Sziasztok!

Egy ideig szünetelni fog ez a történet és a másik is, mert ihlet kell gyűjtenem - nagyjából tudom mit szeretnék írni, de az kevés - Szóval legyetek türelmesek.:))

11.fejezet

Haza felé azon agyaltam, hogy mit fogok mondani Adamnek. Igazából feleslegesen agyaltam, mert Adam már megint nem volt otthon. Fogalmam sincs arról, hogy hol lehet és ez aggaszt. A stúdióban nincs és itthon sincs. Csüggedten leültem az ágyra. Nem sokára megjelent Dóri is.

• Tommy nincs itthon – mondta meglepetten
• Ahogy Adam se, szerintem együtt vannak
• Igen szerintem is, tuti elmentek valami meleg bárba.
• Remélem nem csinálnak semmi rosszat se.
• Hát emlékszel, hogy múltkor mi volt, nem? Összetörtek 5 poharat és 2 bár széket. Nem jó ha isznak
• Hát tényleg nem, de nem mondhatom meg nekik, hogy mit csináljanak. Felnőttek, bár néha olyan az agyjárásuk, mint a húgomé. Nekik kell rájönni arra, hogy mit csinálnak rosszul.
• Teljesen igazad van – leült mellém Dóri – De, ha már ők elvannak, akkor legyünk el mi is.
• Mire gondolsz?
• Párnacsata! – kiáltott fel és másodperceken belül az arcomba nyomott egy párnát az ágyról. A testem ellazult ezért nem tudta felfogni az ütést és így hátra borultam az ágyra. Nekem se kellett sok idő mire észbe kaptam és vissza támadtam egy párnával. Kifulladásig püföltük egymást.
• Huh, ennek Adam nem fog örülni – mutattam a párnára, amiből a tollak csak potyogtak. Az egész ház a nevetésünktől hangzott
• Mért? Ők csinálhatnak számlát mi meg nem?
• Jogos. Akkor most sminkeljük ki egymást, de direkt ronda legyen, aztán fényképezzük le magunkat és rakjuk fel facebookra.
• Ez nem jó ötlet.
• Mért?
• Mert rengetegen fogják látni és már nem vagy az az ember, mint, aki voltál
• Lehet, hogy hírnévben nem, de másban igen.
• Hát, akkor hajrá. Én sminkellek először.
• De jó. – Örvendeztem. Kisebb korunkba Dóri akarta elkészíteni a sminkem egy randira, hát szörnyű lett, volt 10 percem, hogy leszedjem és újat varázsoljak magamnak. Persze azóta már fejlődött, de ha rossz sminket akar készíteni, akkor csak a régi énjét kell előhozni. - De kapcsoljuk be a tv-t.
• Oké, te addig hozz egy széket és sok smink cuccot. – Az öltözőmből kihoztam egy széket és a fürdőből 2 táskányi smink cuccot.
• Ennyi elég lesz?
• Hu, persze, még sok is. Nem gondoltam volna, hogy ennyi cuccod van.
• Ez csak a törmeléke
• Ja, bocs.
• Na kezdj neki. – Feltekertük a hangerőt a zene csatornán és Dóri neki látott a sminkeléshez. Megegyeztünk abban, hogy csak akkor nézzük meg a sminkeket, ha mindketten elkészültünk. Dóri, hamar befejezte a munkát. Az biztos, hogy úgy nézhetek ki, mint egy papagáj, mert legalább 5 -féle színt kent fel csak a szememre. Én neki egy zombi sminket álmodtam meg, ami keverve lesz Frankenstein-nel. Az egész arcát beborítottam szürkével és zölddel. Nagyon vicces volt, alig bírtam megállni, hogy ne röhögjem el magam. Egy őstehetség vagyok, de komolyan. - Készen vagy Dóri! – mondtam széles vigyorral
• Hu, te nagyon elégedett vagy, kíváncsi vagyok, hogy mit csináltál.
• Én is, de én arra is, hogy milyen fejet fogsz vágni a tükörbe
• Hát arra is kíváncsi vagyok. Na, akkor nézzük meg.
• Várj, először fényképezzük le magunkat ne, hogy meggondoljuk magunkat utána
• Jó ötlet. – Megfogtuk a telefonjainkat, összebújtunk és lefényképeztük magunkat persze a képeket nem néztük meg. Befogtuk egymás szemét és a fürdő felé araszoltunk. Persze neki mentünk először az ajtónak, de aztán sikeresen bejutottunk.
• Na – kezdtem meg a mondatom – 1, 2, 3 – először sokkos állapotba kerültünk utána pedig elkezdtünk szakadni. Nem tudom kié a betegebb smink, az enyém vagy az övé. Én szó szerint bohócnak néztem ki ő pedig zombinak. - Nem tudom melyik a rosszabb?
• Hát a bohóc
• Nem biztos az – löktem meg a vállát. Megint belenéztem a tükörbe és megint elkezdtem szakadni Dórival. Mindketten a földre rogytunk és már a könnyünk fojt, de még mindig nevettünk. Pár perc múlva már csak kacagtunk és volt annyi erőnk, hogy megnézzük az elkészült képeket. A kép nagyon betalált szerintem. Mindketten grimaszoltunk. Az biztos, hogy ez a kép egyikünkről se előnyös, de hát ez van. Bekapcsoltam a laptopom és feltöltöttem a képet. Már perc alatt több mint 100-an kedvelték és 50-en osztották meg. Te jó ég. – Hihetetlen, hogy milyen hamar körbe járja a világot. Nézd már Olaszországi Adam Lambert fan oldalak is kitették, pedig ott olyan hajnal lehet az idő eltolódás miatt
• Durva – nézett nagy szemekkel – Na viszont itt az idő lemosni ezt a ganét – Kikapcsoltuk a gépet és leszedtük az arcunkról a trutyit és lefeküdtünk aludni, mert holnap üdének kell lennem a beköltözésnél. Dóri Adam helyére feküdt be így Adam-t kitúrtuk, szegény, de sajnálom…

Reggel egyedül feküdtem az ágyba, gondolom Dóri lent van. Leszaladtam gyorsan és tényleg ott volt. A konyha pulton volt a posta. Átnéztem őket és 1 nekem szólt. A titkos gyilkostól vagy is inkább zaklatótól jött. Az állt benne, hogy tudja, hogy mire készülök / az alatt a tehetség kutatót érti/ és már kitalálta, hogy, hogy fogja megkeseríteni az életem, de ahhoz le kell jussak a döntőbe ezért el fogja intézni, hogy ott legyek.

• Tudod, nem is olyan rossz, segít abban, hogy a döntőig eljussak – dobtam ki a levelet – Amúgy mit csinálsz?
• Kávét a másnaposnak
• Itthon van Adam? – nagyon reméltem, hogy itthon van. Bocsánatot kéne kérnem a kiborulásom miatt
• Nem nincs. Kérdeztem Tommytól, hogy hol van, de nem emlékszik rá a tökkelütött. Készülődj, mert mindjárt indulunk.
• Oké.

Felmentem és elvégeztem a reggeli rituálémat és utána lecipeltem a bőröndöket, nem volt könnyű dolgom. De ideges leszek, ha feleslegesen pakoltam be és holnap haza kell jönnöm. De ezen, majd később rágódok, most a jelennel foglalkozok. Megyek szólok Dórinak, hogy kész vagyok és elköszönök Tommytól. Szobájuknál állva kopogtam, jelezve, hogy bemegyek.

