúgdosni alift ajtót. Dóri felfigyelt.
- Jézusom. Barbi mit csináltál? Fiúk! Csurom vér az arcod!
Az arcom? Akkor a hasam? Mindenki oda futott hozzám és a hátamra fektettek.
- A babám-kezdtemel sírni- El fog menni
- Miről ebszél?-kérdezte Adam érrtetlenül
- Nem mondta el?
- Nem.
- Mit mondott?
- Azt, hogy tönkre megy minden kapcsolat a házasság miatt.
- Adam-szóltam reketten- sajnálom, hogy nem mondtam el. Terhes vagyok.
- Mi?
- Terhes vagyok
- Erre most nincs, idő azonnal korházba kell vinni, mert sok vért fog veszíteni!- szólt dóri- Segítsetek felemelni.
Adam felkapott és vitt is a kocsijához.
- Mit csináltál?
Nem figyeltem rá, csak annyit mondtam, hogy a babám meg fog halni és sírtam.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés