Sziasztok!

Egy ideig szünetelni fog ez a történet és a másik is, mert ihlet kell gyűjtenem - nagyjából tudom mit szeretnék írni, de az kevés - Szóval legyetek türelmesek.:))

11.fejezet

Haza felé azon agyaltam, hogy mit fogok mondani Adamnek. Igazából feleslegesen agyaltam, mert Adam már megint nem volt otthon. Fogalmam sincs arról, hogy hol lehet és ez aggaszt. A stúdióban nincs és itthon sincs. Csüggedten leültem az ágyra. Nem sokára megjelent Dóri is.

• Tommy nincs itthon – mondta meglepetten
• Ahogy Adam se, szerintem együtt vannak
• Igen szerintem is, tuti elmentek valami meleg bárba.
• Remélem nem csinálnak semmi rosszat se.
• Hát emlékszel, hogy múltkor mi volt, nem? Összetörtek 5 poharat és 2 bár széket. Nem jó ha isznak
• Hát tényleg nem, de nem mondhatom meg nekik, hogy mit csináljanak. Felnőttek, bár néha olyan az agyjárásuk, mint a húgomé. Nekik kell rájönni arra, hogy mit csinálnak rosszul.
• Teljesen igazad van – leült mellém Dóri – De, ha már ők elvannak, akkor legyünk el mi is.
• Mire gondolsz?
• Párnacsata! – kiáltott fel és másodperceken belül az arcomba nyomott egy párnát az ágyról. A testem ellazult ezért nem tudta felfogni az ütést és így hátra borultam az ágyra. Nekem se kellett sok idő mire észbe kaptam és vissza támadtam egy párnával. Kifulladásig püföltük egymást.
• Huh, ennek Adam nem fog örülni – mutattam a párnára, amiből a tollak csak potyogtak. Az egész ház a nevetésünktől hangzott
• Mért? Ők csinálhatnak számlát mi meg nem?
• Jogos. Akkor most sminkeljük ki egymást, de direkt ronda legyen, aztán fényképezzük le magunkat és rakjuk fel facebookra.
• Ez nem jó ötlet.
• Mért?
• Mert rengetegen fogják látni és már nem vagy az az ember, mint, aki voltál
• Lehet, hogy hírnévben nem, de másban igen.
• Hát, akkor hajrá. Én sminkellek először.
• De jó. – Örvendeztem. Kisebb korunkba Dóri akarta elkészíteni a sminkem egy randira, hát szörnyű lett, volt 10 percem, hogy leszedjem és újat varázsoljak magamnak. Persze azóta már fejlődött, de ha rossz sminket akar készíteni, akkor csak a régi énjét kell előhozni. - De kapcsoljuk be a tv-t.
• Oké, te addig hozz egy széket és sok smink cuccot. – Az öltözőmből kihoztam egy széket és a fürdőből 2 táskányi smink cuccot.
• Ennyi elég lesz?
• Hu, persze, még sok is. Nem gondoltam volna, hogy ennyi cuccod van.
• Ez csak a törmeléke
• Ja, bocs.
• Na kezdj neki. – Feltekertük a hangerőt a zene csatornán és Dóri neki látott a sminkeléshez. Megegyeztünk abban, hogy csak akkor nézzük meg a sminkeket, ha mindketten elkészültünk. Dóri, hamar befejezte a munkát. Az biztos, hogy úgy nézhetek ki, mint egy papagáj, mert legalább 5 -féle színt kent fel csak a szememre. Én neki egy zombi sminket álmodtam meg, ami keverve lesz Frankenstein-nel. Az egész arcát beborítottam szürkével és zölddel. Nagyon vicces volt, alig bírtam megállni, hogy ne röhögjem el magam. Egy őstehetség vagyok, de komolyan. - Készen vagy Dóri! – mondtam széles vigyorral
• Hu, te nagyon elégedett vagy, kíváncsi vagyok, hogy mit csináltál.
• Én is, de én arra is, hogy milyen fejet fogsz vágni a tükörbe
• Hát arra is kíváncsi vagyok. Na, akkor nézzük meg.
