Szereplő bővűlés

Jobb oldalra a képekhez egy új kép került, amin egy lány van, az ő neve Isabella, de a történetben csak Is, vagy Bella ként fogjátok látni a nevét. Bella, Barbi szoba társa lesz a versenybe, akivel nagyon össze fog barátkozni...Többet nem is mondok, a friss nem sokára jön, hétvége tájba, de lehet, hogy hétfőn. Suli előtt biztos, hogy ki fogom tenni.:)

10.fejezet

Reggel 8-kor már Adam nem volt az ágyban sőt szerintem már a házban sem. Nem tudom, hogy ez a pótzsűriskedés segíti vagy hátráltatja-e a kapcsolatunkat főleg úgy, hogy nem sokára jön a következő forduló és tovább kell jutnom. Az a baj, hogy a dalszöveget akkor fogom megkapni, amikor oda érek, így csak 1 napom, illetve éjszakám lesz felkészülni. Nagyon értelmes ez, de komolyan. Mindegy. Addig is megeszem azt, amit Adam készített nekem. Nagyon édes tőle, hogy készített reggeleit nekem és mellé írt egy levelet, amiben ez állt: „Jó reggelt, kicsim! Sajnos én már nem vagyok itthon. De hamarosan találkozunk. Nem tudom mikor érek haza, valószínűleg későn. Szeretlek. Jó étvágyat. Xoxo. Adam.” Klassz, akkor ma se tudunk beszélni arról, amiről szeretett volna. De én azt hittem, hogy a turné végével több időnk lesz egymásra, de esküszöm, hogy én ennek az ellenkezőjét látom. Persze mondjuk az az igazi szerelem, ami ki bír mindent, de akkor is… Ha a tegnapi napra gondolok és Drake fedetlen testére, akkor a hányingerem nem eléggé kifejező. A reggelihez nem volt kedvem most. Talán majd később megeszem. Azért szerintem tök jó, hogy nem csak Adam és én lakunk ebbe a házba, mert így annyira nem unatkozok. Gyorsan átöltöztem a pizsamámból egy cica naciba és egy, hosszú felsőbe. Azután pedig lementem, leraktam a tálcát és letakartam, hogy ne száradjon meg. A tv zúgását hallottam a nappaliból. Jól hallottam, valami csajos műsor ment szóval biztos Dóri volt az, mert látni nem láttam, hogy ki nézi, mert a kanapén feküdt. A gyerekes ösztön felülmúlt engem és rohanásnak kezdtem és ráugrottam és minden rendben volt, kivéve 1 dolgot. Nem Dóri volt, hanem Tommy. Tommy ijedtében ugrott egy kicsit, de utána a döbbenet nagyobb volt, mint az ijedtség.

• Te meg mit csinálsz?
• Bocsi. Azt hittem, hogy Dóri vagy – mondtam miközben leszálltam róla.
• Hát nagyon benézted. Miért hitted azt, hogy Dóri vagyok?
• Mert csajos dolog ment a tv-ben.
• Az reklám volt, én nem szoktam csajos dolgokat nézni és csinálni.
• Oh, igen? Nem is tudom ki sikított azért, mert elfogyott a körömlakkja.
• Az fellépés előtt volt.
• Szóval azt mondod, hogy csak fellépéseken van kifestve feketére a körmöd?
• Meg amikor fotózás van.
• Akkor most miért van?
• Mindegy hagyjuk. Amőgy is a pasidnak is ki van festve a körme.
• Tudom, de szerintem is hagyjuk. Inkább térjünk át arra, hogy mit akartál mondani.
• Semmit.
• Jaj, ne csináld már. Annyira kíváncsi vagyok és tegnap majdnem elmondtad, kérlek.
• Nem tudom, ha nem lenne számomra fontos, akkor már rég elmondtam volna. Sőt, nem csak rólam van szó, hanem Adamről is meg rólad is.
• Akkor mond el! Mit akarsz, hogy tapsoljak, vagy mi?!
• Én… nem tudom.
• De miért? Félsz valamitől vagy mi? Ha félsz, akkor mitől?
• A következménytől.
• Következmény?! Figyelj, mond el és megígérem, hogy nem mondom el senkinek se és ha olyan dolog, akkor segítek megoldani.
• Biztos?
• Igen.
• Hát jó. Hát, ugye, amikor legelőször akartam valamit mondani, akkor a medencében voltunk és majdnem megcsókoltuk egymást – Gyorsan vissza gondoltam arra, hogy, majdnem megcsaltam a szerelmem.
• Igen – válaszoltam egy kicsit csöndesen, mert kínos volt a téma.
• Akkor azt akartam mondani, hogy érzek valamit irántad. De aztán jött Dóri és most őt szeretem. – Ettől a mondatól a hideg kirázott és lesokkolva lettem. Most, hogy így belegondolok, az na nagyon közeledett felém, de távol is próbált maradni, mert tudta, hogy foglalt vagyok, de be kell vallanom, hogy Tommy nem is olyan rossz pasi. Persze a szemembe nem ér fel Adammel, de nem rossz. A szeme barna és nagy. A haja festett szőke és hasonlít Adamére. A termete kicsi, de aranyos...
• És…és érzel még valamit irántam? – kérdeztem halkan?
• Nem tudom, ezért nem akartam elmondani. De ugye nem fogsz kerülni?
• Nem persze, hogy nem. - Az arcom még mindig le volt fagyva és ekkor lépett be Dóri. Tommy nem mondta, hogy titokban kell tartani, de a fél eszű is gondolta volna, hogy ezt jobb titokban tartani.
• Mizu, emberek?! Mi történt itt, szerelmi vallomás történt? - Ez a vicc betalált. Az arcomat gyorsan mosolygóssá változtattam és gyorsan válaszoltam ne, hogy feltűnő legyen.
• Nem. Csak beszélgettünk.
• Miről?!
• Erről-arról – jaj, hagyja már a témát. Dóri szóra nyitotta a száját, de szerencsére csörgött a telefonom. Hál istennek ez volt a megmentőm. Ismeretlen szám volt. – Igen, tessék?....- Holnap be kell költöznöm a következő próbára. Jaj, nagyon izgulok remélem nem fogok kibukni egyből.
• Szurkolunk, majd neked, de nem is fogunk, majd találkozni.
• Emiatt ne aggódj, majd én intézkedek – kacsintottam Dórira.
• De mire várunk még?! Menjünk csomagolni… – Egyébként azt tökre tudom értékelni, hogy Dóri lelkesebb, mint én és ez nem csak most van így, hanem máskor is. Fogta az összes ruhámat és kihajította a szoba kellős közepére.
• Te normális vagy?! Nem viszem el az összest és amit most kihajítottál azt, majd vissza kell tennem.
• Nyugi. Majd segítek.
• Hát, ha így segítesz, mint most, akkor nem kell köszi.
• Jól van. Ne pattogj már. Hol van Tommy? - kérdezte tőlem
• Gondolom van jobb dolga is, mint velünk pakolni.
• Oké, na, mindjárt hozok bőröndöt, vagyis bőröndöket.
• Oké, de siess. – Leültem a halom közepére és elkezdtem válogatni. Ekkor eszembe jutott, hogy kell 1 kép is amint én és Adam vagyunk. Most jöttem rá, hogy még ennyit se fogunk találkozni, mint most. Hogy fogom kibírni? Lehet, hogy még se olyan jó ötlet ez a verseny. Lehet, hogy nem kéne jelentkeznek rá. Hiányozna nekem és szinte biztos, hogy kikészülnék a hiányába. Dóri húzott maga után 2 hatalmas bőröndöt. - Szerinted ne adjam fel?
• Mi?! Te normális vagy?! Esélyed van arra, hogy teljesüljön a 2. álmod és ezt feladnád?!
• Igen, mert félek. Egyedül kéne lennem és Adammel se találkoznék és így is hiányzik pedig még nem költöztem be és nem próbálok minden nap. Nem hinném, hogy bírnám nélküle. Ráadásul, akkor tőled is elzárnának a falak.
• Jaj, te – felsóhajtott és letelepedett mellém a nagy kupacba – Ismered azt a mondást, hogy valamit valamiért, nem?! Hát fel kell add egy kicsit az életed azért, hogy aztán jobb életed legyen. Amúgy is Adam zsűri ezért fogtok, majd találkozni. Igaz nem minden percbe lesztek együtt, de jobb, mint a semmi. És én…Én, majd meglátogatlak. Annyira nem lesz rossz hiszen azzal foglalkozhatsz amivel szeretnél és lehet, hogy hamar ki fogsz, majd esni.
• Kösz – szóltam egyhangúan
• De reméljük, hogy nem és megnyered a versenyt.
• Hát ja.
• Figyeld, most beszélnem kéne Tommyval, mert már rég voltunk együtt ráadásul tegnap este össze is vesztünk és…
• Nyugodtan menj, egyedül is boldogulok, de bármikor besegíthetsz- kacsintottam rá.
• Oké sietek. – Szép lassan kisétált én meg elkezdtem rakosgatni a ruhákat. Be a bőröndbe, ami kell jobbra, ami nem. Elkezdtem azon gondolkodni, amit Tommy mondott. Olyan furcsa volt ez az egész. Szinte el se hiszem. Ez olyan fura, hogy bejövök neki, de ezen nem fogok agyalni, mert nekem is van szerelmem és neki is. Míg ezen agyaltam addig már, majdnem végeztem, tök jó, nem?! Multifunkcionális az agyam. Ki kéne máskor is próbálnom mással.

Azt hiszem szólok Dúrinak, hogy készen vagyok, remélem nem fogok nekik bajt okozni a megjelenésemmel. Már elindultam, amikor megláttam Adam-t az ajtóban. Nem tudtam, hogy örüljek vagy ne. Rámosolyogtam ő pedig oda jött hozzám, megölelt megpuszilt.