• Sziasztok! - köszöntem – Készen vagyok és jöttem búcsúzkodni – Tommy a térdeit felhúzta és úgy feküdt, kellett neki a pia. - Hogy vagy Tommy? - letelepedtem mellé.
• Szarul.
• Nem tudod mi van Adammel?
• Nem fogalmam sincs, de arra emlékszem, hogy tegnap este sírt. Muszáj beszélnetek, mert, ha így folytatjátok, akkor a kapcsolatotok zátonyra fog futni. Viszont az egyikőtöknek se lenne jó, szükségetek van egymásra és ezt nem Adam mondta, de látom, hogy elhidegültök egymástól. Szerintem bent van a stúdióba, szóval siess. Még valami, Sok sikert és nyerd meg!
• Köszönöm! – mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
• Oké menjünk – szólt Dóri. Az ajtóban vissza fordultam és annyit mondtam „Jobbulást”. Nagy nehezen bepakoltuk a cuccokat és mentünk a helyszínre. Hamar oda értünk. Elég fura emberek voltak a helyszínen. Sajnos hamar megkaptam azt, hogy kikkel leszek együtt egy csapatban és a szoba számomat is megkaptam. Elbúcsúztam Dóritól és megígérte, hogy hamarosan találkozni fogunk és nem azért, mert haza megyek. 10 perces kereséssel megtaláltam a szobát, persze, hogy a 4.en van és nincs lift. Fel kellett cipelnem a 4.re a 2 nagyon nehéz bőröndömet, már jól kezdődik. Remélem, hogy a 2 szoba társam még nem érkezett be, mert akkor tuti enyém a legrosszabb ágy. Mindig én szoktam bemenni először, hogy le tudjam foglalni a legjobb ágyat. Szerencsém van én vagyok az első. Nos, mindegyik ágy ugyan olyan, a fal melletti ágyat választottam. Felesleges volt sietni. A bőröndjeimet csak szépen leraktam, nem akartam kipakolni, mert ha esetleg holnap én mennék haza, akkor nincs kedvem bepakolni, de a képet kiraktam, amin Adam és én vagyok. Ajtó csapódás. Meg jött valaki. A nyögése fülön szúrt, azt hiszem segítek neki. Az arca szív alakú és hófehér bőrű, magas, és szőke hajú, a smaragd zöld szeme pedig szinte villog. Nagyon szép ez a csaj.
• Szia! Barbi vagyok – nyújtottam kezet – Az egyik szoba társad
• Szia! Isabella, de a Bellát jobban szeretem – de szép a neve – Örülök, hogy megismerhettelek -kezet ráztunk
• Segítek bevinni a cuccokat.
• Köszi, rendes vagy. – Ez a csaj még engem is túl tesz, azt hittem, hogy csak én jövök ekkora bőröndökkel, de tévedtem.
• Hova rakjam a bőröndöt?
• Hát azért jöttem korábban, hogy én válasszak először ágyat, de lekéstem, rakd magad mellé, te egész jó fejnek tűnsz. – leraktuk az ágya mellé a bőröndöket és ő leült az ő ágyára én pedig az ennyimére.
• Komolyan? Én is azért jöttem előbb, de aztán láttam, hogy az összes ugyanolyan. - Mindketten felnevettünk – És te is annak tűnsz.
• Remélem a 3. lány is normális lesz.
• Nincs olyan szerencsénk.
• Szerintem se. – Megint felnevettünk – Na, ismerkedjünk. Van barátod?
• Hát barátom nekem sincs, viszont férjem már van. Huh, de fura ezt kimondani.
• F-f-fé-é-rjed?? – nézett rám kidülledt szemekkel – Hány éves vagy te?
• 19, fiatal mi?!
• Aha. Szereted őt?
• Persze, különben nem mentem volna hozzá. Csak az a baj, hogy most össze vesztünk és nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Viszont nagyon szeretem, bármit megtennék érte, ő az első az életemben.
• Tudod a volt barátommal összevesztünk és ezért szakítottunk. Ne kövesd el ezt a hibát. Beszélj vele.
• Beszélni szeretnék vele, de nem tudom, hogy hol van.
• Hát mire való a telefon?
• Félek, nem venné fel. Tudod ő itt dolgozik, ő az egyik zsűri tag.
• Melyik?
• Adam.
• De ő nem meleg?
• Már én se tudom.
• Oké, nem akarlak ezzel faggatni, menj és keresd meg.
• Megkeresem, de előtte meg akarom ismerni a 3. szobatársunkat
• Remélem nem lesz nehéz, majd a dal és időben fel tudunk készülni rá.
• Igen én is remélem. – Ajtó csapódás hallatszott. Mindketten felálltunk, hogy köszöntsük. Magam előtt találtam egy fekete hajú, csúnyácska arcú lányt, aki alacsony volt. Nyújtani akartam a kezem de tiltakozó állást vett fel.
• Figyeljetek, kedvesek vagytok, hogy jöttetek köszönteni, de én nem barátkozni jöttem ide, ne is vegyetek észre csak akkor ha muszáj.
• Ö, oké – néztünk egymásra Bellával – Azért a nevedet megtudhatjuk? – kérdeztem
• Mallory
• Oké, Mallory. Ő itt Bella én pedig Barbi vagyok
• Örülök, most pedig légy szíves hagyjatok addig békén, míg meg nem kapjuk a dalt, mert együtt kell csinálnunk – ledobta a cuccait és lefeküdt – Sajnos.
• Én léptem – mentem az ajtóhoz, Bella pedig kikísért – Sok sikert hozzá
• Siess vissza!
• Sietek

Fogalmam sincs arról, hogy hol keressem. Ezért megkérdeztem egy takarítót ő azt mondta, hogy 2x balra, utána fel végül jobbra és meg találom őt. Megjöttem. Ott állt előttem egy ajtó, amin volt egy fatábla és ez volt ráírva: „Adam Lambert”. Nagy levegőt vettem és kopogtam.

