Köszönöm
- Nem hagyhatsz magamra- A mellkasán feküdve felidéztem a legjobb pillanatokat- Szeretlek. Nem fogsz meghalni, megígérem. A remény hal meg utoljára- A remény hal meg utoljára, a remény hal meg utoljára. Ezt a mondatot ismételgettem magamban. Igen, a remény hal meg utoljára. Meg kell próbálnom. Megint megpróbáltam, de nem sikerült. Megpróbáltam még egyszer és hirtelen kinyílt a szeme azonnal felült és kiköpte a vizet, amit lenyelt.
- Ohh Adam!- borultam rá könnyes szemekkel és könnyes arccal. Szegényre, hirtelen annyira sok súly helyeződött, hogy hátra esett. Most kitört belőlem minden. A boldogságtól és az imént történt eseményektől muszáj volt úgy sírnom, ahogy bírtam. Adam felült, de én még mindig rajta voltam és sírtam és halkan annyit mondtam: „köszönöm”. Elkezdett ringatni, mint egy babát.
- Nyugi van baby.
- Ennyit tudsz mondani?
- Nem, de meg szeretnélek nyugtatni.
- Majd nem meghaltál kb. 20 perce küzdök, az életedért a mentő meg sehol sincs.
- Megmentetted az életemet- megállt a ringatózással és nem szólt semmit se- hogy hálálhatnám meg?
Ezen a mondaton egy kicsit felháborodtam. Azt hiszi, hogy azért mentettem meg, hogy adjon valamit? Hát ennyire bízik bennem? Nem értem.
- Te azt hiszed, hogy azért mentettem meg az életed, hogy adj nekem valamit?
- Nem, de kérhetsz egyet.
- Azt kérem, hogy legyen, belőle 3- nem akarom most kicsapni a balhét
- Rendben- és bólintott
- Azt szeretném, hogy bízz, szeres és maradj örökre velem.
- Megoldható
Egy gyengéd csókot dobott az arcomra.
- Mit gondolsz. A mentőket megvárjuk vagy inkább ne?
- Szerintem várjuk meg.
- Remélem, nem kell sokat várni.
Átöleltük egymást, vállára dőltem és úgy vártuk a mentőt. Bár sokáig el tudtam volna így időzni, de nem bántam, hogy már meg jött a mentő.
- Mi kértünk segítséget- jeleztem a mentősöknek.
- Tudja asszonyom, ha feleslegesen hívják a mentőt ki, akkor az büntethető.
- Tudja uram tényleg segítség kellett olyan 30 perce, de önöknek pár perc alatt ki kéne érniük, ha nem élesztem, újra akkor már lehet, hogy meg is halt volna, és ezért feljelenthetem- szálltam harcba.
- Ön éleztette újra?
- Igen, én. Miért?
- Manapság ritka, ha egy nő újra tudd éleszteni.
- Örülök, de önök miért késtek?
- Hát egy nő telefonált, aki azt mondta, hogy az Idolos Adam Lambert van rosszul ezért nem hittünk, de aztán jött még több hívás és kijöttünk.
- Szerencséjük van, hogy nem halt meg- mérgesen szűrtem ki a szavakat a fogaim közül.
- Akkor most feljelentenek?- kérdezte félénken
- Nem- sóhajtottam-
- Szerintem sem, nem történt baj- Egyezett bele Adam
- Köszönjük- hálálkodott.
- Ha most nem bánja mi elmegyünk.
- Persze menjenek.
Adam felsegített a földről és elindultunk gyalog mivel nem lakunk messze a tengerpartról. Mindenki nézett és nem értettem, hogy mi van.
- Miért néznek így?- halkan megkérdeztem
- Tuti, azért mert tudják, hogy majdnem meghaltam.
- Tuti nem, ennyi idő alatt?
- Babám, te még nem ismered Hollywood-t.
- Tényleg nem, de azért nem hiszem.
Az utca elején voltunk, amikor megláttuk a ház előtt a rengeteg kocsit. Közelebb mentünk és kb. 10 paparazzi szállt ki belőle és csak úgy kattogtak az új képek. Biztos mesés fejem lesz rajta.
- Mit keres itt? Igaz az a pletyka miszerint meghalt?
- Itt van a házam, itt lakok. Ha meghaltam volna, nem lennék itt tökfej. Most pedig azonnal menjenek el vagy feljelentem önöket.
- Rendben.
Még pár kép készült, főleg a házról utána pedig elmentek.
- Hihetetlen.
- Mi? Én meg mondtam
- De ez lehetetlen, ez rosszabb a Barátok köztnél is.
- Mi?
- Semmi. A Barátok közt az egy magyar sorozat és ott terjednek a legjobban a pletykák, de ez hát ez mindent túltesz. Hogy találták meg a házat?
- Nem tudom-, sóhajtott- Bár tudnám.
- Megjöttünk- kiabáltam
Dóri lejött egy szál fehérneműben, csak néztem. Utána pedig Tommy lejött egy igen feszülős kicsike bokszerben.
- WoW! Hogy nekem mindenki tud meglepetéseket okozni.