• Hát te? - kérdeztem meglepetten
• Megtudtam, hogy holnap be kell költöznöd és ezért elszöktem, hogy együtt tudjunk lenni még ma.
• Oké.
• Valami baj van?
• Nem nincs, csak olyan hirtelen jött minden.
• Mire gondolsz édes?
• Hagyjuk – legyintettem. Most nem akarom azt mondani neki, hogy „Figyelj, a haverod, majdnem szerelmi vallomást tett nekem”.
• Ahogy gondolod, de ma tényleg fura vagy, mert nem etted meg a reggelit amit készítettem neked.
• Tényleg – Most, hogy bele gondolok elég éhes vagyok – Hát amikor felkeltem nem voltam éhes, de most már az vagyok.
• Oké, akkor elmegyünk valahova?
• Fogunk találkozni a volt barátaiddal?
• Nem
• Akkor elkészülődök és mehetünk. - Megpusziltam és kerestem valami normális ruhát – Öhm, lehet, hogy itt össze kéne rámolni? - mutattam a padlóra, ami már nem volt annyira kupis, mint az elején.
• Még ráér.
• Hát nem tudom. Na mindegy.

Úton voltunk a nem tudom hová. Annyira idegesít, hogy soha nem tudom, hogy hova megyünk.

• Mond merre megyünk?
• Hát előre.
• Azt gondoltam, de hova?
• Nem tudom, megyünk és, majd megtaláljuk.
• Ja rendben, de ha nem találunk semmit se, akkor a kpcsiban éjszakázunk vagy mi?
• Hát, ha szeretnéd. – nézett rám kacéran
• Nem, nem szeretném.
• De miért vagy ilyen flegma? Lefogadom, hogy a tegnapi miatt. Vagy, ha nem mond már el.
• Bocsi, nem miattad vagy is részben miattad is, mert, ha bemegyek holnap tovább jutok, akkor még kevesebbet fogunk találkozni és azt én nem fogom bírni. Így is kevés időt töltünk együtt. Szerintem feladom ezt az egészet.
• Miattam?
• Hát részben.
• Ne! Tehetséges vagy, tényleg. Miattam nem adhatod fel. Meg kell csinálnod érted?
• Hát én a szavaidból nem azt vettem le, hogy tehetségesnek gondolsz
• Á, szóval erről fúj a szél...
• Nem.
• Oké, de részben erről is beszélni szerettem volna veled
• Ne rontsd el a kedvemet, majd, ha haza értünk.
• De mindig azt mondod máskor.
• Ha haza értünk, akkor. Kérlek. Megígérem csak ne most -megszorítottam a kezét
• Rendben.

Egy erdő széli fából készült otthonias hangulatú étteremnél álltunk meg. A falakon lámpák és állat fejek lógtak, a terítők pedig fehér-piros kockás volt, valamint gyertya volt még az asztalon. Szokás szerint leghátra ültünk be. Egy pincérnő hozott nekünk 2 étlapot és amikor megláttam a menüsort valahogy elment a kedvem az evéstől.

• Szerintem én nem eszek semmit se – mondtam halkan
• Miért?
• Láttad az étlapot? – Suttogtam miközben rámutattam az étlapra.
• Hát nem a legjobb, de most mit vársz?
• Már semmit. Ezután beugrunk egy gyors étterembe, értve vagyok?
• Értve főnök. – viccelődött

Semmi lényeges nem történt az elmúlt 6 órában. Te jó ég. 6 óráig voltunk el?! Nekem csak olyan 3-nak tűnt. Viszont még nem estünk át a „nagy” beszélgetésen. Eddig nem igazán érdekelt, hogy mit akart, de most már kezdi húzni az agyam, hogy soha nem jutunk el odáig, hogy túl essünk ezen a beszélgetésen. Remélem most már semmi se fog bezavarni, csak Adam jöjjön már be a szobába. Nem tudom mit tud ennyi ideig a WC-n csinálni...Van isten, bejött.

• Megkönnyebbültem – örvendett
• Örülök. Akkor beszélgessünk – mosolyogtam rá.
• Először megcsókollak. – Mielőtt ellenkezni tudtam volna letámadt. Hosszú és tüzes csók miatt égett a szám, a dolgok majdnem eluralkodtak rajtunk, de aztán lelöktem magamról.
• Először beszéd utána…
• Ahogy akarod cica. Na, szóval arról van szó, hogy a tudtom nélkül jelentkeztél és ez nem volt szép tőled, mert, ha tudtam volna, hogy jelentkezel, akkor nem fogadom el a felkérést. De ugye tisztában vagy vele, hogy nem fogok veled kivételezni?
• Hogy mondhatsz ilyet? Nem kértem és nem is kértem volna soha, hogy kivételezz velem. Én meg szeretném nyerni a versenyt és nekem nem kell a te segítséged. – csattantam fel. – Nem is tudom, hogy- hogy gondolhattál ilyenre. Most pedig, ha nem bánod megyek Dórizni, mert nem csak te létezel a világomban. Tudod néha úgy érzem, hogy nem is ismersz. – Becsaptam magam mögött az ajtót és megkerestem Dórit, hamar megtaláltam épp a kocsijával volt elfoglalva.
• Mi a baj? - nézett rám szomorúan
• Menjünk el most azonnal valahova.
• Hova?
• Nem érdekel, de nem akarok itt maradni.
• Rendben.

Gyorsan elmentünk valahova engem pedig elöntött a sírás. Egy erdőben kiültünk egy faasztalhoz.

• De a mi a baj? Az úton se mondtál semmit.
• Azt hiszem hiba volt hozzá mennem fél év után.
• Miért?
• Hogy miért? Mert nem ismer.
• Akkor miért mondtál igent?
• Mert elvakított a szerelem és tudom, hogy ő is szeret, de ez túl hamar történt meg.
• És mi lesz most?
• Holnap beköltözök és a kapcsolatunk még kritikusabb állapotba fog kerülni.
• Ha leszarjátok. Rajtatok múlik az egész. Ha így állsz hozzá, akkor biztos így lesz, szánd rá az össze szabadidődet.
• És veled mi lesz?
• Emiatt ne aggódj. De megbántad, hogy hozzá mentél?
• Jó kérdés…Nem, nem bántam meg, mert tényleg nagyon, de nagyon szeretem.
• Oké, akkor én már nem értem.
• Az a lényeg, hogy én értem és köszönök mindent neked, de nem csak én vagyok hibás.

Nyerj Rihanna 2 db álló jegyet és tetszőleges cd-t.

Kérlek kattints a képre és lájkold azt! :) A lájkolók között KÉT ÁLLÓJEGYET sorsolok ki Rihanna koncertre + 1 által választott (max. 6000 FT értékű) CD-t! Katt a képre és lájk azt! :) Köszönöm szépen! :) https://www.facebook.com/photo.php?fbid=290296931003872&set=o.255079291206864&type=1&theater

9. Fejezet

A kocsiban ülünk, hazafelé tartunk a válogatásról. Engem még mindig zavar, az amit Adam mondott. Rosszul esett az, hogy nem tetszett neki, hiszen én legjobban az ő véleményére adok, de tudom, hogy igazságot mondott és ez építő kritika akar lenni. Eddig nem nagyon érdekelt a verseny, de most, hogy Adam is bent van muszáj lesz megnyernem. Be fogom bizonyítani, hogy tudok valamit.

• Dóri, akarom ezt a versenyt!
• Látod, mondtam, hogy próbáld meg! Adammel, hát…Nem is tudom, végül is ez a feladata, hogy megmondja őszintén a véleményét, és most ezt gondolta, de azt se felejtsd el, hogy nem belőle áll az egész zsűri, még van rajta 3 ember, és a 3 embernek tetszettél, és Adam se mondta, hogy nem tetszettél neki. Amúgy meg Adam szerint jó hangod van, emlékszel a szülinapjára és arra amit énekeltél?! Hát akkor nekem azt mondta, hogy nagyon jó hangod van. Szóval ne félj. Légy erős csináld végig!
• Köszi, meg fogom csinálni. Végre van esélyem arra, hogy híres énekes legyek.
• Remek, akkor elviszlek bevásárolni és én állom.
• Minek menjek bevásárolni, mikor saját magam tervezem az ízlésemnek való ruhát?
• Mert azt mondtam.
• Oké. Hova megyünk?
• Hát szerintem egy turiba. Ennyit megérsz nekem.
• Kapd be – ütöttem vállon – Csak ennyit érek neked?
• De, hogy is csak vicceltem.
• Oké.
• Amúgy mi bajod a turival?
• Hát nincs semmi bajom vele, de nem szoktam ott vásárolni. Nekem azzal volt bajom, hogy annyit érek neked....
• Tudod, hogy csak vicceltem.
• De vicces, kac-kac. Szerinted fog Adam keresni?
• Válasz a kérdésedre. – Adam hívott felvettem.
• Szia
• Hali – szólt bele Adam
• Na, ez ma a mi napunk – Dóri kivette a telefonomat a kezemből – Bocsi, Adam, de ma csajos napot tartunk, szóval, majd ha haza érünk akkor beszéltek, csáó – lenyomta a telefonomat és a hátsó ülésre dobta.
• Héé – nyávogtam – Ez nem volt szép tőled.
• De, hogy nem. Amúgy nem sokára ott vagyunk.

Először egy nagy áruházba mentünk be. Én 10 perc alatt körbe néztem és semmi normális cuccot nem találtam és Dóri se.

• Nem megyünk inkább haza?
• Nem! Akkor is találunk egy jó boltot.
• Rendben.

Tovább sétáltunk és a parkolótól egyre messzebb kerültünk, de én haza akarok menni. Most! Fáradt vagyok, szomorú és kimerült.

• Jaj, ne legyél már ennyire szomorú. Már tudom, hogy mivel tehetlek boldogabbá. Gyere! - Megragadta a kezem és húzott maga után. Amúgy mondtam már, hogy Dóri lövetett a fülébe egy pc-t ami nekem nagyon tetszik? A neve Industrial piercing.
• Hova megyünk?
• Ide – megálltunk egy Tattoo&Piercing feliratú bolt előtt – Felejtsd el!
• Miért?
• Mert.
• De akarod, nem?! Gyere már! Nem fáj annyira.
• Jó menjünk.

Bementünk és egy össze-vissza tetovált csaj fogadott bennünket.

• Hali, Romy vagyok miben segíthetek?
• A barátnőmnek szeretnénk Industrial piercinget.
• Értem. Szólok Bobnak, hogy készítse elő a dolgokat és pár perc után jöhettek.
• Klassz – mondta boldogan Dóri.
• Addig üljetek le ide.
• Félek – mondtam halkan.
• Én is féltem, de most már nem bánom, hogy megcsináltattam – Dórit leintettem, hogy maradjon csöndbe, mert most nyugalomra van szükségem. Lehet, hogy meditálnom kéne elvileg az segít. A várakozás percei óráknak tűnnek.
• Jöhetnek – nézett ki az ajtón a csaj.
• Atya világ, mire vállalkoztam én.