• Most nem érek rá, gyere vissza később – kiabált ki, újra kopogtam – Menj el, úgy se fogom kinyitni – és megint kopogtam, nem jött válassz, megláttam az ajtóban a testét és ajtót nyitott – Mit nem lehet érteni azon, hogy hagyjanak békén? – Kinézett az ajtón. Amikor meglátott csak nézett.
• Bejöhetek? – kérdeztem
• Minek?
• Mert beszélni szeretnék veled
• Nem, nincs beszélős hangulatom.
• De beszélnünk kell! – háborodtam fel
• Miről?
• Ha beengednél elmondanám – arrébb állt én pedig bementem és leültem egy székre ő pedig egy másik székre. – Először is sajnálom a tegnapit, nem kellett volna úgy kiborulnom. Másodjára pedig szeretlek és tudom néha sok vagyok, de én akkor is szeretlek és néha te is túl sok vagy, de te így vagy tökéletes. És nem szeretném, ha eltávolodnánk egymástól és szakítanánk, mert nekem te vagy az igazi és ezt a lehető legkomolyabban mondom. Ja és még valami, bocsi, hogy a tudatodon kívül neveztem a versenyre. – A szavaimat a lehető legkomolyabban mondtam, hiszen komolyan is gondoltam. Nekem tényleg ő az élet és bármit, szó szerint bármit megtennék érte. Ha belegondolok, abba, hogy szétmegyünk, akkor sírni tudnék és most is legördült pár könnycsepp az arcomon. Hát igen, ilyen az élet. A fejemet lehajtottam, hogy ne lássa, hogy sírok, pár percig néma csendben ültünk aztán mocorgást hallottam, de nem néztem fel. Az ujját hirtelen az államra tette és felemelte a fejem. Egy puszit nyomott a könnytől nedves arcomra.
• Igazad volt. Tényleg sok vagy néha, de szeretlek és ez számít. Nem volt szép, hogy a tudatom nélkül neveztél be, hiszen összetartozunk, de ez a múlt, és tudod mit?! Büszke vagyok rád, amiért eljutottál idáig. – a hajamat a fülem mögé tűrte – És neked fogok szurkolni és minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek neked és nem úgy, hogy buzdítom a rajongóimat, hogy szavazzanak rád, hanem úgy, hogy támogatlak és segítek felkészülni, persze csak akkor, ha te beleegyezel. Amúgy még eszembe se jutott, hogy elváljunk, nem tudom honnan szeded ezeket, viszont most tényleg elhidegültünk egy kicsit. De, ezen könnyen segíthetünk. – Fenekem alá nyúlt és felemelt, majd nem sokkal később ledobott a kanapéra. Hevesen csókolózni kezdtünk és a ruhák se perc alatt a földön hevertek. Elég kényelmetlen egy kanapén feküdni úgy, hogy rajtam van még egy ember... Csókjai bejárták az egész testem. Újra érezni akartam a testét, kezeim végig járták mindenét. Azt akartam, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat, de már arra lettem figyelmes, hogy izzadtan fekszünk, a feje a mellemen pihen és a kezemmel simogatom a haját. Bárcsak örökké így maradhatnánk, de mennem kell.
• Adam, nekem mennem kéne vissza a többiekhez, mert már szerintem megkaptuk a dalszámunkat és nem akarom hátráltatni a csapatom.
• Hm, tényleg. Milyenek? – kérdezte miközben az arcát a mellem közé fúrta.
• Hát 2 lánnyal osztottak össze. Az egyik Bella őt nagyon bírom, szőke és majdnem olyan magas, mint te, úgy érzem van köztünk valami hasonlóság.
• És a másik?
• Őt Mallorynak hívják, ő megmondta, hogy nem barátkozni jött, hagyjuk békén.
• A bunkóját..
• Kb, de most tényleg mennem kell, szállj le rólam, kérlek.
• Csak 5 percet még.
• 5 percig még a mellembe furakodva akarsz feküdni?
• Nem, jobb ötletem van – felhúzódzkodott és finoman megcsókolt és csak csókolóztunk. Finom, lassú, szenvedélyes. Ebbe a 3 szóba tudnám össze foglalni a csókot. El akartam tolni, de nem volt hozzá erőm, inkább magamhoz húztam. Az agyam azt súgja „told el, menned kell”, de a szívem pedig az ellenkezőt, ezért a legésszerűbb választás mellett döntöttem.
• Kérlek, engedj el, nekem nincs ahhoz erőm, hogy eltoljalak magamtól – mondtam, de a szám az ő száján volt így nem tudom, mit értett belőle.
• Rendben, de ezt a beszédet máskor is csinálhatnád, kellemes érzés volt. – Felkelt az ágyról és ott állt előttem meztelenül. Nem, nincs kocka hasa, se nagy bicepsze, de ő nekem így tökéletes, ha rá nézzek a szívem felgyorsul, főleg így, hogy meztelen. Régebben, mikor álmodoztam, akkor mindig próbáltam elképzelni őt meztelenül, de nem ment, most pedig itt áll előttem életnagyságban – Tetszik amit látsz?
• Ö, igen, bocsi, csak elgondolkoztam rajtad.
• Még is min?
• Régebben bármit megadtam volna azért, hogy lássalak meztelenül, most pedig itt állsz előttem és nagyon tetszik. – nevettem.
• Ennek örülök. – Gyorsan felöltöztem egy gyors puszival elköszöntem tőle és futottam vissza a szobámba. Gyorsan bementem. A fürdőbe volt Mallory, a szobába pedig Bella.
• Szia.
• Szia, végre vissza jöttél, halálra untam magam, képzeld, hangosan hallgatta a zenéjét, annyira rossz volt. Mi tartott ilyen sokáig? Én szexet szimatolok, kibékültetek?
• Igen ki. Most minden energiámmal a versenyre tudok koncentrálni. A feladatunkat megkaptuk már?
• Nem, 3 perc múlva le kell menni és ott kiosztják.
• Akkor időben vagyok. Megyek telefonálok egyet – kimentem az ajtó elé. Remek kicsöng. – Dóóóri!! – kiabáltam bele, mint egy idióta
• Barrrbiiii. - kiabált vissza
• Miért csináljuk ezt? – kérdeztem
• Nem tudom te kezdted. Na és mizu?
• Mindjárt mennem kell, majd a feladatomért.
• Aha sok sikert, milyenek a szoba társak?
• Hát 2 lány van, az egyik Bella ő nagyon kedves, vicces lány, a másik pedig egy undok
• Azért ugye ezt a Bellát, nem fogod jobban megkedvelni, mint engem?
• Cöhh, soha, ő nem ér fel hozzád, de most mennem kell, majd még hívlak, szia.
• Szia, sok sikert. - Leraktuk és én vissza mentem.
• Na, akkor lemegyünk? - kérdeztem hangosan
• Igen – felelték mindketten hangosan. - Bezártuk az ajtót és lementünk.
• Na, és neked van barátod? - kérdeztem Bellát
• Öhm...hát...ez érdekes téma, de nincs – érdekes? Ezen mi lehet érdekes, na, mindegy, majd kiszedem belőle utólag. Leértünk az előtérbe és iszonyú sokan voltunk ott, több százan, semmi esélyem sincs és nincs az a szerencsém, hogy bekerüljek a legjobb 12-13-ba. A szobánk előtt volt egy szám, még hozzá a 13-as az én egyik szerencseszámom, az volt a csapat számunk.
• 13-as csapatból kérünk 1 ember – szólt a nő a hangosbemondón
• Ki menjen? – kérdeztem
• Te. - mondta Bella. Elindultam az ajtó felé. Hamar megkaptam a borítékot és egy nagy kartondobozt, ami nehéz volt, azt mondták, hogy a borítékot és a kartondobozt, csak fent nyissuk ki. Vissza araszoltunk a 4.re
• Hu én ezt nem fogom bírni sokáig – mondtam
• Majd megszokod – szól Mallory rekedtes hangján. Aztán csak felértük, mind hárman leültünk az ágyunkra.
• Oké, a dalunk – kinyitottam a borítékot. Leona Lewistól a I see you lesz. Ti ismeritek, mert én hallottam már róla, de nem hallgattam még nem – Mindketten megrázták a fejüket – Remek, nézzük mit rejt a karton doboz. Egy táblagép volt benne – Remek! Megmenekültünk, ez segítségünkre lesz. Oké, itt van a dalszöveg, beszéljük meg, hogy ki mit választ. Mallory?
• Nos, hát én nem szeretnék sok szerepet, mert nem szeretném, ha miattam szúrnátok el – lehet, hogy nem is olyan bunkó, csak felhúzott maga köré pár falat és fél ismerkedni
• Én se – tartózkodott Bella is
• Istenem, most komolyan? Akkor minek jöttetek ide? Mindegy, én szeretek szerepelni, akkor vállalom én a több részt. - A szerepeket 10 perc után megbeszéltük és úgy gondoltuk, hogy először olvassuk át a szerepet, és utána énekeljük fel. Átolvastam a kiemelt részeket párszor és már készen voltam, amíg a többiek olvasták addig megkerestem az eredeti dalt. - Elolvastátok? Mert itt van az eredeti
• Igen készen vagyok, te Mallory?
• Én is. - Megnyomtam a Play-t és hallgattuk a zenét. Ez egy nagyon nehéz dal, de tényleg. Lassú és szomorú és a hangon kívül a 2. legfontosabb dolog, amit a zsűri nézni fog, hogy mennyire éled bele magad, mondjuk ettől én nem félek, hiszen színésznek tanultam a középiskolámba, amit sikeresen elvégeztem, akkor a 3. dolog pedig az előadási készség, attól se félek, a legjobban a legfontosabb dologtól félek méghozzá az énektől, remélem sikerülni fog. Ez a dal keményebb, mint amit én hoztam a válogatóra, akkor Adam azt mondta, hogy gyenge voltam, hát most itt van a bizonyítás kulcsa. 2 választás eshet szóba, eltaknyolok, vagy sikeresen tovább jutok és én az utóbbira szavazok. - Oké, hát ez nehéz dal – ezzel tudtam csak kinyilvánítani a véleményemet miután megnyomtam a pause-t.
• Igen az, nem véletlenül adott a zsűri ilyen nehezet, ki akarják szűrni az igazi tehetséget.
• Igazad van Bella, na kezdjünk neki – átraktam egy karaoke változatra. Elsőre azt tűnt fel, hogy nem tudjuk mikor kezdődik a szöveg és mikor van szünet. – Oké, hát ez elég tré volt, meg kell hallgatni többször is ezt a dalt. – Meghallgattok még huzamban 5x és az úgy nagyjából jó volt, mert utána tudtunk vele mit kezdeni, bele kezdtünk a hajnali 3-ig tartó próbába, az utolsó 3 órába a mozgást tanultuk és aludni is alig bírtam, mert egyfolytában a dalszöveg járt a fejembe. Félek, hogy el fogom rontani a szöveget. Most reggeli közben is alig tudok valamit enni, mert ideges vagyok és inkább nem eszek csak próbálok, hiszen 10 perc múlva kezdődik a válogató, szerencse, hogy már elkészülődtem. Szerencsére sikerült pár falat müzlit magamba préselni. A maradékot kiöntöttem a wc-be, majd lehúztam a tálat meg beleraktam a mosogatóba, most nincs időm elmosogatni. Még egyszer elpróbáltam a fürdőben és késznek éreztem magam. Együtt lementünk a várakozó terembe és vártunk, ha szerencsénk van, akkor szoba szám alapján hívnak be és mihamarabb túl lehetünk rajta. A falzsebemből kiszedtem a dalszöveget és még átolvastam úgy 100x. Szerencsénk volt mi voltunk a 13.ok. Hu, eljött az én, illetve a mi időnk. Besétáltunk a zsűri elé én középen álltam mögöttem Mallory, előttem pedig Bella.
• Sziasztok – köszöntünk egyszerre
• Sziasztok – szólt Adam – Melyik dalt kaptátok? - A 2 lány rám nézett. Már mindent nekem kell csinálni?!
• Leona Lewistól az I see you-t.
• Oké, hajrá – rám kacsintott és megszólalt a zene. Bella elkezdte utána epdig Mallory és eljött az idő, minden ének zenei tudásomat belevetve elkezdtem énekelni, a dal átérintette a lelkem és a szívem, nem volt szükségem színészkedésre. Amikor vége lett a dalnak, pár könnycsepp lecsordult az arcomon, de a könnycsepp nem csak ezért volt, hanem azért is, mert elrontottam, de megpróbáltam úgy tenni mintha direkt lenne ilyen, azaz improvizáltam, remélem nem vette észre a zsűri. Mindhárman beálltunk szorosan egymás mellé, én és Bella átkaroltuk egymást. A zsűri mikrofonjait kikapcsolták és mind négyen tanácskozásba estek, de mi semmit se hallottunk belőle. Egyre idegesebb lettem, most fogtam fel igazán, hogy pár percen belül véget érhet ez az egész. Bella észre vette, hogy rángatózók ezért megszorított, hogy bátorítson. Egy gyenge mosolyt villantottam viszonzást képen és ekkor a zsűri tagok felénk fordultak, a mikrofonokat pedig felénk fordították, az egyik nő kezdett beszélni.
• A zsűrinek soha sincs könnyű dolga, főleg most, hogy 3 iszonyú tehetség áll előttünk, de döntenünk kell, hiszen mindhárman nem juthattok tovább, és döntöttünk is. Adam át adom a szót.
• Barbi és Bella lépjetek előre. Mindketten elrontottátok, ami a zeneiparban egy elég rossz dolog. Viszont amikor észre vettétek, akkor egyből kapcsoltatok és nem áltatok le, ez egy nagy dolog, de most vissza kell mennetek oda ahonnan jöttetek – Hát ebből haza menetel lesz, de legalább Adammel tölthetek több időt – Mert fel kel készülnötök az újabb fordulóra, mert TOVÁB JUTOTTATOK – Amint meghallottuk az utolsó 2 szót elkezdtünk ugrálni, sikítani és megöleltük egymást, mind ketten elkezdtünk sírni az örömtől, a zsűri velünk örült. El se tudom hinni, hogy sikerült tovább jutnom. Gyorsan kifutottunk a helyiségről és felfutottunk a szobánkba, mindketten telefonáltunk én Dórinak és ő is a barátnőjének.
• Tovább jutottam!!! – Kiabáltam bele
• Jaj, ez nagyon jó! - ő is sikított velem.
• De csak ennyit akartam vissza megyek, mert feljött a 3. szoba társam
• Oké, szia. - leraktam a telefont. Mint kiderült Mallory nem jutott tovább. Őszintén megmondom, hogy nem tudom miért, hiszen szép hangja van, tényleg. Mallory hamar távozott mi meg elhatároztuk Bellával, hogy csapunk egy nagy bulit később, mert még ki kell hevernünk ezt a napot.
• Tudod sajnálom Malloryt- vallottam be
• Én is, de ez egy verseny és örülök, hogy te és én jutottunk tovább. Kopogtak – jelentette be Bella
• Megyek megnézem ki az – mondtam, felálltam, kinyitottam az ajtót. Adam volt az. Megöleltem és megpusziltam – Bejössz? – kérdeztem tőle.
• Nem, csak gratulálni jöttem és elmondani, hogy holnap utána van a következő forduló és akkor saját dalt kell választanotok.
• Köszi. Mész haza?
• Még nem, először körbe rohangálok még pár versenyzőt és utána megyek a fodrászomhoz, mert már rám fér egy birka nyírás.
• És milyen hajad lesz?
• Még én se tudom, majd kitalálom
• De ne csinálj magadból bohócot, jó?
• Jó – megpuszilt és távozott.