• Várj, először fényképezzük le magunkat ne, hogy meggondoljuk magunkat utána
• Jó ötlet. – Megfogtuk a telefonjainkat, összebújtunk és lefényképeztük magunkat persze a képeket nem néztük meg. Befogtuk egymás szemét és a fürdő felé araszoltunk. Persze neki mentünk először az ajtónak, de aztán sikeresen bejutottunk.
• Na – kezdtem meg a mondatom – 1, 2, 3 – először sokkos állapotba kerültünk utána pedig elkezdtünk szakadni. Nem tudom kié a betegebb smink, az enyém vagy az övé. Én szó szerint bohócnak néztem ki ő pedig zombinak. - Nem tudom melyik a rosszabb?
• Hát a bohóc
• Nem biztos az – löktem meg a vállát. Megint belenéztem a tükörbe és megint elkezdtem szakadni Dórival. Mindketten a földre rogytunk és már a könnyünk fojt, de még mindig nevettünk. Pár perc múlva már csak kacagtunk és volt annyi erőnk, hogy megnézzük az elkészült képeket. A kép nagyon betalált szerintem. Mindketten grimaszoltunk. Az biztos, hogy ez a kép egyikünkről se előnyös, de hát ez van. Bekapcsoltam a laptopom és feltöltöttem a képet. Már perc alatt több mint 100-an kedvelték és 50-en osztották meg. Te jó ég. – Hihetetlen, hogy milyen hamar körbe járja a világot. Nézd már Olaszországi Adam Lambert fan oldalak is kitették, pedig ott olyan hajnal lehet az idő eltolódás miatt
• Durva – nézett nagy szemekkel – Na viszont itt az idő lemosni ezt a ganét – Kikapcsoltuk a gépet és leszedtük az arcunkról a trutyit és lefeküdtünk aludni, mert holnap üdének kell lennem a beköltözésnél. Dóri Adam helyére feküdt be így Adam-t kitúrtuk, szegény, de sajnálom…

Reggel egyedül feküdtem az ágyba, gondolom Dóri lent van. Leszaladtam gyorsan és tényleg ott volt. A konyha pulton volt a posta. Átnéztem őket és 1 nekem szólt. A titkos gyilkostól vagy is inkább zaklatótól jött. Az állt benne, hogy tudja, hogy mire készülök / az alatt a tehetség kutatót érti/ és már kitalálta, hogy, hogy fogja megkeseríteni az életem, de ahhoz le kell jussak a döntőbe ezért el fogja intézni, hogy ott legyek.

• Tudod, nem is olyan rossz, segít abban, hogy a döntőig eljussak – dobtam ki a levelet – Amúgy mit csinálsz?
• Kávét a másnaposnak
• Itthon van Adam? – nagyon reméltem, hogy itthon van. Bocsánatot kéne kérnem a kiborulásom miatt
• Nem nincs. Kérdeztem Tommytól, hogy hol van, de nem emlékszik rá a tökkelütött. Készülődj, mert mindjárt indulunk.
• Oké.

Felmentem és elvégeztem a reggeli rituálémat és utána lecipeltem a bőröndöket, nem volt könnyű dolgom. De ideges leszek, ha feleslegesen pakoltam be és holnap haza kell jönnöm. De ezen, majd később rágódok, most a jelennel foglalkozok. Megyek szólok Dórinak, hogy kész vagyok és elköszönök Tommytól. Szobájuknál állva kopogtam, jelezve, hogy bemegyek.

• Sziasztok! - köszöntem – Készen vagyok és jöttem búcsúzkodni – Tommy a térdeit felhúzta és úgy feküdt, kellett neki a pia. - Hogy vagy Tommy? - letelepedtem mellé.
• Szarul.
• Nem tudod mi van Adammel?
• Nem fogalmam sincs, de arra emlékszem, hogy tegnap este sírt. Muszáj beszélnetek, mert, ha így folytatjátok, akkor a kapcsolatotok zátonyra fog futni. Viszont az egyikőtöknek se lenne jó, szükségetek van egymásra és ezt nem Adam mondta, de látom, hogy elhidegültök egymástól. Szerintem bent van a stúdióba, szóval siess. Még valami, Sok sikert és nyerd meg!