Leültem egy székre és idegességemben a lábamat kezdtem el rángatni. A pasi még a cuccokat pakolgatta össze-vissza, meg kenegetett valami pici, piros gépezettet, gondolom azzal lövik a fülemet. A fülemhez emelte a gépet.

• Készen állsz?
• Nem igazán. – Feleltem bizonytalanul. Ekkor Dóri telefonja megszólalt.
• Adam az. Kemény kb. 2 óra kellett neki, mire rájött, hogy az én telefonomon is tud hívni. Ha az értelmetlenség fájna, akkor…
• Hé! Vedd fel vagy tedd le, de fogd be és ne szid őt, mert szeretem.
• Jól van, ki megyek.

/Dóri szemszöge/

Lehet, hogy rossz ötlet volt elhozni ide Barbit, mert most tökre bunkó velem. De szerintem csak Adam miatt. Felvettem a telót.

• Szia, Ad. Mit nem értesz azon, hogy csajos napot tartunk?
• Beszélnem kell vele, bunkó voltam.
• Hát ez tök jó, hogy beszélni szeretnél vele, de azt hiszem, hogy ez nem a legjobb pillanat.
• Nézd, tényleg beszélni szeretnék vele.
• Én elhiszem, de ez tényleg nem a legjobb pillanat – egy női sikoly hallatszott. Ez Barbi volt
• Mi volt ez?
• Oh, csak Barbi ismerkedik a tűvel.
• Tessék?
• Azt hiszem le kell raknom.
• Figyelj! Siessetek haza, mert beszélnem kell vele, rendben?!
• Oké, na szia!
• Szia!

/Barbi szemszöge/

Iszonyú fájdalmat érzek, a piercing már a fülembe van, most csavarják rá a végére a bogyókat és ég a fülem, és az égés az enyhe kifejezés.

• Mindenki él? – robbant be Dóri az ajtón
• Nem vagy vicces. Én mindjárt megdöglök a fájdalomtól te meg viccelsz.
• Ne legyél már ennyire bunkó.
• Bocs, de most tényleg nem vagyok poénos kedvemben.
• Rendben. Te menj ülj be a kocsiba én meg fizetek.
• Ok.

Tényleg bunkó voltam Dórival, de most tényleg nem vagyok toppon. Már jött is Dóri

• Köszi a pc-t és bocsi, hogy bunkó voltam. Adam mit akart?
• Beszélni veled.
• És?
• hát nem értél rá, mert szúrták a füled s azt mondta, hogy menjünk haza.
• Nincs kedvem haza menni.
• Bocsánatot szeretne kérni tőled.
• De miért? Hiszen ez a feladata, hogy megmondja a véleményét.
• Igen, de szerintem elvitte a hév.
• Hát, rendben.

Végre haza értünk, de sajnos a fülemben az égés még mindig nem csillapult. Dóri elment én pedig kerestem Adam-t, de Adam helyett Tommyt találtam. Remek.

• Hali, nem tudod, hogy hol van Adam?
• Még nem jött haza.
• Ja, oké.
• Hol voltatok?
• Hát először egy tehetségkutatóban, utána vásároltunk és a végén piercinget lövettem a fülembe – mutattam a fülemre
• Már neked is van, már csak Adamnek kell lövetni és tejes lesz az Industrial pc csapat! – mondta nevetve – Amúgy kellemes érzés volt?
• A világ legjobb érzése, jobb, mint a szex.
• Tényleg?
• De, hogy is, ironikusan mondtam.
• Ja azért.
• Amúgy múltkor akartál valamit mondani.
• Mikor?
• Hát amikor, Dóri beállított mi meg a medencében voltunk és majdnem megcsókoltuk…Na, szóval érted.
• Ja, igen már emlékszem.
• Mit akartál mondani?
• Semmi különöset.
• Hát nekem nem úgy tűnt, tökre dadogtál meg minden.
• Tényleg semmit.
• Nézd, ha valamit mondani szerettél volna, akkor mond el.
• Nem! – Hátat fordított és futásnak eredt a lépcső fele. Nem hagytam elmenekülni. Utána futottam és a 2. emeleten elkaptam. A csuklóját szorosan megszorítottam és a falhoz nyomtam a testemmel.
• Miért nem mondod el? Kíváncsi vagyok, hogy mit szerettél volna és miért nem mondod el.
• Tényleg tudni szeretnéd? – ellazult a teste ezért én is ellazultam. Közel hajolt hozzám pár centi volt az arcunk között. Amikor megszólalt, akkor éreztem a leheletét a pattanás mentes arcomon – Akkor tudnod kell, hogy azt szerettem volna elmondani, hogy – Néma maradt és a szememet nézte én pedig tanulmányoztam az arc kifejezését és amikor szóra nyitott a száját akkor én meghallottam, hogy Adam haza jött. Elengedtem – Most beszélnem kell vele, de ne, hogy azt hidd, hogy végeztünk.
• Ha most ilyen vad voltál, akkor Adammel az ágyatokban milyen lehetsz.
• Grr – nevetve lerohantam. Amint megláttam a kékes tekintettét azonnal elfelejtettem minden rosszat és csak a jóra tudtam koncentrálni azon belül pedig Adamre és rám. A lépcső 2. fokára ráugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Az orromat a nyakába nyomtam és a kellemes parfümjét szagoltam, amit a nyakára szokott fújni. Miután a szagolgatást meguntam elárasztottam csókjaimmal a nyakát sőt még ki is szívtam.
• Kis vámpír. Ennek holnapra nyoma lesz, de nem baj. Igazából nem ilyen fogattatásra vártam. Megleptél, de azért örülök neki. – leugrottam róla de a kezeim szoros ölelésétől nem menekült.
• Miért? Milyen fogattatásra vártál? – kérdeztem kacéran
• Hát olyan lenéző, mérges, szomorú fogattatásra. De szeretnék veled beszélni. Gyere üljünk le. – Lerúgta a csizmáját és elindultunk a kanapé felé. Leültünk. – Nos hát a mai napról szerettem volna veled…
• Hali, haver – jött Tommy
• Bocs, de beszélni szeretnénk.
• Ja bocs – Tommy elment
• Na, szóval arról szerettem volna veled beszélni, hogy… – berobbant Dóri – Istenem, tök nagy a ház, de nem lehet nyugodtan beszélni, gyere menjünk el egy hangulatos kis étterembe, már tudom is, hogy hova megyünk – felvette a csizmáját és siettünk a kocsiba. Hamar a főúton voltunk és kellemes tempóban voltunk úton az étterem felé.
• Amúgy milyen étteremhez megyünk?
• Nem rég nyílt és elvileg, nyugodt, romantikus. Jó hely a beszélgetéshez.
• Értem. Gondolom, akkor felesleges erőlködnöm, hogy mit szeretnél ugye?
• Nem az, hogy felesleges, de nyugodt helyen szeretném.
• Értem. – rámosolyogtam és megfogtam a jobb kezét.
• Szeretlek.
• Én is téged. – Az út végéig moccanatlanul és csöndben ültem. Megérkeztünk és kiszálltunk, egy pasi egyből jött, hogy elvigye a kocsit.
• Óvatosan a kocsival, nem rég vettem a Musztángomat! – Figyelmeztette Adam a kocsist
• Rendben, uram.
• Ez a hely, olyan rémisztő – Kívül a ház tele van fura levelekkel és réginek tűnik a külseje – Biztos, hogy ez egy étterem és nem egy kínzókamra?
• Kínzókamra, hát te nagyon kész vagy kicsim. Biztos, hogy az, de ha kínzókamra is lenne, akkor, majd megvédelek téged és te meg engem.
• Oké. De tudod erre az egész házra még az is rájátszik, hogy már este van.
• Ilyenkor romantikusabb – szorosan magához húzott az egyik kezét a derekamra fonta a másikkal fogta a kezemet és a szájával a nyakamat cirógatta.
• Neked nem kell romantikus dolog, te alapból beindulsz rám, sőt sok mindenkire bármikor.
• Ez nem igaz.
• Oh, tényleg?! – kérdeztem félmosollyal.
• Oké, menjünk be – nevetett és maga után húzott. Bementünk és a félelmem egyből elpártolt valami messze helyre. Csodálatos volt. Gyertya mindenhol és reneszánsz dolgokkal volt díszítve. Egy nő fogadott közvetlenül a bejárat után. – Jó napot, most szeretnénk a 2 személyes asztalt.
• Rendben, foglaljanak helyett ott ahol szeretnének. – Tátott szájjal vonultam végig és egy kicsit alul öltözöttnek éreztem magam a helyhez képest a csőnadrágommal és a kockás, öves ingemmel, valamint a tűsarkammal. Persze szokás szerint Adamnek az öltözéke tökéletes.
• Tudod szólhattál volna, mert akkor jobban kiöltözöm.
• Felesleges, így is tökéletes vagy. Na, még mindig félsz?
• Nem. - Megszólalt a telefonom, Dóri volt az, én kinyomtam és kikapcsoltam utána pedig mélyen a zsebembe csúsztattam.
• Oké.
• Na, akkor térjünk a – A mutató ujját a számra tette.
• Hé, ne siess először rendeljünk – Válassz képen a szememet forgattam és bólintottam. Kinyitottam az étlapot. Gyorsan végig futottam a szememmel a kiírt ételeket és a felét nem ismertem, de szerencsére a legalján volt egy nagyon jó és egyszerű ennivaló. Rántott sajt sült krumplival. A hajam a szemembe lógott és épp készültem arra, hogy a fülem mögé tűrjem, de Adam megelőzött a keze a fülemet végig dörzsölte és a piercingemhez is ért ami nagyon, de nagyon fájt ezért káromkodtam egy sort. – Ú, bocsesz, tudom, hogy ez rohadtul fájt, sajnálom, tudod valaki nem mondta el nekem, hogy csináltatott piercinget.
• Még nem volt időm. Ma csináltattam. Dóri berángatott egy piercingeshez.
• Ja, akkor már értem, hogy mire mondta azt, hogy ismerkedik a tűvel.
• De vicces. Most miattad ég a fülem.
• Pár óra múlva nem a füled fog égni – rám kacsintott
• Fenyegetsz?!
• Talán
• Meg se merem kérdezni, hogy mire gondolsz.
• Hmm. Talán jól jársz talán nem. Amúgy, hogyan csinálták a pc-t?
• Miért, te is szeretnél?
• Nem hiszem, csak kíváncsi vagyok.
• Hát kiválasztottam, hogy milyet szeretnék, aztán berajzolt 2 pöttyöt átszúrta őket végül betette és rácsavarta a bogyókat.
• Hosszú lehetett
• Hát annyira nem volt hosszú. Inkább fájdalmas volt.
• Sziasztok! Hogy vagytok? – szólt egy fiatal fekete hajú lány
• Hali, jól köszi – mondta Adam
• Mit hozhatok?
• Hölgyeké az elsőbbség – mutatott rám Adam. Leadtuk a rendelésünket és a pincérnő távozott.
• Amúgy miért 4-es asztalhoz ültünk le?
• Mert ez eléggé el van dugva és nem látnak annyira az emberek engem, minket.
• Aha, értem.
• De tudod, azért mellém ülhettél volna.
• Szembe jobb. Jobban tudunk beszélni és kényelmesebben bele tudok bámulni a szép szemedbe.
• Hát rendben. – Adam tekintete egy fiúra kalandozott, túl feltűnő volt, már szólni akartam neki, hogy miért nézi annyira azt a pasast, amikor a pasas ránézett Adamre és mindketten elmosolyodtak a pasas elindult felénk. Annyira ismerős, de nem tudom sehova se rakni. Adam felállt és megölelték egymást. Belekortyoltam a limonádémba – Jaj, Drake, de rég láttalak – Amint meghallottam a nevét félre nyeltem és fuldokló köhögésekbe törtem ki. Mi a szent szart keres itt Ad volt pasija? Adam mögém állt és a hátamat elkezdte ütögetni – jól vagy?
• Persze, csak félre nyeltem.
• Kit tisztelhetek szépséges szerényedbe? – nyúlt a kezemért.
• Adam feleségét – mondtam büszkén, de erre ő fuldokló röhögésbe tört ki.
• Komolyan kérdeztem
• Én meg komolyan válaszoltam.
• Tényleg komolyan mondta- Adam is biztatta
• Hát, de én úgy tudtam, hogy ő meleg. Na, mindegy. Nem akarok zavarni. Szóval én
• Ugyan Drake, nem zavarsz. Szerintem Barbi se bánja, ha maradsz, ugye Barbi?
• Nem, persze, hogy nem. – Tűnj el innen!! Most nincs rád szükség. Közbe a pincér meghozta az ennivalót és Drake is rendelt magának. Remek, egy potyautas.
• Amúgy Adam remekül nézel ki. Sokat változtál.
• Drake ez rólad is elmondható.
• Na, és, hogy ismerkedtetek meg?
• Hát tudod, nem nagyon szeretek a magánéletemről beszélni – Ez az Adam mond meg neki és koptasd le!
• De bennem megbízhatsz, hiszen én is voltam már veled.
• Hát jó egy rajongó találkozón találkoztunk.
• Az tök jó.
• Ja, szerelem volt első látásra – Azt hiszem én le fogok lépni, mint a rémes randiban, egyre gyorsabban kezdtem enni a kajámat. – Na, és mi van veled?
• Hát élem a napjaimat egyedül.
• Hogyhogy?
• Hát amióta külön mentünk azóta nem volt senkim – Én és Adam is meredt szemekkel bámulta. – Most mit néztek így? Nem szerettem volna újabb kapcsolatba bonyolódni, hogy utána össze törjék a szívem. Elég sok voltál te nekem.
• Hát tudod nekem is fájt, meg neked is, de túl kell lépni rajta
• Te mindig segítesz – Drake megsimogatta Adam kezét én pedig megettem az összes kajámat. Felálltam.
• Most elmentem, majd otthon találkozunk.
• Mi? Ne! Beszélni akartam veled!- kiabált utánam.