Szereplő bővűlés

Jobb oldalra a képekhez egy új kép került, amin egy lány van, az ő neve Isabella, de a történetben csak Is, vagy Bella ként fogjátok látni a nevét. Bella, Barbi szoba társa lesz a versenybe, akivel nagyon össze fog barátkozni...Többet nem is mondok, a friss nem sokára jön, hétvége tájba, de lehet, hogy hétfőn. Suli előtt biztos, hogy ki fogom tenni.:)

10.fejezet

Reggel 8-kor már Adam nem volt az ágyban sőt szerintem már a házban sem. Nem tudom, hogy ez a pótzsűriskedés segíti vagy hátráltatja-e a kapcsolatunkat főleg úgy, hogy nem sokára jön a következő forduló és tovább kell jutnom. Az a baj, hogy a dalszöveget akkor fogom megkapni, amikor oda érek, így csak 1 napom, illetve éjszakám lesz felkészülni. Nagyon értelmes ez, de komolyan. Mindegy. Addig is megeszem azt, amit Adam készített nekem. Nagyon édes tőle, hogy készített reggeleit nekem és mellé írt egy levelet, amiben ez állt: „Jó reggelt, kicsim! Sajnos én már nem vagyok itthon. De hamarosan találkozunk. Nem tudom mikor érek haza, valószínűleg későn. Szeretlek. Jó étvágyat. Xoxo. Adam.” Klassz, akkor ma se tudunk beszélni arról, amiről szeretett volna. De én azt hittem, hogy a turné végével több időnk lesz egymásra, de esküszöm, hogy én ennek az ellenkezőjét látom. Persze mondjuk az az igazi szerelem, ami ki bír mindent, de akkor is… Ha a tegnapi napra gondolok és Drake fedetlen testére, akkor a hányingerem nem eléggé kifejező. A reggelihez nem volt kedvem most. Talán majd később megeszem. Azért szerintem tök jó, hogy nem csak Adam és én lakunk ebbe a házba, mert így annyira nem unatkozok. Gyorsan átöltöztem a pizsamámból egy cica naciba és egy, hosszú felsőbe. Azután pedig lementem, leraktam a tálcát és letakartam, hogy ne száradjon meg. A tv zúgását hallottam a nappaliból. Jól hallottam, valami csajos műsor ment szóval biztos Dóri volt az, mert látni nem láttam, hogy ki nézi, mert a kanapén feküdt. A gyerekes ösztön felülmúlt engem és rohanásnak kezdtem és ráugrottam és minden rendben volt, kivéve 1 dolgot. Nem Dóri volt, hanem Tommy. Tommy ijedtében ugrott egy kicsit, de utána a döbbenet nagyobb volt, mint az ijedtség.

• Te meg mit csinálsz?
• Bocsi. Azt hittem, hogy Dóri vagy – mondtam miközben leszálltam róla.
• Hát nagyon benézted. Miért hitted azt, hogy Dóri vagyok?
• Mert csajos dolog ment a tv-ben.
• Az reklám volt, én nem szoktam csajos dolgokat nézni és csinálni.
• Oh, igen? Nem is tudom ki sikított azért, mert elfogyott a körömlakkja.
• Az fellépés előtt volt.
• Szóval azt mondod, hogy csak fellépéseken van kifestve feketére a körmöd?
• Meg amikor fotózás van.
• Akkor most miért van?
• Mindegy hagyjuk. Amőgy is a pasidnak is ki van festve a körme.
• Tudom, de szerintem is hagyjuk. Inkább térjünk át arra, hogy mit akartál mondani.
• Semmit.
• Jaj, ne csináld már. Annyira kíváncsi vagyok és tegnap majdnem elmondtad, kérlek.
• Nem tudom, ha nem lenne számomra fontos, akkor már rég elmondtam volna. Sőt, nem csak rólam van szó, hanem Adamről is meg rólad is.
• Akkor mond el! Mit akarsz, hogy tapsoljak, vagy mi?!
• Én… nem tudom.
• De miért? Félsz valamitől vagy mi? Ha félsz, akkor mitől?
• A következménytől.
• Következmény?! Figyelj, mond el és megígérem, hogy nem mondom el senkinek se és ha olyan dolog, akkor segítek megoldani.
• Biztos?
• Igen.
• Hát jó. Hát, ugye, amikor legelőször akartam valamit mondani, akkor a medencében voltunk és majdnem megcsókoltuk egymást – Gyorsan vissza gondoltam arra, hogy, majdnem megcsaltam a szerelmem.
• Igen – válaszoltam egy kicsit csöndesen, mert kínos volt a téma.
• Akkor azt akartam mondani, hogy érzek valamit irántad. De aztán jött Dóri és most őt szeretem. – Ettől a mondatól a hideg kirázott és lesokkolva lettem. Most, hogy így belegondolok, az na nagyon közeledett felém, de távol is próbált maradni, mert tudta, hogy foglalt vagyok, de be kell vallanom, hogy Tommy nem is olyan rossz pasi. Persze a szemembe nem ér fel Adammel, de nem rossz. A szeme barna és nagy. A haja festett szőke és hasonlít Adamére. A termete kicsi, de aranyos...
• És…és érzel még valamit irántam? – kérdeztem halkan?
• Nem tudom, ezért nem akartam elmondani. De ugye nem fogsz kerülni?
• Nem persze, hogy nem. - Az arcom még mindig le volt fagyva és ekkor lépett be Dóri. Tommy nem mondta, hogy titokban kell tartani, de a fél eszű is gondolta volna, hogy ezt jobb titokban tartani.
• Mizu, emberek?! Mi történt itt, szerelmi vallomás történt? - Ez a vicc betalált. Az arcomat gyorsan mosolygóssá változtattam és gyorsan válaszoltam ne, hogy feltűnő legyen.
• Nem. Csak beszélgettünk.
• Miről?!
• Erről-arról – jaj, hagyja már a témát. Dóri szóra nyitotta a száját, de szerencsére csörgött a telefonom. Hál istennek ez volt a megmentőm. Ismeretlen szám volt. – Igen, tessék?....- Holnap be kell költöznöm a következő próbára. Jaj, nagyon izgulok remélem nem fogok kibukni egyből.
• Szurkolunk, majd neked, de nem is fogunk, majd találkozni.
• Emiatt ne aggódj, majd én intézkedek – kacsintottam Dórira.
• De mire várunk még?! Menjünk csomagolni… – Egyébként azt tökre tudom értékelni, hogy Dóri lelkesebb, mint én és ez nem csak most van így, hanem máskor is. Fogta az összes ruhámat és kihajította a szoba kellős közepére.
• Te normális vagy?! Nem viszem el az összest és amit most kihajítottál azt, majd vissza kell tennem.
• Nyugi. Majd segítek.
• Hát, ha így segítesz, mint most, akkor nem kell köszi.
• Jól van. Ne pattogj már. Hol van Tommy? - kérdezte tőlem
• Gondolom van jobb dolga is, mint velünk pakolni.
• Oké, na, mindjárt hozok bőröndöt, vagyis bőröndöket.
• Oké, de siess. – Leültem a halom közepére és elkezdtem válogatni. Ekkor eszembe jutott, hogy kell 1 kép is amint én és Adam vagyunk. Most jöttem rá, hogy még ennyit se fogunk találkozni, mint most. Hogy fogom kibírni? Lehet, hogy még se olyan jó ötlet ez a verseny. Lehet, hogy nem kéne jelentkeznek rá. Hiányozna nekem és szinte biztos, hogy kikészülnék a hiányába. Dóri húzott maga után 2 hatalmas bőröndöt. - Szerinted ne adjam fel?
• Mi?! Te normális vagy?! Esélyed van arra, hogy teljesüljön a 2. álmod és ezt feladnád?!
• Igen, mert félek. Egyedül kéne lennem és Adammel se találkoznék és így is hiányzik pedig még nem költöztem be és nem próbálok minden nap. Nem hinném, hogy bírnám nélküle. Ráadásul, akkor tőled is elzárnának a falak.
• Jaj, te – felsóhajtott és letelepedett mellém a nagy kupacba – Ismered azt a mondást, hogy valamit valamiért, nem?! Hát fel kell add egy kicsit az életed azért, hogy aztán jobb életed legyen. Amúgy is Adam zsűri ezért fogtok, majd találkozni. Igaz nem minden percbe lesztek együtt, de jobb, mint a semmi. És én…Én, majd meglátogatlak. Annyira nem lesz rossz hiszen azzal foglalkozhatsz amivel szeretnél és lehet, hogy hamar ki fogsz, majd esni.
• Kösz – szóltam egyhangúan
• De reméljük, hogy nem és megnyered a versenyt.
• Hát ja.
• Figyeld, most beszélnem kéne Tommyval, mert már rég voltunk együtt ráadásul tegnap este össze is vesztünk és…
• Nyugodtan menj, egyedül is boldogulok, de bármikor besegíthetsz- kacsintottam rá.
• Oké sietek. – Szép lassan kisétált én meg elkezdtem rakosgatni a ruhákat. Be a bőröndbe, ami kell jobbra, ami nem. Elkezdtem azon gondolkodni, amit Tommy mondott. Olyan furcsa volt ez az egész. Szinte el se hiszem. Ez olyan fura, hogy bejövök neki, de ezen nem fogok agyalni, mert nekem is van szerelmem és neki is. Míg ezen agyaltam addig már, majdnem végeztem, tök jó, nem?! Multifunkcionális az agyam. Ki kéne máskor is próbálnom mással.

Azt hiszem szólok Dúrinak, hogy készen vagyok, remélem nem fogok nekik bajt okozni a megjelenésemmel. Már elindultam, amikor megláttam Adam-t az ajtóban. Nem tudtam, hogy örüljek vagy ne. Rámosolyogtam ő pedig oda jött hozzám, megölelt megpuszilt.

• Hát te? - kérdeztem meglepetten
• Megtudtam, hogy holnap be kell költöznöd és ezért elszöktem, hogy együtt tudjunk lenni még ma.
• Oké.
• Valami baj van?
• Nem nincs, csak olyan hirtelen jött minden.
• Mire gondolsz édes?
• Hagyjuk – legyintettem. Most nem akarom azt mondani neki, hogy „Figyelj, a haverod, majdnem szerelmi vallomást tett nekem”.
• Ahogy gondolod, de ma tényleg fura vagy, mert nem etted meg a reggelit amit készítettem neked.
• Tényleg – Most, hogy bele gondolok elég éhes vagyok – Hát amikor felkeltem nem voltam éhes, de most már az vagyok.
• Oké, akkor elmegyünk valahova?
• Fogunk találkozni a volt barátaiddal?
• Nem
• Akkor elkészülődök és mehetünk. - Megpusziltam és kerestem valami normális ruhát – Öhm, lehet, hogy itt össze kéne rámolni? - mutattam a padlóra, ami már nem volt annyira kupis, mint az elején.
• Még ráér.
• Hát nem tudom. Na mindegy.

Úton voltunk a nem tudom hová. Annyira idegesít, hogy soha nem tudom, hogy hova megyünk.