• Köszönöm! – mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
• Oké menjünk – szólt Dóri. Az ajtóban vissza fordultam és annyit mondtam „Jobbulást”. Nagy nehezen bepakoltuk a cuccokat és mentünk a helyszínre. Hamar oda értünk. Elég fura emberek voltak a helyszínen. Sajnos hamar megkaptam azt, hogy kikkel leszek együtt egy csapatban és a szoba számomat is megkaptam. Elbúcsúztam Dóritól és megígérte, hogy hamarosan találkozni fogunk és nem azért, mert haza megyek. 10 perces kereséssel megtaláltam a szobát, persze, hogy a 4.en van és nincs lift. Fel kellett cipelnem a 4.re a 2 nagyon nehéz bőröndömet, már jól kezdődik. Remélem, hogy a 2 szoba társam még nem érkezett be, mert akkor tuti enyém a legrosszabb ágy. Mindig én szoktam bemenni először, hogy le tudjam foglalni a legjobb ágyat. Szerencsém van én vagyok az első. Nos, mindegyik ágy ugyan olyan, a fal melletti ágyat választottam. Felesleges volt sietni. A bőröndjeimet csak szépen leraktam, nem akartam kipakolni, mert ha esetleg holnap én mennék haza, akkor nincs kedvem bepakolni, de a képet kiraktam, amin Adam és én vagyok. Ajtó csapódás. Meg jött valaki. A nyögése fülön szúrt, azt hiszem segítek neki. Az arca szív alakú és hófehér bőrű, magas, és szőke hajú, a smaragd zöld szeme pedig szinte villog. Nagyon szép ez a csaj.
• Szia! Barbi vagyok – nyújtottam kezet – Az egyik szoba társad
• Szia! Isabella, de a Bellát jobban szeretem – de szép a neve – Örülök, hogy megismerhettelek -kezet ráztunk
• Segítek bevinni a cuccokat.
• Köszi, rendes vagy. – Ez a csaj még engem is túl tesz, azt hittem, hogy csak én jövök ekkora bőröndökkel, de tévedtem.
• Hova rakjam a bőröndöt?
• Hát azért jöttem korábban, hogy én válasszak először ágyat, de lekéstem, rakd magad mellé, te egész jó fejnek tűnsz. – leraktuk az ágya mellé a bőröndöket és ő leült az ő ágyára én pedig az ennyimére.
• Komolyan? Én is azért jöttem előbb, de aztán láttam, hogy az összes ugyanolyan. - Mindketten felnevettünk – És te is annak tűnsz.
• Remélem a 3. lány is normális lesz.
• Nincs olyan szerencsénk.
• Szerintem se. – Megint felnevettünk – Na, ismerkedjünk. Van barátod?
• Hát barátom nekem sincs, viszont férjem már van. Huh, de fura ezt kimondani.
• F-f-fé-é-rjed?? – nézett rám kidülledt szemekkel – Hány éves vagy te?
• 19, fiatal mi?!
• Aha. Szereted őt?
• Persze, különben nem mentem volna hozzá. Csak az a baj, hogy most össze vesztünk és nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Viszont nagyon szeretem, bármit megtennék érte, ő az első az életemben.
• Tudod a volt barátommal összevesztünk és ezért szakítottunk. Ne kövesd el ezt a hibát. Beszélj vele.
• Beszélni szeretnék vele, de nem tudom, hogy hol van.
• Hát mire való a telefon?
• Félek, nem venné fel. Tudod ő itt dolgozik, ő az egyik zsűri tag.
• Melyik?
• Adam.
• De ő nem meleg?
• Már én se tudom.
• Oké, nem akarlak ezzel faggatni, menj és keresd meg.
• Megkeresem, de előtte meg akarom ismerni a 3. szobatársunkat
• Remélem nem lesz nehéz, majd a dal és időben fel tudunk készülni rá.
• Igen én is remélem. – Ajtó csapódás hallatszott. Mindketten felálltunk, hogy köszöntsük. Magam előtt találtam egy fekete hajú, csúnyácska arcú lányt, aki alacsony volt. Nyújtani akartam a kezem de tiltakozó állást vett fel.
• Figyeljetek, kedvesek vagytok, hogy jöttetek köszönteni, de én nem barátkozni jöttem ide, ne is vegyetek észre csak akkor ha muszáj.