Oké, ez elég gáz volt, Én tökre féltékeny vagyok és voltam olyan hülye, hogy ott hagytam őket. Nincs kedvem haza menni. Inkább körül nézek, elvileg itt L.A.-ben ilyenkor indul be az élet. Az a kérdés, hogy merre menjek. Jobbra vagy balra. Végül jobbra mentem és pár perc után emberek ezrei között találtam magam. Éreztem, hogy a cipő, ami rajtam van nem a legalkalmasabb a „kirándulásra” ezért az első cipőboltba bementem és vettem egy torna cipőt. Már imádom. Itt L.A.-ben sokkal jobb cipők vannak, mint otthon, Magyarországon. Megrohamoztam rengeteg ruha boltot és beszereztem pár új cuccot. A vásárlást meguntam ezért beültem egy jónak tűnő bárba…

****

A bárban nem ittam semmi alkoholt ugyanis Amerikába 21 évtől számít az ember nagy korúnak és én még nem ütöttem meg a 21-es lécet. Amit annyira nem bánok. Hajnali 4 óra van és mindjárt össze esek a fáradtságtól. Szerencsére nagyjából képben voltam, hogy hol vagyok és, ha jól emlékszem, akkor kb. 10 perc és otthon leszek. Haza jutottam ez az, az ott a mi házunk. Igen. Szerencsére jó a memóriám a helyek megjegyzésében. Adam itthon van, mert a kocsija itt van. Bementem és a zacskókat ledobtam az ajtóban, utána a cipőmet lerúgtam és elindultam a lépcső felé, d eszembe jutott a lift és bár megfogadtam, hogy nem fogom használni, hiszen azért van a 2 lábam, hogy gyalogoljak, de most kivételt teszek. Se-perc alatt a hálószobánk előtt találtam magam. Kinyitottam az ajtót és egyből az ágyra néztem és nagyon, nagyon nem tetszett a látvány.

• Mi franc van itt? – kérdeztem dühösen. Adam állt az ágy mellett egy trikóban és rövid gatyában és DRAKE, de vágjátok, Drake egy trikóban és nincs rajta alsógatya – Mi francért van Drake alsógatyában és mi a francot keres itt?
• Ez nem az aminek látszik – mentegetőzött Adam
• Á, ugyan 2 meleg srác összezárva az egyik meg félig meztelen. Ja bocs, az egyik biszex, mert a felesége vagyok, de kb. 1 éve még azt hitte, hogy meleg.
• Hadd magyarázzam meg – könyörgött Adam, közbe Drake fel vette a gatyáját.
• Felesleges, eleget láttam. – Megfordultam és könnyes szemekkel futottam le a lépcsőn. Adam futott utánam.
• Barbi! – kiabált, ha így folytatja, akkor felébreszti Dórit és Tommyt – Kérlek várj meg, hadd magyarázzam el.
• Adam, nem érdekel!
• De ne legyél már ennyire gyerekes. Felnőtt vagy és meg kell beszélni ami történt, mert amit most csinálsz az gyerekes!
• Ezen nincs mit megbeszélni.
• Kérlek! Ha szeretsz, akkor meghallgatsz.
• Ez zsarolás!
• Kérlek! – Megálltam és megfordultam, hogy szembe legyünk egymással.
• Undorító vagy!
• Elmondom mi történt. Miután kirohantál az étteremből, elmentünk téged megkeresni, de nem találtunk sehol, ezért körülbelül fél órája sikertelenül haza jöttünk és úgy volt, hgy alszunk be is ágyaztam neki, de ő átsétált hozzám és levette az alsógatyáját és rám mászott. Én pedig mondtam neki, hogy hagyjon békén, mert nekem vagy te és szeretlek téged és ekkor jöttél te haza. – Néztem rá értelmetlenül. Nem tudom, hogy higgyek-e neki vagy sem. Mert ez azért tényleg elég fura helyzet volt, viszont Adam nem a hazudósok közé tartozik. Mindig az igazat mondja még az interjúknál is és szeretem őt és bízom is benne. Adam letörölte a könnycseppjeimet – Bízol bennem ugye?
• Én tényleg szeretnék neked hinni, sőt talán hiszek, de belül van egy érzés ami egy kicsit megcáfolja, érted?
• Értem. Remélem hamar elmúlik az az érzés, mert még soha nem hazudtam és főleg nem neked! Szeretlek. De most, ha nem bánod el kell valamit intéznem. – Fel futott és én nem mozdultam csak néztem pár perccel később kiabálást lehetett hallani Adamtől és a szavait Drake-nek intézte – Takarodj! Takarodj ki a házamból! Soha többé nem akarlak látni, hogy tehettél ilyet? Ha tényleg szeretnél még, akkor nem másztál volna rám, mert tiszteletben tartanád az érzelmeimet. Nőj fel és értsd meg, hogy köztünk mindennek vége, érted?! Mindennek! Elástad magam a szemembe. Soha többé nem akarlak látni. Most pedig tűnj el! – Nem telt el 1 perc míg Drake lerohant a lépcsőn maga után becsapta az ajtót. Én pedig felmentem a szobába.
• Azért ez egy kicsit durva volt.
• Tudom és már bánom is, de megérdemelte.
• Tudom, de ezt szebben is megoldhattad volna.
• Azt hittem te mérges vagy rá.
• Az vagyok, de valahol megértem, én se tudnálak elengedni, túl értékes vagy.
• Drága vagy. Amúgy miért mentél el?
• Mindegy.
• Na! – Leült mellém az ágyra – Tudod, hogy mennyire aggódtam?
• Mert idegesített Drake
• Vagy is féltékeny voltál?
• Egy kicsit.
• Kicsit?! Már nem azért, de ha egy kicsit féltékeny az ember, akkor nem hagyja ott a szerelmét.
• Jó nagyon. Na, most boldog vagy?
• Igen! Még haragszol?
• Nem haragudtam eddig se.
• Jó, akkor másképp kérdezem. Eltűnt belőled a fura érzés?
• Igen. Sajnos nem tudok sokáig ellened rossz dolgokat fent tartani a szervezetembe
• Ennek örülök – megölelt
• Én is, de légy szíves aludjunk.
• Jó ötlet. Hulla fáradt vagyok.