• Mond merre megyünk?
• Hát előre.
• Azt gondoltam, de hova?
• Nem tudom, megyünk és, majd megtaláljuk.
• Ja rendben, de ha nem találunk semmit se, akkor a kpcsiban éjszakázunk vagy mi?
• Hát, ha szeretnéd. – nézett rám kacéran
• Nem, nem szeretném.
• De miért vagy ilyen flegma? Lefogadom, hogy a tegnapi miatt. Vagy, ha nem mond már el.
• Bocsi, nem miattad vagy is részben miattad is, mert, ha bemegyek holnap tovább jutok, akkor még kevesebbet fogunk találkozni és azt én nem fogom bírni. Így is kevés időt töltünk együtt. Szerintem feladom ezt az egészet.
• Miattam?
• Hát részben.
• Ne! Tehetséges vagy, tényleg. Miattam nem adhatod fel. Meg kell csinálnod érted?
• Hát én a szavaidból nem azt vettem le, hogy tehetségesnek gondolsz
• Á, szóval erről fúj a szél...
• Nem.
• Oké, de részben erről is beszélni szerettem volna veled
• Ne rontsd el a kedvemet, majd, ha haza értünk.
• De mindig azt mondod máskor.
• Ha haza értünk, akkor. Kérlek. Megígérem csak ne most -megszorítottam a kezét
• Rendben.

Egy erdő széli fából készült otthonias hangulatú étteremnél álltunk meg. A falakon lámpák és állat fejek lógtak, a terítők pedig fehér-piros kockás volt, valamint gyertya volt még az asztalon. Szokás szerint leghátra ültünk be. Egy pincérnő hozott nekünk 2 étlapot és amikor megláttam a menüsort valahogy elment a kedvem az evéstől.

• Szerintem én nem eszek semmit se – mondtam halkan
• Miért?
• Láttad az étlapot? – Suttogtam miközben rámutattam az étlapra.
• Hát nem a legjobb, de most mit vársz?
• Már semmit. Ezután beugrunk egy gyors étterembe, értve vagyok?
• Értve főnök. – viccelődött

Semmi lényeges nem történt az elmúlt 6 órában. Te jó ég. 6 óráig voltunk el?! Nekem csak olyan 3-nak tűnt. Viszont még nem estünk át a „nagy” beszélgetésen. Eddig nem igazán érdekelt, hogy mit akart, de most már kezdi húzni az agyam, hogy soha nem jutunk el odáig, hogy túl essünk ezen a beszélgetésen. Remélem most már semmi se fog bezavarni, csak Adam jöjjön már be a szobába. Nem tudom mit tud ennyi ideig a WC-n csinálni...Van isten, bejött.

• Megkönnyebbültem – örvendett
• Örülök. Akkor beszélgessünk – mosolyogtam rá.
• Először megcsókollak. – Mielőtt ellenkezni tudtam volna letámadt. Hosszú és tüzes csók miatt égett a szám, a dolgok majdnem eluralkodtak rajtunk, de aztán lelöktem magamról.
• Először beszéd utána…
• Ahogy akarod cica. Na, szóval arról van szó, hogy a tudtom nélkül jelentkeztél és ez nem volt szép tőled, mert, ha tudtam volna, hogy jelentkezel, akkor nem fogadom el a felkérést. De ugye tisztában vagy vele, hogy nem fogok veled kivételezni?
• Hogy mondhatsz ilyet? Nem kértem és nem is kértem volna soha, hogy kivételezz velem. Én meg szeretném nyerni a versenyt és nekem nem kell a te segítséged. – csattantam fel. – Nem is tudom, hogy- hogy gondolhattál ilyenre. Most pedig, ha nem bánod megyek Dórizni, mert nem csak te létezel a világomban. Tudod néha úgy érzem, hogy nem is ismersz. – Becsaptam magam mögött az ajtót és megkerestem Dórit, hamar megtaláltam épp a kocsijával volt elfoglalva.
• Mi a baj? - nézett rám szomorúan
• Menjünk el most azonnal valahova.
• Hova?
• Nem érdekel, de nem akarok itt maradni.
• Rendben.

Gyorsan elmentünk valahova engem pedig elöntött a sírás. Egy erdőben kiültünk egy faasztalhoz.

• De a mi a baj? Az úton se mondtál semmit.
• Azt hiszem hiba volt hozzá mennem fél év után.
• Miért?
• Hogy miért? Mert nem ismer.
• Akkor miért mondtál igent?
• Mert elvakított a szerelem és tudom, hogy ő is szeret, de ez túl hamar történt meg.
• És mi lesz most?
• Holnap beköltözök és a kapcsolatunk még kritikusabb állapotba fog kerülni.
• Ha leszarjátok. Rajtatok múlik az egész. Ha így állsz hozzá, akkor biztos így lesz, szánd rá az össze szabadidődet.
• És veled mi lesz?
• Emiatt ne aggódj. De megbántad, hogy hozzá mentél?
• Jó kérdés…Nem, nem bántam meg, mert tényleg nagyon, de nagyon szeretem.
• Oké, akkor én már nem értem.
• Az a lényeg, hogy én értem és köszönök mindent neked, de nem csak én vagyok hibás.

Nyerj Rihanna 2 db álló jegyet és tetszőleges cd-t.

Kérlek kattints a képre és lájkold azt! :) A lájkolók között KÉT ÁLLÓJEGYET sorsolok ki Rihanna koncertre + 1 által választott (max. 6000 FT értékű) CD-t! Katt a képre és lájk azt! :) Köszönöm szépen! :) https://www.facebook.com/photo.php?fbid=290296931003872&set=o.255079291206864&type=1&theater

9. Fejezet

A kocsiban ülünk, hazafelé tartunk a válogatásról. Engem még mindig zavar, az amit Adam mondott. Rosszul esett az, hogy nem tetszett neki, hiszen én legjobban az ő véleményére adok, de tudom, hogy igazságot mondott és ez építő kritika akar lenni. Eddig nem nagyon érdekelt a verseny, de most, hogy Adam is bent van muszáj lesz megnyernem. Be fogom bizonyítani, hogy tudok valamit.

• Dóri, akarom ezt a versenyt!
• Látod, mondtam, hogy próbáld meg! Adammel, hát…Nem is tudom, végül is ez a feladata, hogy megmondja őszintén a véleményét, és most ezt gondolta, de azt se felejtsd el, hogy nem belőle áll az egész zsűri, még van rajta 3 ember, és a 3 embernek tetszettél, és Adam se mondta, hogy nem tetszettél neki. Amúgy meg Adam szerint jó hangod van, emlékszel a szülinapjára és arra amit énekeltél?! Hát akkor nekem azt mondta, hogy nagyon jó hangod van. Szóval ne félj. Légy erős csináld végig!
• Köszi, meg fogom csinálni. Végre van esélyem arra, hogy híres énekes legyek.
• Remek, akkor elviszlek bevásárolni és én állom.
• Minek menjek bevásárolni, mikor saját magam tervezem az ízlésemnek való ruhát?
• Mert azt mondtam.
• Oké. Hova megyünk?
• Hát szerintem egy turiba. Ennyit megérsz nekem.
• Kapd be – ütöttem vállon – Csak ennyit érek neked?
• De, hogy is csak vicceltem.
• Oké.
• Amúgy mi bajod a turival?
• Hát nincs semmi bajom vele, de nem szoktam ott vásárolni. Nekem azzal volt bajom, hogy annyit érek neked....
• Tudod, hogy csak vicceltem.
• De vicces, kac-kac. Szerinted fog Adam keresni?
• Válasz a kérdésedre. – Adam hívott felvettem.
• Szia
• Hali – szólt bele Adam
• Na, ez ma a mi napunk – Dóri kivette a telefonomat a kezemből – Bocsi, Adam, de ma csajos napot tartunk, szóval, majd ha haza érünk akkor beszéltek, csáó – lenyomta a telefonomat és a hátsó ülésre dobta.
• Héé – nyávogtam – Ez nem volt szép tőled.
• De, hogy nem. Amúgy nem sokára ott vagyunk.

Először egy nagy áruházba mentünk be. Én 10 perc alatt körbe néztem és semmi normális cuccot nem találtam és Dóri se.

• Nem megyünk inkább haza?
• Nem! Akkor is találunk egy jó boltot.
• Rendben.

Tovább sétáltunk és a parkolótól egyre messzebb kerültünk, de én haza akarok menni. Most! Fáradt vagyok, szomorú és kimerült.

• Jaj, ne legyél már ennyire szomorú. Már tudom, hogy mivel tehetlek boldogabbá. Gyere! - Megragadta a kezem és húzott maga után. Amúgy mondtam már, hogy Dóri lövetett a fülébe egy pc-t ami nekem nagyon tetszik? A neve Industrial piercing.
• Hova megyünk?
• Ide – megálltunk egy Tattoo&Piercing feliratú bolt előtt – Felejtsd el!
• Miért?
• Mert.
• De akarod, nem?! Gyere már! Nem fáj annyira.
• Jó menjünk.

Bementünk és egy össze-vissza tetovált csaj fogadott bennünket.

• Hali, Romy vagyok miben segíthetek?
• A barátnőmnek szeretnénk Industrial piercinget.
• Értem. Szólok Bobnak, hogy készítse elő a dolgokat és pár perc után jöhettek.
• Klassz – mondta boldogan Dóri.
• Addig üljetek le ide.
• Félek – mondtam halkan.
• Én is féltem, de most már nem bánom, hogy megcsináltattam – Dórit leintettem, hogy maradjon csöndbe, mert most nyugalomra van szükségem. Lehet, hogy meditálnom kéne elvileg az segít. A várakozás percei óráknak tűnnek.
• Jöhetnek – nézett ki az ajtón a csaj.
• Atya világ, mire vállalkoztam én.

Leültem egy székre és idegességemben a lábamat kezdtem el rángatni. A pasi még a cuccokat pakolgatta össze-vissza, meg kenegetett valami pici, piros gépezettet, gondolom azzal lövik a fülemet. A fülemhez emelte a gépet.

• Készen állsz?
• Nem igazán. – Feleltem bizonytalanul. Ekkor Dóri telefonja megszólalt.
• Adam az. Kemény kb. 2 óra kellett neki, mire rájött, hogy az én telefonomon is tud hívni. Ha az értelmetlenség fájna, akkor…
• Hé! Vedd fel vagy tedd le, de fogd be és ne szid őt, mert szeretem.
• Jól van, ki megyek.