• Ö, oké – néztünk egymásra Bellával – Azért a nevedet megtudhatjuk? – kérdeztem
• Mallory
• Oké, Mallory. Ő itt Bella én pedig Barbi vagyok
• Örülök, most pedig légy szíves hagyjatok addig békén, míg meg nem kapjuk a dalt, mert együtt kell csinálnunk – ledobta a cuccait és lefeküdt – Sajnos.
• Én léptem – mentem az ajtóhoz, Bella pedig kikísért – Sok sikert hozzá
• Siess vissza!
• Sietek

Fogalmam sincs arról, hogy hol keressem. Ezért megkérdeztem egy takarítót ő azt mondta, hogy 2x balra, utána fel végül jobbra és meg találom őt. Megjöttem. Ott állt előttem egy ajtó, amin volt egy fatábla és ez volt ráírva: „Adam Lambert”. Nagy levegőt vettem és kopogtam.

• Most nem érek rá, gyere vissza később – kiabált ki, újra kopogtam – Menj el, úgy se fogom kinyitni – és megint kopogtam, nem jött válassz, megláttam az ajtóban a testét és ajtót nyitott – Mit nem lehet érteni azon, hogy hagyjanak békén? – Kinézett az ajtón. Amikor meglátott csak nézett.
• Bejöhetek? – kérdeztem
• Minek?
• Mert beszélni szeretnék veled
• Nem, nincs beszélős hangulatom.
• De beszélnünk kell! – háborodtam fel
• Miről?
• Ha beengednél elmondanám – arrébb állt én pedig bementem és leültem egy székre ő pedig egy másik székre. – Először is sajnálom a tegnapit, nem kellett volna úgy kiborulnom. Másodjára pedig szeretlek és tudom néha sok vagyok, de én akkor is szeretlek és néha te is túl sok vagy, de te így vagy tökéletes. És nem szeretném, ha eltávolodnánk egymástól és szakítanánk, mert nekem te vagy az igazi és ezt a lehető legkomolyabban mondom. Ja és még valami, bocsi, hogy a tudatodon kívül neveztem a versenyre. – A szavaimat a lehető legkomolyabban mondtam, hiszen komolyan is gondoltam. Nekem tényleg ő az élet és bármit, szó szerint bármit megtennék érte. Ha belegondolok, abba, hogy szétmegyünk, akkor sírni tudnék és most is legördült pár könnycsepp az arcomon. Hát igen, ilyen az élet. A fejemet lehajtottam, hogy ne lássa, hogy sírok, pár percig néma csendben ültünk aztán mocorgást hallottam, de nem néztem fel. Az ujját hirtelen az államra tette és felemelte a fejem. Egy puszit nyomott a könnytől nedves arcomra.
• Igazad volt. Tényleg sok vagy néha, de szeretlek és ez számít. Nem volt szép, hogy a tudatom nélkül neveztél be, hiszen összetartozunk, de ez a múlt, és tudod mit?! Büszke vagyok rád, amiért eljutottál idáig. – a hajamat a fülem mögé tűrte – És neked fogok szurkolni és minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek neked és nem úgy, hogy buzdítom a rajongóimat, hogy szavazzanak rád, hanem úgy, hogy támogatlak és segítek felkészülni, persze csak akkor, ha te beleegyezel. Amúgy még eszembe se jutott, hogy elváljunk, nem tudom honnan szeded ezeket, viszont most tényleg elhidegültünk egy kicsit. De, ezen könnyen segíthetünk. – Fenekem alá nyúlt és felemelt, majd nem sokkal később ledobott a kanapéra. Hevesen csókolózni kezdtünk és a ruhák se perc alatt a földön hevertek. Elég kényelmetlen egy kanapén feküdni úgy, hogy rajtam van még egy ember... Csókjai bejárták az egész testem. Újra érezni akartam a testét, kezeim végig járták mindenét. Azt akartam, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat, de már arra lettem figyelmes, hogy izzadtan fekszünk, a feje a mellemen pihen és a kezemmel simogatom a haját. Bárcsak örökké így maradhatnánk, de mennem kell.
• Adam, nekem mennem kéne vissza a többiekhez, mert már szerintem megkaptuk a dalszámunkat és nem akarom hátráltatni a csapatom.