Lefürödtem és már be is bújtam a pihe-puha ágyikóba Adam mellé. A villanyt pedig leoltottam.

• Jó éjszakát – mondta
• Neked is, Adam! – Adam keze a combomra tért és felfelé haladt… – Adam ne most! Álmos vagyok.
• Jó. Amúgy még beszélnünk kellene.
• Adam ez most komoly? Szerintem még tud várni fél napot a beszélgetés, amíg alszunk.
• Jó. De ne menj ennyire messze, így nem tudlak átkarolni.
• Adam! – kiabáltam rá
• Bocsi. Amúgy hívtalak telefonon is, de nem vetted fel.
• Mert ki volt kapcsolva- válaszoltam feszültem. Komolyan mondom néha rosszabb, mint egy kis gyerek. – Mivel tudlak elhallgattatni? – Fordultam felé
• Hát..öö. Nem is tudom. -nyomtam egy puszit az arcára.
• Jó éjszakát!
• Tökéletes elhallgattatás. – Nem szóltam vissza, mert tudom, hogy akkor megint válaszolt volna és én már tényleg aludni szeretnék. Szerencsére elaludt még hamarabb is, mint én, de végre én is elaludtam…

8.fejezet

2 hónap telt el az esküvő óta. Adam beállított elém egy méreg drága kocsival én meg meggyőztem, hogy vigye vissza. Az elmúlt 2 hónap alatt egyszer sem veszekedtünk, aminek nagyon örülök. Hihetetlenül boldog vagyok valamikor még mindig azt hiszem, hogy álmodok, de aztán belenézek Adam gyönyörű kékes szemébe és ez a gondolat egyből elhussan. Még nagyobb örömömre Lady Gaga felkeresett, hogy tervezzek neki valami extrém ruhát és egész jó pénzt adott érte. Ez a dolog Adam-t is meglepte. Lehet, hogy fel kéne csapnom divattervezőnek? Na, mindegy. Most épp Dórival ülünk a kanapén és bámuljuk a tv-t. Most reklám megy. És én megint tervezek. Dóriék még mindig együtt vannak. Én és Dóri is kap fenyegető leveleket, hogy hagyjuk békén a srácokat, persze ez nem ér semmit se. Dóri háza elkészült, de maradásra kértük és maradt is.

• Komolyan mondom, hogy el kéne menned a válogatásra.
• Minek?- kérdeztem halkan
• Mert, jó hangod van – 3 napja megláttunk egy reklámot az egyik tehetségkutatóról, hogy versenyt hirdet...azóta folyamatosan ezzel zaklat.
• Nem
• Miért? Énekes akarsz lenni, nem? Mira vársz? Ha mindig azt mondod, hogy most nem akkor soha az életben nem fogsz énekes lenni. Meg kell próbálni.
• De holnap jár le a határidő.
• Nem baj, holnap egyből oda megyünk jó?
• Felőlem, de ha nem kerülök be, akkor fejbe rúglak.
• Úgy is befogsz.

Ekkor ajtó csapódást halottunk.

• Adamnek ne mond!
• Miért?
• Mert!
• Mi ez a sugdolózás csajok? – a kocsi kulcsát ledobta a dohányzó asztalra szájon puszilt és leült mellénk.
• Semmi – mondtam.
• Jól van – Hozzábújtam és mélyen beleszagoltam az illatába- Tetszik?
• Nekem minden tetszik amihez közöd van, persze a jó dolgokra értem. – felnevetett
• Mindig meg tudsz nevettetni
• Addig örülj, amúgy ma mit csináltál?
• Ügyeket intéztem.
• Aha, értem.
• Én elmegyek fürödni, Barbi jössz velem?
• Most nem.
• Nem tudod, hogy mit hagysz ki.
• Majd máskor.
• Jól van – Felállt és én meg a fenekére ütöttem ő meg hmm-mögött. Aztán elsétált.
• A holnap nap nem jó. Nem készültem fel semmivel sem.
• Ugyan biztos van olyan dal amit el tudsz énekelni.
• Nem tudom. Gondolkodok rajta. Kíváncsi leszek a zsűrire
• Áh, ugyan minden évben ugyan azok a zsűrik.
• Igaz. Azt hiszem fel megyek Adamhez. Ha szerencsém van akkor a kádba van és még ott ül.
• Rendben.

Felfutottam gyorsan levetkőztem és kopogtam az ajtón.

• Ki az?
• Meg gondoltam magam.
• Nem is tudom, már majdnem készen vagyok.
• Ja, persze 3 perce jöttél fel. Mindjárt megfagyok.
• Jó rendben.

Berontottam, becsaptam magam mögött az ajtót és beültem a kádba.

• Hu, jó meleg a víz - először kirázott a víz. Gondolom veletek is előfordult már, hogy ha hirtelen hidegből forró vízbe ülsz akkor kiráz a hideg.
• Csak a forró vizet szeretem
• Én is – szorosan mellé ültem. – Na és van terv?
• Van, fürdés semmi más
• Biztos? Még ez se? – megcsókoltam
• Ez jöhet – visszacsókolt

Másnap reggel Adam elment ügyeket intézni én pedig azt a dalt gyakorolgattam amit kiválasztottam. Ez a dal közepes. Vannak benne magas, nagyon magas, illetve mély hangok is. Ha a zsűri látni fog bennem valamit akkor tovább enged, ha nem akkor nem. Ez van. Végeztem a próbával és Adam hazajött. Leültünk reggelizni…

• Barbi most mennem kell, dolgom van.
• Milyen dolgod?
• Hosszú
• Nem akarod elmondani – Már napok óta ezt csinálja – Ugye? Ugye? Nincs szeretőd?
• Mi? Te ezt hiszed?
• Nem tudom, megkérdezek valamit te pedig soha nem válaszolsz
• Ha annyira érdekel akkor elmondom, de nem hiszem, hogy érdekel.
• Barbi, mennünk kell!
• Nekem is.

Egxütt kimentünk és én dóri kocsijába szálltam addig Adam a sajátjába.

• Izgulsz? – Dóri épp akkor kérdezte amikor kihajtottunk
• Nem, mert úgy se fog sikerülni - Fejen vágott
• Hagyd abba!
• Au. Csak előre látom a dolgokat
• Még egyszer fejbe váglak és akkor már csillagokat is látni fogsz

Az út többi része lényegtelen volt. A helyszínen tombolt a tömeg. Voltak olyanok, akik csak egy helybe ültek, olyanok, akik próbáltak és olyanok, akik „buliztak”. A kezembe nyomtak egy jelentkezési lapot, hogy töltsem ki. Kitöltöttem és oda adtam nekik. Egy kis termetű nő beállt és csendet kért.

• Figyelem! Pár percen belül megkezdődik a válogatás, kérem, hogy csendben legyenek, mert valaki át szeretné ismételni. A behívás véletlen szerűen történik. Majd azon a képernyőn – Felmutatott az ajtó tetején lévő tv-re – Látni fogják a neveket. Még valami az egyik zsűritagunk megbetegedett ezért egy helyettesítő jön a helyére és addig lesz a helyettesítő amíg az eredeti zsűritag nem áll készen a zsűrizésre. Sok szerencsét – elment a nő.
• Kíváncsi vagyok, hogy melyik zsűritag betegedett le- mondtam Dórinak
• Én meg azt remélem, hogy olyat raktak be aki nem bunkó.
• Hát ezt én is remélem.

A csöndet felváltotta a nagy hangzavar. Mindenki arról kezdett el beszélni, hogy ki lehet az a „titkos” sztárvendég. Engem a dolog hidegen hagyott. Inkább elővettem a dalszöveget és ismételgettem. Csak a dalra koncentráltam semmi másra. A körülöttem lévő emberek hangja megszűnt létezni egészen addig amíg Dóri megrázott.

• Hahó! Te jössz, menj már!
• Mi? Az nem lehet 3 perce olvasom a dalt.
• 3?/Inkább 60 na menj
• Rendben

Megölelt Dóri és annyit mondott, hogy sok szerencsét. Oké. Minden rendben. Annyira izgulok, hogy már izzadok. Az ajtóhoz értem és egy nő állt ott.

• Amint zöld lesz a lámpa bemehetsz, rendben?
• Igen, oké.
• Izgulsz?
• Á, csak egy kicsit...Nagyon.
• Az jó, ha izgulsz. Mehetsz Sok sikert.
• Köszönöm

Megfogtam a kilincset és pár mp után lenyomtam. A gyomrom liftezett nagyon ideges voltam és izgultam is. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyet talán akkor amikor mentem az autogram osztásra. Remélem, hogy most nem fogok elbőgni magam, de szerintem nem fogom. Sokat változtam. Érettebb lettem és erősebb is. Ha azt mondják, hogy nem jutottam tovább akkor ez van. Megpróbáltam és kész. Végig néztem a zsűri tagokon.

• Jó napoooooooot – Teljesen lefagytam amikor megláttam a pót zsűritagot. Egy helyben megálltam. A pót zsúri tag se számított rám. Amikor meglátott akkor kiköpte az ásványvizet a szájából és köhögésbe tört ki.
• Te mit keresel itt? - köhögcsélve kiköpte a szavakat
• Te, mit keresel itt?!
• Hé, Lambert family elég legyen. Nem családi rívásra jöttünk ide.
• Igaz, elnézést – kértem bocsánatot és középre sétáltam. Gondolom kitaláltátok, hogy Adam a pót zsűri tag. Nem tudtam erről.
• Ne elnézést kérj, hanem énekelj – csépelődött az egyik férfi.
• Rendben – Elmondtam a címet és már éneklésnek is láttam. Szerencsére nem rontottam el. Már csak Adam zsűrizése volt hátra.
• Nos, közepes volt. Erősebbel is kezdhettél volna. A youtube-n megállnád a helyed, de itt ennél keményebb kell – Adam szavai nagyon megleptek, egyik zsűri se mondott ennyire rossz véleményt és az a legrosszabb, hogy Adam szavai voltak számomra fontosak. A mosoly az arcomról lekonyult.
• Mi van Adam?! Te megbolondultál? Mi az már, hogy youtube-n megállod a helyed? Eddig itt imádkoztál egy tehetségért, most meg leizéled? - Kelt védelmemre az egyik zsűritag
• Én nem..
• Tartsd meg magadnak, most szavazzunk

Végül tovább engedtek és nekem örülnöm kellett volna, de Adam szavai égettek. Dóri arca együtt érző lett.