/Dóri szemszöge/

Lehet, hogy rossz ötlet volt elhozni ide Barbit, mert most tökre bunkó velem. De szerintem csak Adam miatt. Felvettem a telót.

• Szia, Ad. Mit nem értesz azon, hogy csajos napot tartunk?
• Beszélnem kell vele, bunkó voltam.
• Hát ez tök jó, hogy beszélni szeretnél vele, de azt hiszem, hogy ez nem a legjobb pillanat.
• Nézd, tényleg beszélni szeretnék vele.
• Én elhiszem, de ez tényleg nem a legjobb pillanat – egy női sikoly hallatszott. Ez Barbi volt
• Mi volt ez?
• Oh, csak Barbi ismerkedik a tűvel.
• Tessék?
• Azt hiszem le kell raknom.
• Figyelj! Siessetek haza, mert beszélnem kell vele, rendben?!
• Oké, na szia!
• Szia!

/Barbi szemszöge/

Iszonyú fájdalmat érzek, a piercing már a fülembe van, most csavarják rá a végére a bogyókat és ég a fülem, és az égés az enyhe kifejezés.

• Mindenki él? – robbant be Dóri az ajtón
• Nem vagy vicces. Én mindjárt megdöglök a fájdalomtól te meg viccelsz.
• Ne legyél már ennyire bunkó.
• Bocs, de most tényleg nem vagyok poénos kedvemben.
• Rendben. Te menj ülj be a kocsiba én meg fizetek.
• Ok.

Tényleg bunkó voltam Dórival, de most tényleg nem vagyok toppon. Már jött is Dóri

• Köszi a pc-t és bocsi, hogy bunkó voltam. Adam mit akart?
• Beszélni veled.
• És?
• hát nem értél rá, mert szúrták a füled s azt mondta, hogy menjünk haza.
• Nincs kedvem haza menni.
• Bocsánatot szeretne kérni tőled.
• De miért? Hiszen ez a feladata, hogy megmondja a véleményét.
• Igen, de szerintem elvitte a hév.
• Hát, rendben.

Végre haza értünk, de sajnos a fülemben az égés még mindig nem csillapult. Dóri elment én pedig kerestem Adam-t, de Adam helyett Tommyt találtam. Remek.

• Hali, nem tudod, hogy hol van Adam?
• Még nem jött haza.
• Ja, oké.
• Hol voltatok?
• Hát először egy tehetségkutatóban, utána vásároltunk és a végén piercinget lövettem a fülembe – mutattam a fülemre
• Már neked is van, már csak Adamnek kell lövetni és tejes lesz az Industrial pc csapat! – mondta nevetve – Amúgy kellemes érzés volt?
• A világ legjobb érzése, jobb, mint a szex.
• Tényleg?
• De, hogy is, ironikusan mondtam.
• Ja azért.
• Amúgy múltkor akartál valamit mondani.
• Mikor?
• Hát amikor, Dóri beállított mi meg a medencében voltunk és majdnem megcsókoltuk…Na, szóval érted.
• Ja, igen már emlékszem.
• Mit akartál mondani?
• Semmi különöset.
• Hát nekem nem úgy tűnt, tökre dadogtál meg minden.
• Tényleg semmit.
• Nézd, ha valamit mondani szerettél volna, akkor mond el.
• Nem! – Hátat fordított és futásnak eredt a lépcső fele. Nem hagytam elmenekülni. Utána futottam és a 2. emeleten elkaptam. A csuklóját szorosan megszorítottam és a falhoz nyomtam a testemmel.
• Miért nem mondod el? Kíváncsi vagyok, hogy mit szerettél volna és miért nem mondod el.
• Tényleg tudni szeretnéd? – ellazult a teste ezért én is ellazultam. Közel hajolt hozzám pár centi volt az arcunk között. Amikor megszólalt, akkor éreztem a leheletét a pattanás mentes arcomon – Akkor tudnod kell, hogy azt szerettem volna elmondani, hogy – Néma maradt és a szememet nézte én pedig tanulmányoztam az arc kifejezését és amikor szóra nyitott a száját akkor én meghallottam, hogy Adam haza jött. Elengedtem – Most beszélnem kell vele, de ne, hogy azt hidd, hogy végeztünk.
• Ha most ilyen vad voltál, akkor Adammel az ágyatokban milyen lehetsz.
• Grr – nevetve lerohantam. Amint megláttam a kékes tekintettét azonnal elfelejtettem minden rosszat és csak a jóra tudtam koncentrálni azon belül pedig Adamre és rám. A lépcső 2. fokára ráugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Az orromat a nyakába nyomtam és a kellemes parfümjét szagoltam, amit a nyakára szokott fújni. Miután a szagolgatást meguntam elárasztottam csókjaimmal a nyakát sőt még ki is szívtam.
• Kis vámpír. Ennek holnapra nyoma lesz, de nem baj. Igazából nem ilyen fogattatásra vártam. Megleptél, de azért örülök neki. – leugrottam róla de a kezeim szoros ölelésétől nem menekült.
• Miért? Milyen fogattatásra vártál? – kérdeztem kacéran
• Hát olyan lenéző, mérges, szomorú fogattatásra. De szeretnék veled beszélni. Gyere üljünk le. – Lerúgta a csizmáját és elindultunk a kanapé felé. Leültünk. – Nos hát a mai napról szerettem volna veled…
• Hali, haver – jött Tommy
• Bocs, de beszélni szeretnénk.
• Ja bocs – Tommy elment
• Na, szóval arról szerettem volna veled beszélni, hogy… – berobbant Dóri – Istenem, tök nagy a ház, de nem lehet nyugodtan beszélni, gyere menjünk el egy hangulatos kis étterembe, már tudom is, hogy hova megyünk – felvette a csizmáját és siettünk a kocsiba. Hamar a főúton voltunk és kellemes tempóban voltunk úton az étterem felé.
• Amúgy milyen étteremhez megyünk?
• Nem rég nyílt és elvileg, nyugodt, romantikus. Jó hely a beszélgetéshez.
• Értem. Gondolom, akkor felesleges erőlködnöm, hogy mit szeretnél ugye?
• Nem az, hogy felesleges, de nyugodt helyen szeretném.
• Értem. – rámosolyogtam és megfogtam a jobb kezét.
• Szeretlek.
• Én is téged. – Az út végéig moccanatlanul és csöndben ültem. Megérkeztünk és kiszálltunk, egy pasi egyből jött, hogy elvigye a kocsit.
• Óvatosan a kocsival, nem rég vettem a Musztángomat! – Figyelmeztette Adam a kocsist
• Rendben, uram.
• Ez a hely, olyan rémisztő – Kívül a ház tele van fura levelekkel és réginek tűnik a külseje – Biztos, hogy ez egy étterem és nem egy kínzókamra?
• Kínzókamra, hát te nagyon kész vagy kicsim. Biztos, hogy az, de ha kínzókamra is lenne, akkor, majd megvédelek téged és te meg engem.
• Oké. De tudod erre az egész házra még az is rájátszik, hogy már este van.
• Ilyenkor romantikusabb – szorosan magához húzott az egyik kezét a derekamra fonta a másikkal fogta a kezemet és a szájával a nyakamat cirógatta.
• Neked nem kell romantikus dolog, te alapból beindulsz rám, sőt sok mindenkire bármikor.
• Ez nem igaz.
• Oh, tényleg?! – kérdeztem félmosollyal.
• Oké, menjünk be – nevetett és maga után húzott. Bementünk és a félelmem egyből elpártolt valami messze helyre. Csodálatos volt. Gyertya mindenhol és reneszánsz dolgokkal volt díszítve. Egy nő fogadott közvetlenül a bejárat után. – Jó napot, most szeretnénk a 2 személyes asztalt.
• Rendben, foglaljanak helyett ott ahol szeretnének. – Tátott szájjal vonultam végig és egy kicsit alul öltözöttnek éreztem magam a helyhez képest a csőnadrágommal és a kockás, öves ingemmel, valamint a tűsarkammal. Persze szokás szerint Adamnek az öltözéke tökéletes.
• Tudod szólhattál volna, mert akkor jobban kiöltözöm.
• Felesleges, így is tökéletes vagy. Na, még mindig félsz?
• Nem. - Megszólalt a telefonom, Dóri volt az, én kinyomtam és kikapcsoltam utána pedig mélyen a zsebembe csúsztattam.
• Oké.
• Na, akkor térjünk a – A mutató ujját a számra tette.
• Hé, ne siess először rendeljünk – Válassz képen a szememet forgattam és bólintottam. Kinyitottam az étlapot. Gyorsan végig futottam a szememmel a kiírt ételeket és a felét nem ismertem, de szerencsére a legalján volt egy nagyon jó és egyszerű ennivaló. Rántott sajt sült krumplival. A hajam a szemembe lógott és épp készültem arra, hogy a fülem mögé tűrjem, de Adam megelőzött a keze a fülemet végig dörzsölte és a piercingemhez is ért ami nagyon, de nagyon fájt ezért káromkodtam egy sort. – Ú, bocsesz, tudom, hogy ez rohadtul fájt, sajnálom, tudod valaki nem mondta el nekem, hogy csináltatott piercinget.
• Még nem volt időm. Ma csináltattam. Dóri berángatott egy piercingeshez.
• Ja, akkor már értem, hogy mire mondta azt, hogy ismerkedik a tűvel.
• De vicces. Most miattad ég a fülem.
• Pár óra múlva nem a füled fog égni – rám kacsintott
• Fenyegetsz?!
• Talán
• Meg se merem kérdezni, hogy mire gondolsz.
• Hmm. Talán jól jársz talán nem. Amúgy, hogyan csinálták a pc-t?
• Miért, te is szeretnél?
• Nem hiszem, csak kíváncsi vagyok.
• Hát kiválasztottam, hogy milyet szeretnék, aztán berajzolt 2 pöttyöt átszúrta őket végül betette és rácsavarta a bogyókat.
• Hosszú lehetett
• Hát annyira nem volt hosszú. Inkább fájdalmas volt.
• Sziasztok! Hogy vagytok? – szólt egy fiatal fekete hajú lány
• Hali, jól köszi – mondta Adam
• Mit hozhatok?
• Hölgyeké az elsőbbség – mutatott rám Adam. Leadtuk a rendelésünket és a pincérnő távozott.
• Amúgy miért 4-es asztalhoz ültünk le?
• Mert ez eléggé el van dugva és nem látnak annyira az emberek engem, minket.
• Aha, értem.
• De tudod, azért mellém ülhettél volna.
• Szembe jobb. Jobban tudunk beszélni és kényelmesebben bele tudok bámulni a szép szemedbe.
• Hát rendben. – Adam tekintete egy fiúra kalandozott, túl feltűnő volt, már szólni akartam neki, hogy miért nézi annyira azt a pasast, amikor a pasas ránézett Adamre és mindketten elmosolyodtak a pasas elindult felénk. Annyira ismerős, de nem tudom sehova se rakni. Adam felállt és megölelték egymást. Belekortyoltam a limonádémba – Jaj, Drake, de rég láttalak – Amint meghallottam a nevét félre nyeltem és fuldokló köhögésekbe törtem ki. Mi a szent szart keres itt Ad volt pasija? Adam mögém állt és a hátamat elkezdte ütögetni – jól vagy?
• Persze, csak félre nyeltem.
• Kit tisztelhetek szépséges szerényedbe? – nyúlt a kezemért.
• Adam feleségét – mondtam büszkén, de erre ő fuldokló röhögésbe tört ki.
• Komolyan kérdeztem
• Én meg komolyan válaszoltam.
• Tényleg komolyan mondta- Adam is biztatta
• Hát, de én úgy tudtam, hogy ő meleg. Na, mindegy. Nem akarok zavarni. Szóval én
• Ugyan Drake, nem zavarsz. Szerintem Barbi se bánja, ha maradsz, ugye Barbi?
• Nem, persze, hogy nem. – Tűnj el innen!! Most nincs rád szükség. Közbe a pincér meghozta az ennivalót és Drake is rendelt magának. Remek, egy potyautas.
• Amúgy Adam remekül nézel ki. Sokat változtál.
• Drake ez rólad is elmondható.
• Na, és, hogy ismerkedtetek meg?
• Hát tudod, nem nagyon szeretek a magánéletemről beszélni – Ez az Adam mond meg neki és koptasd le!
• De bennem megbízhatsz, hiszen én is voltam már veled.
• Hát jó egy rajongó találkozón találkoztunk.
• Az tök jó.
• Ja, szerelem volt első látásra – Azt hiszem én le fogok lépni, mint a rémes randiban, egyre gyorsabban kezdtem enni a kajámat. – Na, és mi van veled?
• Hát élem a napjaimat egyedül.
• Hogyhogy?
• Hát amióta külön mentünk azóta nem volt senkim – Én és Adam is meredt szemekkel bámulta. – Most mit néztek így? Nem szerettem volna újabb kapcsolatba bonyolódni, hogy utána össze törjék a szívem. Elég sok voltál te nekem.
• Hát tudod nekem is fájt, meg neked is, de túl kell lépni rajta
• Te mindig segítesz – Drake megsimogatta Adam kezét én pedig megettem az összes kajámat. Felálltam.
• Most elmentem, majd otthon találkozunk.
• Mi? Ne! Beszélni akartam veled!- kiabált utánam.