- Remek fehérnemű bemutató, én is csatlakozzak?- Adam lelkesedett
- Adam az a pletyka járta, hogy…
- Igen, ha Barbi nincs akkor én se.
- De, hogy?
Elmeséltünk mindent és csak annyit tudott mondani, hogy:”azt a rohadt”
- Barbi köszi, hogy megmentetted a legjobb haverom életét.
- Mi?!Azt hiszed, hogy neked tettem szívességet, amiért megmentettem? Adam is jön nekem ezzel, hogy kérhetek bármit. Arra senki se gondol, hogy azért mentettem meg, mert szeretem és szükségem van rá?- háborodtam fel.
- Bocs, hogy megköszöntem.
A szemeimet forgatva fellépdeltem a lépcsőkön a szobába és ledobtam magam az ágyra.
- Bejöhetek?- kopogás hallatszott utána pedig egy lágy kellemes férfihang, ami Adamé.
- Te szobád.
- Én sajnálom, ha megbántottalak.
- Ne! Csak ezt ne. Légy szíves hagyjuk ezt az egészet, oké?
- Oké. Amúgy holnap interjúra megyünk a mai nappal kapcsolatban
- Majd te, én tuti nem, elegem van mindenből, abból is, hogy ezt mondtad és a nyomorult paparazzikból is akik mindent elkövetnek egy fotóért. Mindenből.
- Isten hozott Holywoodban. De, te is jössz- rám kacsintott és kiment.
Beleordítottam a párnámba és hátast dobtam az ágyon, nagyon fáradt voltam valószínűleg emiatt aludtam el.
***
Izzadtan és kipihentem keltem fel, az esküvőnkről álmodtam. Eszembe jutott, hogy nekem nincsen esküvői ruhám és fodrászhoz és sminkeshez se sehova nem vagyok beírva. Megvan! Ma leintézem a felét, ha tudom. Letántorogtam a nappaliba. Tommy és Adam ült a tv előtt és valami vámpíros sorozatot néztek.
- Dóri hol van? –kérdeztem kómásan
- Elment valahova.
- Csöndbe maradnál?- szólt Adam teli szájjal
- Bocs, hogy próbálok kommunikálni
- A kommunikáció jó dolog, de nem most.
- Csöndbe maradok, ha elmondjátok, hogy hol a telefonom, mert fent a szobában nincs.
- Nem tudjuk, ahova tetted.
- Pszt-, most Tommy csöndezett le.
- Atyám, hogy lehettek ennyire vámpír mániások.
- PSZT!- szóltak egyszerre.
Szem forgatva elfordultam tőlük és el kezdtem Adam telefonját keresni, ha otthon van, akkor nincs a zsebébe. A konyhában kezdtem el először keresgélni mivel viszonylag sok időt tölt el a konyhában, mert szereti a hasát. Kinyitottam egy szekrényt, de ott tányérok voltak. Kinyitottam egy másik szekrényt ott pedig lábosok, elkezdtem ott kutakodni, hogy miért azt én se tudom, de véletlenül levertem egy csomó lábast erre a fiúk kiabáltak: „PSZT”.
- Bocsesz.
Pár perc múlva egyre hangosabban hallottam a hangokat.
- Szerinted Will túléli?- ez tuti Tommy hangja
- Remélem, mert jó pasi és sajnálnám a barátnőjét, ha meghalna.
- Atya világ – ennyit tudtam hozzáfűzni a beszélgetésükhöz.
- Mi az?
- Rosszabbak vagytok, mint anya és a testvére mikor szerelmes filmet néznek, és a végén bőgnek.
- Anyukád festi a körmét?
- Igen, miért?
- Akkor egyszer muszáj lesz csajos estét tartani és kifesthetjük együtt a körmünket.
- Mamám- csak ennyit tudtam hozzáfűzni az elmúlt pár másodperces beszélgetésemre Adammel.
Leültek a kis pulthoz.
- Minek ennyire a telefonod?- kérdezte az én mackóm
- Telefon arra való, hogy telefonáljanak.
- Na, ne már, kösz a felvilágosítást.
- Dórit fel akarom hívni, mert esküvői ruhát akarok bérelni.
Leültem velük szembe és a vállamat a 2 tenyerembe pihentetem.
- Majd a stylisztom megcsinálja.
- Felesleges mikor tudok bérelni.
- Oké, te tudod.
- Majd én elmegyek veled. –ajánlotta fel Tommy.
Én és Adam kérdő pillantást vetettünk rá.
- Mi van? Adam te nem mehetsz vele, mert az balszerencsétlenséget okoz, ha a vőlegény látja a ruhát. Dóri meg nincs itt.
- Jó gyere, menjünk.
- Azért elvihetlek titeket nem? Úgy is van pár dolgom.
- Oké.
Beszálltunk a kocsiba és Adam elvitt minket egy esküvői szalonba.
- Aztán szépet válasz.
- Oké- nyomtam egy puszit a púderrel teli arcára. - Ugye tudod, hogy a sok alapozó öregít.
- Nem.
- Komolyan mondtam.
- Jól van. Este találkozunk. Tommy vigyázz a cicámra.
- Oké.