• Annyira sajnálom. Nem tudják mit veszítettek veled.
• Tovább engedtek.
• Mi?! Gratulálok, de miért nem vagy boldog?
• Adam volt a pót zsűri és nem tetszettem neki.
• Ugyan, biztos tetszettél neki.

7.fejezet

Másnap fáradtan, de boldogan és frissen lekísértünk mindenkit a repülőhöz. Elbúcsúztunk mindenkitől. Volt akitől nehezebb és volt akitől könnyebb volt a búcsúzkodás. Remélem, hogy anyát hamarosan látni fogom, mert már most hiányzok. Megvártuk amíg fel száll a gépük utána elindultunk a szálló felé.

• Van 8 szabad napunk- jelentette ki Adam, aki épp a telefonjával szórakozott.
• 8?
• Igen.
• Mit csinálsz?- szorosan hozzá bújtam
• Twitter partyt tartok- A twitter party azt jelenti, hogy, ha Adam ezt kiírja akkor a rajongók kérdezhetnek és Adam válaszol rá.
• Miket kérdeznek?
• Hát, sok mindent. Amúgy ma mit csinálunk?
• Hát én haza megyek aludni. Tiszta karikás a szemem.
• Észre se vettem.
• Szerintem én is Barbival tartok- mondta Dóri
• Na, eljövünk ide és aludtok.
• Igaza van Tommynak. Szórakozzunk.
• Te a telefonoddal foglalkozz! Amúgy tényleg fáradt vagyok
• Van egy ötletem- kezdett bele Dóri- Mi lenne, ha lemennénk a tengerpartra én és Barbi pihenünk ti pedig szórakoztok, na?!

Mindannyian jó ötletnek tartottuk. Felöltöttük magunkra a fürdőruhát és máris a part felé vettük az irányt. Szerencsére nem kellett sokat gyalogolni, mert a szállodánk közvetlen a part mellett volt. Én és Dóri lefeküdtünk egy-egy napozóágyra. Én hassal feküdtem rajta és a melltartómat kikapcsoltam, hogy ne legyen foltos a hátam. Adamék pedig jet-ski-znek.

• Olyan jól esik ez a meleg napsugár- mondta Dóri
• Igen, nekem is jól esik, de az ágy jobb.
• Mi esik jól édes?- kérdezte Adam miközben a derekamra ült a vizes testével
• Ha foltos leszek akkor ideges leszek.
• Nyugi. – elkezdett masszírozni és a gerincemet végig csókolta – Ez tetszik?
• Igen. Nagyon tetszik.
• Hehe, nem jössz velem egy körre?
• Ezt, hogy érted?
• Ó, szóval rosszra gondolunk. A rosszabb oldalát, majd este és most pedig Jet-skivel
• Nem tudom, nem hiszem, hogy jó vagy benne és nem akarok vizes lenni se megfulladni
• Gyere már. Dóri is jön Tommy mögött.
• Hova megyek én?- Dóri felkapta a fejét
• Jet-skizni
• Oké, menjünk.
• Na, jössz.
• Menjünk.

Adam megfogta a kezem és felszálltunk a jet-skire. Hátra néztem és mintha egy villanást láttam volna.

• Adam, a paparazzik tudják, hogy hova jöttünk?
• Nem, miért?
• Mert, mintha azt láttam volna, hogy fényképez valaki.
• Biztos napfény volt.
• Lehet.

Adam egész jól nyomta, tökre élveztem. Kiabáltam, sikítottam, nevettem, integettem Dóriéknak, Dóri is hasonló dolgokat csinált, mint én és még csókolgattam a nyakát.

• Hé, hagyd abba!
• Miért nem tetszik?
• De, de el fogom veszíteni a fejem.
• Rendben.

Nyomtam egy utolsó puszit az arcára és élveztem az „utat”….

• Nem lettem vizes csak egy kicsit- lelkesedtem
• Most már az vagy- belelökött a vízbe én pedig elmerültem és gondoltam megszívatom adam-t és eljátszom, hogy fuldoklom. Elkezdtem kapálózni és kiengedtem az összes levegőmet és szép lassan elmerültem. Adam beugrott a vízbe és felhúzott a felszínre én pedig eljátszottam, hogy nem vagyok eszméletemnél- Barbi, jól vagy?- elkezdte finoman ütni a fejem- Ébredj fel! Nem hagyhatsz itt!- hallottam ahogy a hangja ellágyul vagyis elérzékenyült.
• Háá!- ijesztettem meg- Így lökj bele a vízbe- elkezdtem úszni a part felé.
• Ez nem volt szép dolog, a frászt hoztad rám
• Te is amikor belöktél a vízbe.
• Akkor sem volt szép dolog- megfogta a fejem és benyomott a víz alá én meg lehúztam a fürdőnadrágját- Lehúztad a fürdőgatyám!
• Te meg lenyomtál a víz alá.
• Jó buli

• Nagyon

Megfogta a csuklómat és magához húzott.

• Ugye nincs harag?
• Persze, hogy nincs- karoltam át a nyakát
• Annyira boldog vagyok.
• Én is az vagyok. Szeretlek
• Én is téged kicsim.

Összebújtunk.

• De aranyosak, a kis gerlice pár- gúnyolódott Tommy.
• Kuss!- lelocsoltam vízzel- Én éhes vagyok.
• Akkor menjünk enni- mondta Dóri
• Ez egy derék ötlet. Úszol vagy jössz jet-skivel?
• Úszok.
• Te tudod.

Kiúsztam és megtörölköztem

• Mindjárt szét pukkadok, annyit ettem- dőltem le az ágyra.
• Hát jól főznek az tény és való- rám feküdt és elkezdtünk hevesen csókolózni. Beletúrtam a hajába ő pedig leszedte rólam a gatyát, majd a pólót. Én is leaggattam róla a ruhákat. Minden egyes csókja perzseli a bőröm és még vadabb leszek. Helyet cseréltünk. Én kerültem felülre ő pedig alulra. -gyenge csókot nyomtam a fülére és lefelé haladtam….

A többi nap eseménytelenül telt el, vásároltunk, szórakoztunk, kulturálódtunk, pihentünk. Persze a paparazzik is jelen voltak néhol, de egész tűrhetőek voltak sőt az egyik tök jó fej volt, még beszélgettünk vele és azt mondta, hogy nem lenne a sztárok helyébe, mert nagyon idegesítő, hogy mindig fényképeznek és, hogy ő se szívesen csinálja, csak ebből tudd megélni. Aztán, hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudom. Nagyon élveztem ezt a kis kiruccanást, sokat pihentem. Még 2 új dalt is írtam és elkezdtem ruhákat tervezni, de ezt csak úgy. Jön az ihlet én meg lerajzolom. Adamnek és Dórinak is megmutattam és nagyon tetszettek nekik. Most is rajzolok. Egy estélyit ami kicsit sem átlagos. Tele van láncokkal és a legtöbb részen átlátszó.

• Rakd már el azt a füzetet ez az utolsó nap és élvezzük ki- bújt hozzám
• Miért? Mindjárt befejezem, amúgy is már mindent láttunk.
• De akkor is- kitépte a füzetet a kezemből és szemügyre vette a rajzomat- Ez nagyon jó. Tényleg. Tehetséges vagy.
• Tényleg?
• Igen. Határozottan.
• Akkor megengeded, hogy befejezzem?
• Nem- eldobta a füzetet- Gyere, sétáljunk még egyszer a parton.
• Rendben.

6.fejezet

Végül Adam anyukája gép járata késett, mert kitört az egyik vulkán és anya meg Szonja is késik. Ma fognak megjönni. Vagy is már itt vannak, legalábbis Adam anyukája… Nos, a leánybúcsú érdekes és vicces volt. Volt sztriptíz, alkohol és minden ami kell. Tökéletes volt minden, de aztán mindenki elment aludni, mert holnap lesz a nagy nap, persze annyira nem repestem az örömtől, hogy Adam helyett Dórival kell aludnom, de még mindig jobb, mint Tommy. Meglepetésemre Dórival töltött éjszakát nagyon élveztem. Tök jól elvoltunk, hangoskodtunk, párna csatáztunk, ki sminkeltük egymást, persze az volt a cél, hogy minél rondább legyen. Sőt még ránk is szóltak, hogy halkabban. Aztán beszélgettünk arról, hogy milyen lesz az esküvő után. Bevallom egy kicsit félek, remélem nem fogok csalódást okozni Adamnek, mint feleség, de ugyanakkor várom is, hogy végre teljesen hozzá legyek kötve. Amikor arra gondolok, hogy csalódást fogok okozni akkor az is eszembe jut, hogy majd bele jövök és csodálatos lesz a férjem.

• Készen vagy?-zökkentett ki a gondolataimból Dóri
• Igen, mindjárt mehetünk csak a sminkemet befejezem.
• Oké, de ugye nem akarsz késni, mert Adam családja valószínűleg már vár ránk.
• Nyugi! Pont annyit fogunk késni amennyit lehet.
• Oké

Kiballagtam a fürdőből.

• Hát ha nem leszel szimpatikus nekik akkor megeszem a kalapom, amúgy boldog szülinapot- mondta egy ölelés kíséretében
• Remélem, hogy szimpatikus leszek. Tudod ez nekem fontos. Nagyon fontos nekem és köszönöm.

Bezártuk az ajtót, Dóri elrakta a kulcsot a táskájába és mentünk is. Azt beszéltük meg, hogy egy étteremben találkozunk, ahol megreggelizünk. Bementünk a helyiségbe és az egyik asztalnál Adam épp átölelt egy nőt. Valószínűleg az anyukája.