Oké, ez elég gáz volt, Én tökre féltékeny vagyok és voltam olyan hülye, hogy ott hagytam őket. Nincs kedvem haza menni. Inkább körül nézek, elvileg itt L.A.-ben ilyenkor indul be az élet. Az a kérdés, hogy merre menjek. Jobbra vagy balra. Végül jobbra mentem és pár perc után emberek ezrei között találtam magam. Éreztem, hogy a cipő, ami rajtam van nem a legalkalmasabb a „kirándulásra” ezért az első cipőboltba bementem és vettem egy torna cipőt. Már imádom. Itt L.A.-ben sokkal jobb cipők vannak, mint otthon, Magyarországon. Megrohamoztam rengeteg ruha boltot és beszereztem pár új cuccot. A vásárlást meguntam ezért beültem egy jónak tűnő bárba…

****

A bárban nem ittam semmi alkoholt ugyanis Amerikába 21 évtől számít az ember nagy korúnak és én még nem ütöttem meg a 21-es lécet. Amit annyira nem bánok. Hajnali 4 óra van és mindjárt össze esek a fáradtságtól. Szerencsére nagyjából képben voltam, hogy hol vagyok és, ha jól emlékszem, akkor kb. 10 perc és otthon leszek. Haza jutottam ez az, az ott a mi házunk. Igen. Szerencsére jó a memóriám a helyek megjegyzésében. Adam itthon van, mert a kocsija itt van. Bementem és a zacskókat ledobtam az ajtóban, utána a cipőmet lerúgtam és elindultam a lépcső felé, d eszembe jutott a lift és bár megfogadtam, hogy nem fogom használni, hiszen azért van a 2 lábam, hogy gyalogoljak, de most kivételt teszek. Se-perc alatt a hálószobánk előtt találtam magam. Kinyitottam az ajtót és egyből az ágyra néztem és nagyon, nagyon nem tetszett a látvány.

• Mi franc van itt? – kérdeztem dühösen. Adam állt az ágy mellett egy trikóban és rövid gatyában és DRAKE, de vágjátok, Drake egy trikóban és nincs rajta alsógatya – Mi francért van Drake alsógatyában és mi a francot keres itt?
• Ez nem az aminek látszik – mentegetőzött Adam
• Á, ugyan 2 meleg srác összezárva az egyik meg félig meztelen. Ja bocs, az egyik biszex, mert a felesége vagyok, de kb. 1 éve még azt hitte, hogy meleg.
• Hadd magyarázzam meg – könyörgött Adam, közbe Drake fel vette a gatyáját.
• Felesleges, eleget láttam. – Megfordultam és könnyes szemekkel futottam le a lépcsőn. Adam futott utánam.
• Barbi! – kiabált, ha így folytatja, akkor felébreszti Dórit és Tommyt – Kérlek várj meg, hadd magyarázzam el.
• Adam, nem érdekel!
• De ne legyél már ennyire gyerekes. Felnőtt vagy és meg kell beszélni ami történt, mert amit most csinálsz az gyerekes!
• Ezen nincs mit megbeszélni.
• Kérlek! Ha szeretsz, akkor meghallgatsz.
• Ez zsarolás!
• Kérlek! – Megálltam és megfordultam, hogy szembe legyünk egymással.
• Undorító vagy!
• Elmondom mi történt. Miután kirohantál az étteremből, elmentünk téged megkeresni, de nem találtunk sehol, ezért körülbelül fél órája sikertelenül haza jöttünk és úgy volt, hgy alszunk be is ágyaztam neki, de ő átsétált hozzám és levette az alsógatyáját és rám mászott. Én pedig mondtam neki, hogy hagyjon békén, mert nekem vagy te és szeretlek téged és ekkor jöttél te haza. – Néztem rá értelmetlenül. Nem tudom, hogy higgyek-e neki vagy sem. Mert ez azért tényleg elég fura helyzet volt, viszont Adam nem a hazudósok közé tartozik. Mindig az igazat mondja még az interjúknál is és szeretem őt és bízom is benne. Adam letörölte a könnycseppjeimet – Bízol bennem ugye?
• Én tényleg szeretnék neked hinni, sőt talán hiszek, de belül van egy érzés ami egy kicsit megcáfolja, érted?
• Értem. Remélem hamar elmúlik az az érzés, mert még soha nem hazudtam és főleg nem neked! Szeretlek. De most, ha nem bánod el kell valamit intéznem. – Fel futott és én nem mozdultam csak néztem pár perccel később kiabálást lehetett hallani Adamtől és a szavait Drake-nek intézte – Takarodj! Takarodj ki a házamból! Soha többé nem akarlak látni, hogy tehettél ilyet? Ha tényleg szeretnél még, akkor nem másztál volna rám, mert tiszteletben tartanád az érzelmeimet. Nőj fel és értsd meg, hogy köztünk mindennek vége, érted?! Mindennek! Elástad magam a szemembe. Soha többé nem akarlak látni. Most pedig tűnj el! – Nem telt el 1 perc míg Drake lerohant a lépcsőn maga után becsapta az ajtót. Én pedig felmentem a szobába.
• Azért ez egy kicsit durva volt.
• Tudom és már bánom is, de megérdemelte.
• Tudom, de ezt szebben is megoldhattad volna.
• Azt hittem te mérges vagy rá.
• Az vagyok, de valahol megértem, én se tudnálak elengedni, túl értékes vagy.
• Drága vagy. Amúgy miért mentél el?
• Mindegy.
• Na! – Leült mellém az ágyra – Tudod, hogy mennyire aggódtam?
• Mert idegesített Drake
• Vagy is féltékeny voltál?
• Egy kicsit.
• Kicsit?! Már nem azért, de ha egy kicsit féltékeny az ember, akkor nem hagyja ott a szerelmét.
• Jó nagyon. Na, most boldog vagy?
• Igen! Még haragszol?
• Nem haragudtam eddig se.
• Jó, akkor másképp kérdezem. Eltűnt belőled a fura érzés?
• Igen. Sajnos nem tudok sokáig ellened rossz dolgokat fent tartani a szervezetembe
• Ennek örülök – megölelt
• Én is, de légy szíves aludjunk.
• Jó ötlet. Hulla fáradt vagyok.

Lefürödtem és már be is bújtam a pihe-puha ágyikóba Adam mellé. A villanyt pedig leoltottam.