• Hm, tényleg. Milyenek? – kérdezte miközben az arcát a mellem közé fúrta.
• Hát 2 lánnyal osztottak össze. Az egyik Bella őt nagyon bírom, szőke és majdnem olyan magas, mint te, úgy érzem van köztünk valami hasonlóság.
• És a másik?
• Őt Mallorynak hívják, ő megmondta, hogy nem barátkozni jött, hagyjuk békén.
• A bunkóját..
• Kb, de most tényleg mennem kell, szállj le rólam, kérlek.
• Csak 5 percet még.
• 5 percig még a mellembe furakodva akarsz feküdni?
• Nem, jobb ötletem van – felhúzódzkodott és finoman megcsókolt és csak csókolóztunk. Finom, lassú, szenvedélyes. Ebbe a 3 szóba tudnám össze foglalni a csókot. El akartam tolni, de nem volt hozzá erőm, inkább magamhoz húztam. Az agyam azt súgja „told el, menned kell”, de a szívem pedig az ellenkezőt, ezért a legésszerűbb választás mellett döntöttem.
• Kérlek, engedj el, nekem nincs ahhoz erőm, hogy eltoljalak magamtól – mondtam, de a szám az ő száján volt így nem tudom, mit értett belőle.
• Rendben, de ezt a beszédet máskor is csinálhatnád, kellemes érzés volt. – Felkelt az ágyról és ott állt előttem meztelenül. Nem, nincs kocka hasa, se nagy bicepsze, de ő nekem így tökéletes, ha rá nézzek a szívem felgyorsul, főleg így, hogy meztelen. Régebben, mikor álmodoztam, akkor mindig próbáltam elképzelni őt meztelenül, de nem ment, most pedig itt áll előttem életnagyságban – Tetszik amit látsz?
• Ö, igen, bocsi, csak elgondolkoztam rajtad.
• Még is min?
• Régebben bármit megadtam volna azért, hogy lássalak meztelenül, most pedig itt állsz előttem és nagyon tetszik. – nevettem.
• Ennek örülök. – Gyorsan felöltöztem egy gyors puszival elköszöntem tőle és futottam vissza a szobámba. Gyorsan bementem. A fürdőbe volt Mallory, a szobába pedig Bella.
• Szia.
• Szia, végre vissza jöttél, halálra untam magam, képzeld, hangosan hallgatta a zenéjét, annyira rossz volt. Mi tartott ilyen sokáig? Én szexet szimatolok, kibékültetek?
• Igen ki. Most minden energiámmal a versenyre tudok koncentrálni. A feladatunkat megkaptuk már?
• Nem, 3 perc múlva le kell menni és ott kiosztják.
• Akkor időben vagyok. Megyek telefonálok egyet – kimentem az ajtó elé. Remek kicsöng. – Dóóóri!! – kiabáltam bele, mint egy idióta
• Barrrbiiii. - kiabált vissza
• Miért csináljuk ezt? – kérdeztem
• Nem tudom te kezdted. Na és mizu?
• Mindjárt mennem kell, majd a feladatomért.
• Aha sok sikert, milyenek a szoba társak?
• Hát 2 lány van, az egyik Bella ő nagyon kedves, vicces lány, a másik pedig egy undok
• Azért ugye ezt a Bellát, nem fogod jobban megkedvelni, mint engem?
• Cöhh, soha, ő nem ér fel hozzád, de most mennem kell, majd még hívlak, szia.
• Szia, sok sikert. - Leraktuk és én vissza mentem.
• Na, akkor lemegyünk? - kérdeztem hangosan
• Igen – felelték mindketten hangosan. - Bezártuk az ajtót és lementünk.
• Na, és neked van barátod? - kérdeztem Bellát
• Öhm...hát...ez érdekes téma, de nincs – érdekes? Ezen mi lehet érdekes, na, mindegy, majd kiszedem belőle utólag. Leértünk az előtérbe és iszonyú sokan voltunk ott, több százan, semmi esélyem sincs és nincs az a szerencsém, hogy bekerüljek a legjobb 12-13-ba. A szobánk előtt volt egy szám, még hozzá a 13-as az én egyik szerencseszámom, az volt a csapat számunk.