• Minden rendben?
• Hát. Essünk túl rajta- sóhajtottam és elindulta feléjük. Adam intett. Megfordult a nő. Egyből mosolygott amikor meglátott és én is viszonoztam. Szög egyenes gesztenye barna haja válláig omlott le és egy könnyű, színes ruhát viselt ami a térdéig ért. Az első benyomás nagyon fontos. Elindult felénk és Dóri felé fordult és kezet nyújtott neki.
• Nagyon örvendek Barbi- Dóri elkezdett kuncogni
• Én Dóri vagyok. Ő Barbi- mutatott felém. Köszönni akartam amikor hirtelen magához rántott és szorosan átölelt, persze én is átöleltem, de nem olyan sorosan. A mosolyom még jobban felélénkült. A hosszas szorítás után elengedett és kezet nyújtott.
• Szia Leila vagyok és bocsi, hogy össze kevertelek titeket
• Semmi gond. Én meg Barbi vagyok és örvendek
• Én is örvendek. Adam annyit mesélt már rólad és a kisugárzásod tényleg elragadó. A szemed pedig nagyon szép
• Köszönöm-. Megfogta a kezeivel az én kezemet. Adam oda jött hozzánk átölelt és az arcomat megpuszilta. Dóri pedig leült Tommy mellé.
• Nem tudom elmondani, hogy mennyire boldog vagyok, hogy Adam beleszeretett egy lányba. Persze nem volt vele bajom, hogy a fiúkat szereti, de azért ez még is jobb. Isten hozott a családban- újra megölelt
• Anya lassabban. Ha ennél jobban szorítanád akkor megfulladna.
• Elnézést
• Semmi baj. Igazából rég kaptam már egy anyai ölelést még, ha nem is ön az édesanyám.
• Nyugodtan annak tekinthetsz.
• Köszönöm. Ön nagyon kedves
• Drágám, nyugodtan tegezhetsz.
• Jól van. Viszont farkas éhes vagyok és nem sokára mennem kell a sminkeshez és a fodrászhoz.

Mi is leültünk Tommyékhoz és jött a pincér mi meg elmondtuk, hogy mit szeretnék. Pár perc után megjött a kívánt ennivalókkal.

• Na és drágám milyen sminket szeretnél?- kérdezte mosolyogva Leila
• Ezen még nem is gondolkodtam. Valószínűleg a sminkesre bízom, de biztos, hogy a fekete szerepet fog benn játszani.
• Mibe fogadunk, hogy Adam több időt fog sminkesnél tölteni, mint te- teli szájjal beszélt.
• Adam ugye nem fogsz olyan borzasztó sminket csinálni? Lefogadom, hogy Barbinak se tetszik.
• Nem, nekem nagyon tetszik, mert egyedi- kifejtettem a véleményemet
• Nem tudom anya. Talán. Annyira kíváncsi vagyok, hogy, hogy fogsz kinézni- az utolsó mondat nekem szólt.
• Hát arra én is- nevetve mondtam- Remélem, hogy nem baj, de megmondtam a hozzám tartozóimnak, hogy ne vegyenek nászajándékot, hanem az árát jótékonyságra tegyék
• Ez, de jó ötlet. Tudod én is megmondtam.

Megettünk mindent. Kifizettük és már távoztunk is.

• Barbi itt az idő menni.
• Tudom. Még 1 percet- mondtam miközben jobban szorítottam Adam-t magamhoz. Elbúcsúztunk és Dóri, Leila és én mentünk az egyik irányba Tommy és Adam pedig a másik irányba tartott. Fóti elővett egy jegyzettömböt.
• Na, szóval. Először is műkörmöt csinálunk.
• Az jó.- túrtam bele a frufrumba.
• Csajok- szólt Leila- Ti milyen műkörmöt csináltok?
• Nem tudom, de hol van már anya és Szonja?
• Elfelejtettem szólni, hogy ők a műkörmösnél lesznek.
• Oké. Amúgy szerintem hegyeset csinálok. Ti?
• Én is hegyest- mondta Dóri
• Én meg pirosat.

Bekullogtunk a szépségszalonba ahol már a ruhám bent volt és anyáékat megláttam. Szonja egy ismerős még is idegen pasival állt kézen fogva. Oda rohantam hozzájuk és egyszerre öleltem meg őket.

• Úgy hiányoztatok
• Te is nekünk. Most viszont itt az idő, hogy el kezdj készülődni, mert el fogsz késni. Boldog szülinapot
• Köszönöm. Szonja veled meg beszélem, hogy ki ez a hapsi akiről én nem tudok.
• Ó, én Tomi vagyok. Az AFC-nek az énekese
• Tényleg, most már emlékszem is rád. Anya ő itt Adam anyukája Leila….

Én leültem az egyik székbe és kezelésbe is vettek. A végeredmény csodás lett. műköröm  Nekem nagyon tetszett. Nem bírtam elégszer megköszönni. Aztán jött egy fiatal csaj és megkérdezte, hogy milyen sminket szeretnénk én meg annyit mondtam, hogy valami különlegeset és csillogót. Hát a sminkkel már nem voltam olyan elégedett, mint a műkörömmel, de azért megköszöntem. Az volt a baj, hogy nem volt benne csillogás. Alul piros felül rózsaszín szerű. De mindegy. smink Aztán a hajammal kezdtek foglalkozni. Rengeteg pór hajat raktak bele. Aztán elkészült és nagyon tetszett. haj
Most pedig itt az idő öltözni. Dóri bejött segíteni.

• Mond, te híztál?- kérdezte miközben a cipzárral szerencsétlenkedett
• Lehet, nem tudom.
• Nem tudom felhúzni. Gyertek be segíteni.

Anya és az anyósom bejött. Nagy nehezen megoldottuk és már csak a cipő volt hátra. ruha.. A cipő egyszerű tűsarkú volt. Kimentem és amikor anya meglátott akkor elsírta magát. Leila pedig bekönnyezett. Mindenki jól nézett ki. Büszke vagyok a családomra, barátaimra, Leilára és főleg Adamre.

• Egyszerűen gyönyörű vagy. Annyira szerencsés Adam, hogy te leszel a menyasszonya.
• Köszönöm.

Megfordultam és szóhoz nem jutottam. Nagyon tetszettem magamnak. Már majdnem sírtam, aztán megálltam. Mondták, hogy menni kell. Mielőtt kiléptek a szalonból megköszöntem mindent. 2 hatalmas fekete kocsi állt meg a szalonnál. Anya, Szonja és Tomi szálltak be az egyik kocsiba a másikba pedig Leila, Dóri és én.

• Annyira izgulok. A tenyerem is izzad
• Nyugi Barbi. Mese szép vagy.
• Köszönöm Dóri, te neked is szép a ruhád.

A kocsi megállt egy hatalmas templom előtt. Befutottam a templomba és egy kis szobába mentem ahol páran már voltak. Anya, Szonja, Dóri, a húgom. Amikor meglátott nekem rontott.

• Vigyáztam a macidra
• Jól tetted.
• Itt az idő- szült Dóri. Mindenkit a helyére állított, mert sorba kell bemenni. Legelöl volt anyukám és Leila. Megszólalt a zene. Elindultak.
• Jézusom, nem tudom elhinni. Mindjárt össze esek- suttogtam Dórinak
• Mély levegő be és ki. Nyugi.

Egy fehér virágcsokort nyomtak a kezembe. Annyira izgulok, nem tudom elhinni, hogy férjhez fogok menni. Még mindig nem fogtam fel, ráadásul a szülinapomon. Ezt az érzést nem tudom leírni. Remélem, hogy nem fogok pofára esni miközben vonulok. Mire végre észhez tértem akkor Dóri elindult Tommyval, ők lesznek a tanúink. Egy férfi hang szólt, hogy induljak. Előttem a húgom aki szórja a virágot mögöttem pedig Szonja. Szép lassan elindultam és próbáltam ritmusra lépni. A hosszú folyosón találtam magam, ahol mindenki felállt. Adam még nem nézett rám, egyenesen a cipő orrát bámulta. Aztán rám nézett és először nem hitt a szemének utána pedig elmosolyodott. Én is széles mosolyt húztam az arcomra. Olyan jó érzés, hogy mindenki engem nézz és tetszik nekik amit látnak. Meghatódtam és 1 könny csepp legördült az arcomon. Adam észre vette és én is azt, hogy ő is elérzékenyült, bár még könny csepp nincs. A kezemért nyúlt, hogy felsegítsen egy kis színpad félére, ahol a pap várt ránk.

• Gyönyörű vagy
• Köszönöm.

A pap elkezdett hablatyolni mindenről, igazából nem is maradt meg az eszembe semmi, mert Adam gyönyörű szemébe elvesztem.

• Adam, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
• Igen!
• Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?
• Ígérem.
• Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?
• Elfogadom

Most ugyan ezt én is végig mondtam.

• Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz. nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő Nő-t feleségül venni?
• Akarom!
• Mondd tehát utánam: Barbi, isten szent színe előtt, feleségül veszlek.
• Barbi, isten színe előtt, feleségül veszlek.

Felém fordult a pap.

• Nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő férfihez feleségül menni?
• Igen.
• Mondd tehát utánam: Adam, isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád.
• Adam, isten színe előtt feleségül megyek hozzád.
• Most megkötött házasságotokat érvényesnek nyilvánítom. Áldd meg Istenünk, ezeket a gyűrűket, hogy az új házastársakat mindig emlékeztessék kölcsönös szeretetükre és hűségükre! Csókoljátok meg a hűség gyűrűjét, húzzátok egymás ujjára és mondjátok utánam-Miért mindig a vőlegénynek kell kezdeni?!?!- Barbi, viseld ezt a gyűrűt a szeretetem és hűségem jeléül-
• Barbi, viseld ezt a gyűrűt a szeretetem és hűségem jeléül- felhúzta a gyűrűt én pedig szárnyaltam a boldogságtól.
• Adam, viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül

Elismételtem én is és felhúztam a karika gyűrűt.

• Ezennel házastársakká nyilvánítom önöket. Megcsókolhatja a menyasszonyt- odahajolt és egy könnyű szájra puszi volt a csók, de nem baj, mert, majd úgy is bepótoljuk. A „közönség” felé fordultunk- Bemutatom Mr és Mrs Lambert-t.- Mindenki felállt és elkezdett tapsolni. Én és Adam kiléptünk a templomból, utána a pap és legvégül az emberek és oda jöttek gratulálni, meg ilyesmi. A legvégén jött oda Dóri és Tommy.
• Gratulálok haver- mondta Tommy miközben belebokszolt a vállába.
• Kösz.
• Milyenek voltunk?
• Csodásak. Annyira szépen nézel ki.
• Tényleg még meg se dicsértelek.
• Adam, láttam a szemedben.