• Jó éjszakát – mondta
• Neked is, Adam! – Adam keze a combomra tért és felfelé haladt… – Adam ne most! Álmos vagyok.
• Jó. Amúgy még beszélnünk kellene.
• Adam ez most komoly? Szerintem még tud várni fél napot a beszélgetés, amíg alszunk.
• Jó. De ne menj ennyire messze, így nem tudlak átkarolni.
• Adam! – kiabáltam rá
• Bocsi. Amúgy hívtalak telefonon is, de nem vetted fel.
• Mert ki volt kapcsolva- válaszoltam feszültem. Komolyan mondom néha rosszabb, mint egy kis gyerek. – Mivel tudlak elhallgattatni? – Fordultam felé
• Hát..öö. Nem is tudom. -nyomtam egy puszit az arcára.
• Jó éjszakát!
• Tökéletes elhallgattatás. – Nem szóltam vissza, mert tudom, hogy akkor megint válaszolt volna és én már tényleg aludni szeretnék. Szerencsére elaludt még hamarabb is, mint én, de végre én is elaludtam…

8.fejezet

2 hónap telt el az esküvő óta. Adam beállított elém egy méreg drága kocsival én meg meggyőztem, hogy vigye vissza. Az elmúlt 2 hónap alatt egyszer sem veszekedtünk, aminek nagyon örülök. Hihetetlenül boldog vagyok valamikor még mindig azt hiszem, hogy álmodok, de aztán belenézek Adam gyönyörű kékes szemébe és ez a gondolat egyből elhussan. Még nagyobb örömömre Lady Gaga felkeresett, hogy tervezzek neki valami extrém ruhát és egész jó pénzt adott érte. Ez a dolog Adam-t is meglepte. Lehet, hogy fel kéne csapnom divattervezőnek? Na, mindegy. Most épp Dórival ülünk a kanapén és bámuljuk a tv-t. Most reklám megy. És én megint tervezek. Dóriék még mindig együtt vannak. Én és Dóri is kap fenyegető leveleket, hogy hagyjuk békén a srácokat, persze ez nem ér semmit se. Dóri háza elkészült, de maradásra kértük és maradt is.

• Komolyan mondom, hogy el kéne menned a válogatásra.
• Minek?- kérdeztem halkan
• Mert, jó hangod van – 3 napja megláttunk egy reklámot az egyik tehetségkutatóról, hogy versenyt hirdet...azóta folyamatosan ezzel zaklat.
• Nem
• Miért? Énekes akarsz lenni, nem? Mira vársz? Ha mindig azt mondod, hogy most nem akkor soha az életben nem fogsz énekes lenni. Meg kell próbálni.
• De holnap jár le a határidő.
• Nem baj, holnap egyből oda megyünk jó?
• Felőlem, de ha nem kerülök be, akkor fejbe rúglak.
• Úgy is befogsz.

Ekkor ajtó csapódást halottunk.

• Adamnek ne mond!
• Miért?
• Mert!
• Mi ez a sugdolózás csajok? – a kocsi kulcsát ledobta a dohányzó asztalra szájon puszilt és leült mellénk.
• Semmi – mondtam.
• Jól van – Hozzábújtam és mélyen beleszagoltam az illatába- Tetszik?
• Nekem minden tetszik amihez közöd van, persze a jó dolgokra értem. – felnevetett
• Mindig meg tudsz nevettetni
• Addig örülj, amúgy ma mit csináltál?
• Ügyeket intéztem.
• Aha, értem.
• Én elmegyek fürödni, Barbi jössz velem?
• Most nem.
• Nem tudod, hogy mit hagysz ki.
• Majd máskor.
• Jól van – Felállt és én meg a fenekére ütöttem ő meg hmm-mögött. Aztán elsétált.
• A holnap nap nem jó. Nem készültem fel semmivel sem.
• Ugyan biztos van olyan dal amit el tudsz énekelni.
• Nem tudom. Gondolkodok rajta. Kíváncsi leszek a zsűrire
• Áh, ugyan minden évben ugyan azok a zsűrik.
• Igaz. Azt hiszem fel megyek Adamhez. Ha szerencsém van akkor a kádba van és még ott ül.
• Rendben.

Felfutottam gyorsan levetkőztem és kopogtam az ajtón.

• Ki az?
• Meg gondoltam magam.
• Nem is tudom, már majdnem készen vagyok.
• Ja, persze 3 perce jöttél fel. Mindjárt megfagyok.
• Jó rendben.

Berontottam, becsaptam magam mögött az ajtót és beültem a kádba.

• Hu, jó meleg a víz - először kirázott a víz. Gondolom veletek is előfordult már, hogy ha hirtelen hidegből forró vízbe ülsz akkor kiráz a hideg.
• Csak a forró vizet szeretem
• Én is – szorosan mellé ültem. – Na és van terv?
• Van, fürdés semmi más
• Biztos? Még ez se? – megcsókoltam
• Ez jöhet – visszacsókolt

Másnap reggel Adam elment ügyeket intézni én pedig azt a dalt gyakorolgattam amit kiválasztottam. Ez a dal közepes. Vannak benne magas, nagyon magas, illetve mély hangok is. Ha a zsűri látni fog bennem valamit akkor tovább enged, ha nem akkor nem. Ez van. Végeztem a próbával és Adam hazajött. Leültünk reggelizni…

• Barbi most mennem kell, dolgom van.
• Milyen dolgod?
• Hosszú
• Nem akarod elmondani – Már napok óta ezt csinálja – Ugye? Ugye? Nincs szeretőd?
• Mi? Te ezt hiszed?
• Nem tudom, megkérdezek valamit te pedig soha nem válaszolsz
• Ha annyira érdekel akkor elmondom, de nem hiszem, hogy érdekel.
• Barbi, mennünk kell!
• Nekem is.

Egxütt kimentünk és én dóri kocsijába szálltam addig Adam a sajátjába.

• Izgulsz? – Dóri épp akkor kérdezte amikor kihajtottunk
• Nem, mert úgy se fog sikerülni - Fejen vágott
• Hagyd abba!
• Au. Csak előre látom a dolgokat
• Még egyszer fejbe váglak és akkor már csillagokat is látni fogsz

Az út többi része lényegtelen volt. A helyszínen tombolt a tömeg. Voltak olyanok, akik csak egy helybe ültek, olyanok, akik próbáltak és olyanok, akik „buliztak”. A kezembe nyomtak egy jelentkezési lapot, hogy töltsem ki. Kitöltöttem és oda adtam nekik. Egy kis termetű nő beállt és csendet kért.

• Figyelem! Pár percen belül megkezdődik a válogatás, kérem, hogy csendben legyenek, mert valaki át szeretné ismételni. A behívás véletlen szerűen történik. Majd azon a képernyőn – Felmutatott az ajtó tetején lévő tv-re – Látni fogják a neveket. Még valami az egyik zsűritagunk megbetegedett ezért egy helyettesítő jön a helyére és addig lesz a helyettesítő amíg az eredeti zsűritag nem áll készen a zsűrizésre. Sok szerencsét – elment a nő.
• Kíváncsi vagyok, hogy melyik zsűritag betegedett le- mondtam Dórinak
• Én meg azt remélem, hogy olyat raktak be aki nem bunkó.
• Hát ezt én is remélem.

A csöndet felváltotta a nagy hangzavar. Mindenki arról kezdett el beszélni, hogy ki lehet az a „titkos” sztárvendég. Engem a dolog hidegen hagyott. Inkább elővettem a dalszöveget és ismételgettem. Csak a dalra koncentráltam semmi másra. A körülöttem lévő emberek hangja megszűnt létezni egészen addig amíg Dóri megrázott.

• Hahó! Te jössz, menj már!
• Mi? Az nem lehet 3 perce olvasom a dalt.
• 3?/Inkább 60 na menj
• Rendben

Megölelt Dóri és annyit mondott, hogy sok szerencsét. Oké. Minden rendben. Annyira izgulok, hogy már izzadok. Az ajtóhoz értem és egy nő állt ott.

• Amint zöld lesz a lámpa bemehetsz, rendben?
• Igen, oké.
• Izgulsz?
• Á, csak egy kicsit...Nagyon.
• Az jó, ha izgulsz. Mehetsz Sok sikert.
• Köszönöm

Megfogtam a kilincset és pár mp után lenyomtam. A gyomrom liftezett nagyon ideges voltam és izgultam is. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyet talán akkor amikor mentem az autogram osztásra. Remélem, hogy most nem fogok elbőgni magam, de szerintem nem fogom. Sokat változtam. Érettebb lettem és erősebb is. Ha azt mondják, hogy nem jutottam tovább akkor ez van. Megpróbáltam és kész. Végig néztem a zsűri tagokon.

• Jó napoooooooot – Teljesen lefagytam amikor megláttam a pót zsűritagot. Egy helyben megálltam. A pót zsúri tag se számított rám. Amikor meglátott akkor kiköpte az ásványvizet a szájából és köhögésbe tört ki.
• Te mit keresel itt? - köhögcsélve kiköpte a szavakat
• Te, mit keresel itt?!
• Hé, Lambert family elég legyen. Nem családi rívásra jöttünk ide.
• Igaz, elnézést – kértem bocsánatot és középre sétáltam. Gondolom kitaláltátok, hogy Adam a pót zsűri tag. Nem tudtam erről.
• Ne elnézést kérj, hanem énekelj – csépelődött az egyik férfi.
• Rendben – Elmondtam a címet és már éneklésnek is láttam. Szerencsére nem rontottam el. Már csak Adam zsűrizése volt hátra.
• Nos, közepes volt. Erősebbel is kezdhettél volna. A youtube-n megállnád a helyed, de itt ennél keményebb kell – Adam szavai nagyon megleptek, egyik zsűri se mondott ennyire rossz véleményt és az a legrosszabb, hogy Adam szavai voltak számomra fontosak. A mosoly az arcomról lekonyult.
• Mi van Adam?! Te megbolondultál? Mi az már, hogy youtube-n megállod a helyed? Eddig itt imádkoztál egy tehetségért, most meg leizéled? - Kelt védelmemre az egyik zsűritag
• Én nem..
• Tartsd meg magadnak, most szavazzunk

Végül tovább engedtek és nekem örülnöm kellett volna, de Adam szavai égettek. Dóri arca együtt érző lett.

• Annyira sajnálom. Nem tudják mit veszítettek veled.
• Tovább engedtek.
• Mi?! Gratulálok, de miért nem vagy boldog?
• Adam volt a pót zsűri és nem tetszettem neki.
• Ugyan, biztos tetszettél neki.