• 13-as csapatból kérünk 1 ember – szólt a nő a hangosbemondón
• Ki menjen? – kérdeztem
• Te. - mondta Bella. Elindultam az ajtó felé. Hamar megkaptam a borítékot és egy nagy kartondobozt, ami nehéz volt, azt mondták, hogy a borítékot és a kartondobozt, csak fent nyissuk ki. Vissza araszoltunk a 4.re
• Hu én ezt nem fogom bírni sokáig – mondtam
• Majd megszokod – szól Mallory rekedtes hangján. Aztán csak felértük, mind hárman leültünk az ágyunkra.
• Oké, a dalunk – kinyitottam a borítékot. Leona Lewistól a I see you lesz. Ti ismeritek, mert én hallottam már róla, de nem hallgattam még nem – Mindketten megrázták a fejüket – Remek, nézzük mit rejt a karton doboz. Egy táblagép volt benne – Remek! Megmenekültünk, ez segítségünkre lesz. Oké, itt van a dalszöveg, beszéljük meg, hogy ki mit választ. Mallory?
• Nos, hát én nem szeretnék sok szerepet, mert nem szeretném, ha miattam szúrnátok el – lehet, hogy nem is olyan bunkó, csak felhúzott maga köré pár falat és fél ismerkedni
• Én se – tartózkodott Bella is
• Istenem, most komolyan? Akkor minek jöttetek ide? Mindegy, én szeretek szerepelni, akkor vállalom én a több részt. - A szerepeket 10 perc után megbeszéltük és úgy gondoltuk, hogy először olvassuk át a szerepet, és utána énekeljük fel. Átolvastam a kiemelt részeket párszor és már készen voltam, amíg a többiek olvasták addig megkerestem az eredeti dalt. - Elolvastátok? Mert itt van az eredeti
• Igen készen vagyok, te Mallory?
• Én is. - Megnyomtam a Play-t és hallgattuk a zenét. Ez egy nagyon nehéz dal, de tényleg. Lassú és szomorú és a hangon kívül a 2. legfontosabb dolog, amit a zsűri nézni fog, hogy mennyire éled bele magad, mondjuk ettől én nem félek, hiszen színésznek tanultam a középiskolámba, amit sikeresen elvégeztem, akkor a 3. dolog pedig az előadási készség, attól se félek, a legjobban a legfontosabb dologtól félek méghozzá az énektől, remélem sikerülni fog. Ez a dal keményebb, mint amit én hoztam a válogatóra, akkor Adam azt mondta, hogy gyenge voltam, hát most itt van a bizonyítás kulcsa. 2 választás eshet szóba, eltaknyolok, vagy sikeresen tovább jutok és én az utóbbira szavazok. - Oké, hát ez nehéz dal – ezzel tudtam csak kinyilvánítani a véleményemet miután megnyomtam a pause-t.
• Igen az, nem véletlenül adott a zsűri ilyen nehezet, ki akarják szűrni az igazi tehetséget.
• Igazad van Bella, na kezdjünk neki – átraktam egy karaoke változatra. Elsőre azt tűnt fel, hogy nem tudjuk mikor kezdődik a szöveg és mikor van szünet. – Oké, hát ez elég tré volt, meg kell hallgatni többször is ezt a dalt. – Meghallgattok még huzamban 5x és az úgy nagyjából jó volt, mert utána tudtunk vele mit kezdeni, bele kezdtünk a hajnali 3-ig tartó próbába, az utolsó 3 órába a mozgást tanultuk és aludni is alig bírtam, mert egyfolytában a dalszöveg járt a fejembe. Félek, hogy el fogom rontani a szöveget. Most reggeli közben is alig tudok valamit enni, mert ideges vagyok és inkább nem eszek csak próbálok, hiszen 10 perc múlva kezdődik a válogató, szerencse, hogy már elkészülődtem. Szerencsére sikerült pár falat müzlit magamba préselni. A maradékot kiöntöttem a wc-be, majd lehúztam a tálat meg beleraktam a mosogatóba, most nincs időm elmosogatni. Még egyszer elpróbáltam a fürdőben és késznek éreztem magam. Együtt lementünk a várakozó terembe és vártunk, ha szerencsénk van, akkor szoba szám alapján hívnak be és mihamarabb túl lehetünk rajta. A falzsebemből kiszedtem a dalszöveget és még átolvastam úgy 100x. Szerencsénk volt mi voltunk a 13.ok. Hu, eljött az én, illetve a mi időnk. Besétáltunk a zsűri elé én középen álltam mögöttem Mallory, előttem pedig Bella.