• Nem baj. Akkor majd később. Most pedig irány bulizni a hajóra.
• Nem, Adam. Barbinak át kell öltöznie.
• Jézusom. Elfelejtettem hozni sima fehér ruhát-
• Nyugi. Én ezt vettem neked szülinapodra.
• Köszönöm
• Akkor fél óra múlva a kikötőben.

Ezek szerint hajón lesz a buli. Csúcs! Elindultunk futva, hogy át tudjunk öltözni. Dóri oda adta a ruhát és én nem bírtam köszönetet mondani.ruha2

• Na, készen állsz egy jó bulira?
• Még szép.- legyintettem

Kibattyogtunk a kikötőbe ahol már Adam várt ránk és a zakóját levette.

• Nagyon csini a ruci
• Hát igen, akinek van ízlése..- dicsekedett Dóri. Fejbe vágtam, hogy hagyja abba ő meg csak nyávogott és elindult, hogy megkeresse Tommyt.
• Többiek?
• Mindjárt itt lesznek, gyere! Segítek fel jönni.

Belemarkoltam a kezébe és felhúzott.

• Annyira szép vagy.
• Te meg helyes.
• Szeretlek!
• Én is téged- megpusziltam és megöleltem.
• Megjöttek.
• De jó.

Adam-t ott hagytam a számomra ismeretlen embereknél és megkerestem Tommyiékat. Egy kicsit bánt, hogy Adam elfelejtette a szülinapomat, de mindegy. A hajó elindult én pedig egy kicsit megszédültem, de aztán elmúlt. Felmentem a hajó emeletére. De ott öregek illetve nem öregek, hanem 40 éve körüli embereke voltak. Aztán benéztem a konyhába.

• Ön nem jöhet be ide!- állta el az utamat
• miért?
• Külön parancsot kaptunk, hogy magát ne engedjük be
• Miért mit követtem el.
• Semmit, de nem jöhet be- vajon mi lehet oda bent?!
• Nem megyek be, ha elmondja, hogy Tommy és Dóri bent van-e
• Nincs itt. Kérem menjen el, mert Lambert úr engem fog leszidni.
• De miért? Mi történik?
• Kérem
• Rendben- sóhajtottam.
• Boldog szülinapot- kiáltott utánam
• ÖÖÖ. Köszönöm.

Már csak a hajó elejébe lehetnek. Ott vannak. Igen! Ez az. Küldetés teljesítve. Egy pincérnő beparkolt elém.

• Pezsgőt?
• Köszönöm, de nem kérek- jobban járok, ha távol tartom magam az alkoholtól
• Ahogy gondolja- elment és beparkolt Szonja elé.

Épp kiabálni akartam amikor meggondoltam magam, mert olyan édesek voltak. Eljátszották a Titanicból azt a részt amikor ott állnak és egy T betűt formálnak. Annyira édesek voltak. Ez romantikus. Hátulról 2 erős, meleg kar ölelt át.

• Hát te?
• Kerestem Dóriékat és most megtaláltam, de nem akartam most zavarni őket, mert olyan romantikus amit csinálnak
• Az romantikus, hogy Tommy mindjárt kilöki Dórit a hajóból?
• Igen.
• Mi is megpróbálhatjuk, de nem ígérem, hogy a fedélzeten maradsz.
• Ha kiesnék akkor a hajó elé és valószínűleg meghalnék. Megölnél?- megfordultam és a kezemet a nyaka köré fontam
• Hát… Ki tudja- döbbent fejet vágtam- De, hogy is. El ne hidd.
• Már kezdtem elhinni. Amúgy miért tiltottad meg, hogy bemenjek a konyhába?
• Ezt honnan veszed?
• Azt mondta az egyik pasas, hogy megtiltottad, hogy bemenjek
• Öhm. Nem tiltottam meg.
• Akkor biztos nem bánod, hogy ha benézek.

Elengedtem Adam nyakát és elindultam a konyha felé.

• Várj csak- megfogta a csuklómat és magához húzott- Ma mlg nem csókoltuk meg egymást
• Tudom, hogy titkolsz valamit, de volt már csók
• De nem igazi
• Hát jó- megcsókoltam és ez is tüzes volt- Most jobb?
• Igen. Nézd! Dóriék felénk jönnek.
• Mi a pálya?- kérdezte Tommy
• Dóri élvezted?
• A T betűt?
• Igen.
• Igen élveztem nagyon jó volt.
• Romantikus lehetett.
• Igen, de most megy le a nap az is romantikus.
• Hát, nem vágom, hogy mi romantikus abban, de biztos.

• Mi megyünk nézni. Jöttök ti is?- Adamre néztem
• Sajnos nem érek rá, de ha Barbi menni akar akkor menjen.- Vajon mi lehet az a fontos dolog?

• Nem akarok zavarni
• Nem zavarsz
• Csak egy kicsit- suttogta Tommy
• Tommy!-
• Nyugi, nincs semmi para- Adam itt hagyott- Nyugodtan menjetek. Majd elboldogulok. Azt hiszem.
• Biztos?
• Igen, persze

azzal elment az ifjú pár és én magányosan éreztem magam pedig nagyon sokan a hajón voltak, de akkor is. Kezdtem elfáradni ráadásul a lábam is fájt a tűsarkú miatt ezért leültem és egyedül néztem a naplementét. Tényleg nem értem, hogy mi a romantikus benne, de mindegy. Leült mellém egy vadidegen srác.

• Szia bébi, mizu?
• Csáó, ne hívj így mert beverek
• Miért? Csak nem foglalt vagy?- kérdezte miközben végig simogatta a combobat én meg megpofoztam- Szeretem a tűzes macákat.
• Takarodj innen!
• Nyugi cica
• Ha nem mész el akkor.- ekkor vettem észre, hogy kiabálok és mindenki minket figyel- Nem állok jót magamért
• Most féljek tőled?- mondta miközben belekortyolt a koktéljába
• Valami probléma van?- jött Adam felénk
• Nem nincs- mondta a pasi
• De van. Mindjárt neked esek és akkor nem lesz!
• Nyugi van cicus.
• Anyád az a cicus- neki akartam ugrani, de Adam lefogott.
• Barbi nyugodj le!
• De, hogy nyugszom állandóan cicáz és a combomat is simogtaja.
• Miért nem hagyod békén a feleségemet?
• A mit?
• Feleségemet, ma házasodtunk össze.
• Ez, de kínos én nem tudtam. Sajnálom. Tényleg nem tudtam, ha tudtam volna ammor nem kezdek ki vele. Tényleg sajnálom

Lenyugodtam.

• Oké, nincs semmi baj- mondtam- Hé, hova tűntek a többiek?
• Gyere velem- megfogta a kezem és húzott az étkező felé. Minden sötét volt. Aztán felkapcsolták a villanyt és egyszerre felkiabálták, hogy boldog szülinapot. Én a tenyeremet a szám elé tettem meglepettségem miatt. Tommy felém jött.
• Boldog szülinapot Barbi!-átnyújtott valamit ami be volt kötve. A csomag alapján egy könyvre és valamilyen kerek tárgyra gondoltam. Kicsomagoltam.
• De aranyos!- egy hógömb volt benne. Engem és Adam-t ábrázolt. Megnéztem a könyvet.- Most ez komoly?!
• Igen!- mondta nevetve.
• Káma szutra? Erre nincs nekünk szükségünk
• Nem baj. Majd próbáljátok ki és mondjátok el a véleményt róla.
• Na, persze. Amúgy köszönöm.
• Ugyan semmiség.

• Bár én adtam neked egy ruhát, de adok hozzá egy cuki cipőt is.
• Nem kellett volna
• Nyugi - átnyújtotta a fekete, csillámos tűsarkút
• Nagyon szép. Ráadásul fekete és csillámos. Kedvenc.
• Tetszetős. Nehéz tűsarkúban járni? Mert már teli talpú cipőben voltam, de tűsarkúban még nem.
• Adam próbáld ki.
• Majd egyszer. Nem most.

Anya adott egy nyakláncot amin egy Nazar medál volt. Ha jól tudom akkor az védelmez. Szonjától pedig bilincset és korbácsot. Csak néztem. Kihozták a tortát. Gyönyörű volt. Emeletes volt és csoki torta, a kedvencem. Díszítésként pedig rá volt firkantva, hogy boldog szülinapot és mogyoróval, eperrel, tejszínhabbal volt díszítve. És persze a gyertya.

• Kívánj valamit és fújd el, mert nagyon fincsinek tűnik ez a torta.
• Szóval ezt titkoltad ugye?
• Igen.

Nem kívántam semmit, csak elfújtam. Elkezdtek tapsolni amikor elfújtam, de nem értem, hogy miért. Aztán észre vettem, hogy újra ég a gyertya. Megint elfújtam és megint újra égett.

• Most komoly, hogy ilyen gyertyát raktatok rá?
• Tök vicces.
• Szerintem is- kihúztam a gyertyákat és belenyomtam egy pohár vízbe- Együnk!- nyomtam fel a villámat az égbe.

Mindenkinek vágtunk egy szeletet és elkezdtünk falatozni. Nagyon finom volt. Megettük és egy helyre leraktuk a tányérokat, villákat és már nem én voltam a figyelem központjában.

• Nem megyünk ki? Kint sokkal csendesebb minden- tettem a fel a kérdést Adamnek
• Ez jó ötlet.

A korláthoz sétáltunk. Szembe volt velünk a város. Annyira szép volt. Messzi csillogás.

• Boldog szülinapot kicsim!
• Köszönöm, tudod azt hittem, hogy elfelejtetted.
• Hát akkor rosszul hitted- tökéletesen beállított éden fekete hajába lágy, nyári szellő borzolt bele- Vettem ajándékot is, csak azt majd otthon megkapod
• Nem kellett volna, ennyi épp elég volt. Nézd! Egy hulló csillag- mutattam a feje fölé.
• Kívántál valamit?
• Minek? Hiszen mindenem meg van. Köszönök mindent.
• Örülök, hogy ezt mondtad.
• Na, és te kívántál?
• Igen, azt, hogy örökké együtt legyünk.
• Nem kellett volna kimondani, mert akkor nem…- megcsókolt.

Ez esetben mindegy, hogy mit kívánsz, mert csak rajtad múlik.