• Sziasztok – köszöntünk egyszerre
• Sziasztok – szólt Adam – Melyik dalt kaptátok? - A 2 lány rám nézett. Már mindent nekem kell csinálni?!
• Leona Lewistól az I see you-t.
• Oké, hajrá – rám kacsintott és megszólalt a zene. Bella elkezdte utána epdig Mallory és eljött az idő, minden ének zenei tudásomat belevetve elkezdtem énekelni, a dal átérintette a lelkem és a szívem, nem volt szükségem színészkedésre. Amikor vége lett a dalnak, pár könnycsepp lecsordult az arcomon, de a könnycsepp nem csak ezért volt, hanem azért is, mert elrontottam, de megpróbáltam úgy tenni mintha direkt lenne ilyen, azaz improvizáltam, remélem nem vette észre a zsűri. Mindhárman beálltunk szorosan egymás mellé, én és Bella átkaroltuk egymást. A zsűri mikrofonjait kikapcsolták és mind négyen tanácskozásba estek, de mi semmit se hallottunk belőle. Egyre idegesebb lettem, most fogtam fel igazán, hogy pár percen belül véget érhet ez az egész. Bella észre vette, hogy rángatózók ezért megszorított, hogy bátorítson. Egy gyenge mosolyt villantottam viszonzást képen és ekkor a zsűri tagok felénk fordultak, a mikrofonokat pedig felénk fordították, az egyik nő kezdett beszélni.
• A zsűrinek soha sincs könnyű dolga, főleg most, hogy 3 iszonyú tehetség áll előttünk, de döntenünk kell, hiszen mindhárman nem juthattok tovább, és döntöttünk is. Adam át adom a szót.
• Barbi és Bella lépjetek előre. Mindketten elrontottátok, ami a zeneiparban egy elég rossz dolog. Viszont amikor észre vettétek, akkor egyből kapcsoltatok és nem áltatok le, ez egy nagy dolog, de most vissza kell mennetek oda ahonnan jöttetek – Hát ebből haza menetel lesz, de legalább Adammel tölthetek több időt – Mert fel kel készülnötök az újabb fordulóra, mert TOVÁB JUTOTTATOK – Amint meghallottuk az utolsó 2 szót elkezdtünk ugrálni, sikítani és megöleltük egymást, mind ketten elkezdtünk sírni az örömtől, a zsűri velünk örült. El se tudom hinni, hogy sikerült tovább jutnom. Gyorsan kifutottunk a helyiségről és felfutottunk a szobánkba, mindketten telefonáltunk én Dórinak és ő is a barátnőjének.
• Tovább jutottam!!! – Kiabáltam bele
• Jaj, ez nagyon jó! - ő is sikított velem.
• De csak ennyit akartam vissza megyek, mert feljött a 3. szoba társam
• Oké, szia. - leraktam a telefont. Mint kiderült Mallory nem jutott tovább. Őszintén megmondom, hogy nem tudom miért, hiszen szép hangja van, tényleg. Mallory hamar távozott mi meg elhatároztuk Bellával, hogy csapunk egy nagy bulit később, mert még ki kell hevernünk ezt a napot.
• Tudod sajnálom Malloryt- vallottam be
• Én is, de ez egy verseny és örülök, hogy te és én jutottunk tovább. Kopogtak – jelentette be Bella
• Megyek megnézem ki az – mondtam, felálltam, kinyitottam az ajtót. Adam volt az. Megöleltem és megpusziltam – Bejössz? – kérdeztem tőle.
• Nem, csak gratulálni jöttem és elmondani, hogy holnap utána van a következő forduló és akkor saját dalt kell választanotok.
• Köszi. Mész haza?
• Még nem, először körbe rohangálok még pár versenyzőt és utána megyek a fodrászomhoz, mert már rám fér egy birka nyírás.
• És milyen hajad lesz?
• Még én se tudom, majd kitalálom
• De ne csinálj magadból bohócot, jó?
• Jó – megpuszilt és távozott.