Adam elhajtott és én meg megfordultam, hogy szemügyre vegyem a „boltot”. Sokkot is kaptam.
- Ez 3 emeletes.
- Igen, és?
- Mi és? ez sok.
- Legalább megtalálod „álmaid” ruháját.
- Remélem, na, menjünk mielőtt ránk sötétedik.
- Csak utánad.
Az ajtóval szemben volt egy kis törékeny lány.
- Jó napot segíthetek?
- Igen. Esküvői ruhát keresek.
- Akkor a legjobb helyre jött. Itt megtalálja a legjobb minőséget a legjobb árral.
Szlogen duma.
- Szuper, kezdjük is el.
- Valami kikötés?
- Egyelőre nincs, mutassa a választékot.
- Rendben.
- Bocsánat, hogy kíváncsiskodom, de ő a vőlegénye? Mert nem célszerű, ah látja az esküvői ruhákat.
- Nem!- vágtam rá gyorsan- Csak egy haver.
- Értem, akkor gondolom, ő fogja megmondani, hogy jó-e a ruha. Megmutatom az öltözőt és oda hozom önnek a ruhákat, rendben?
- Oké.
- Ön pedig.
- Tommy vagyok és kérem, tegezzen.
- Igen, engem is.
- Akkor Tommy ott várakozz.
Hegyes műkörmével mutatott a kis kanapéra, majd miután megigazítottam a szemüvegét beinvitált egy elég nagy öltözőbe.
- Ezt a darabot nem rég kaptuk.
Bedobott egy ruhát 1.esküvői ruha. Hát ez undorító, azért felveszem, hát, ha jó lesz, de ki van csukva, hogy ebbe menjek hozzá életem szerelméhez. Kimentem és az eladó önelégült fejet vágott Tommy a mosolyát a tenyerébe fojtottam én pedig a tükörben vettem észre, hogy fintorgok.
- Ez, ez egyszerűen csodálatos- szólalt Tommy aki alig bírta kimondani a mondatát röhögés nélkül- Barbi én ezt megveszem emlékbe.
- Fogd be. Ez a ruha nagyon rossz.
- Igen hozom a következőt.
Visszamentem és levettem magamról ezt a ronda középkorú esküvői ruhát. Bedobott még egy ruhát, hát ez valamivel jobb volt, de ez se a megfelelő.2.esküvői ruha
- Ezt is megvesszük- szórakozott Tommy.
- Ez nem vicces. Nézze, ön szórakozik velem?
- Igen, de ennyit a poénról hozok egy meseszép ruhát.
- Hiszem, ha látom
Sóhajtottam egyet és bementem az öltözőmbe.
- Ez egy nagyon szép darab.
- Siess már! Röhögni akarok.
Nem törődve fel húztam az eddigi legjobb ruhát. Pánt nélküli, fodros és óriási abroncs volt benne és volt benne egy kicsi csili-vili.3.esküvői ruha
- Ezt nem vesszük meg.
- Miért is?
- Mert ez egész jó.
- Értem szóval rossz ruhát akarsz rám adni.
Nézegettem magam a tükörbe és egyre jobban megtetszett a ruha, de valamiért még se ez a megfelelő.
- Ez a ruha nagyon szép, de valamiért nem a megfelelő.
- Akkor ehez hasonló kéne?
- Igen
- Kezdem unni.
Az előbb még olyan jól szórakoztál Glitter baby.
Glitter baby Tommy beceneve.
- De az vicces volt.
- Nyugi, ez is vicces.
- Nem annyira.
Visszavonultam az öltözőmbe. Beadott egy még szebb ruhát, azért tetszik jobban mert több rajta a glitter.4. ruha
- Ez nagyon szép- kommentált Tommy
- Igen szerintem is, de ez se a megfelelő.
- Most szórakozol velem?
- Kitudja, én élvezem- hangosan felkacagtam
- Még 2 ruhát tudok mutatni.
- Remélem ennél jobbak.
- Majd meglátjuk.
Már kezdtem megunni ezt az egészet. Valószínűleg egy másik helyen kell keresgélni.
Beadta mindkettőt és nagyon szépek voltak. Felvettem az ötödik ruhát.5. ruha
- Ez egyszerűen csodálatos- lefogadom, hogy csak azért ilyen kedves, hogy menjünk már.
- Igen szerintem is - a mosolyom a fülig ért, amikor nézegettem magam a tükörbe.
- Akkor meg van? Ezt veszed?
- Ne örülj. Még van egy ruha, ami ugyanilyen szép.
- Tudod nem szép dolog mások kedvességével visszaélni?
- Arra gondolsz, hogy felajánlottad, hogy eljössz
- Igen, most meg már más fél órája itt tökölünk és lehet, hogy a semmiért.
- Nem a semmiért, mert ez nagyon bejön. Sok a fodor és szerencsére nem olyan, mint 500 éve és tele van glitterrel.
- Akkor minek próbálod fel a másiakt? Vedd meg és menjünk.
- Még 10 perc és mehetünk.
Belemarkoltam a szoknyába és megint fújtam egy visszavonulást. Felvettem a hatodik ruhát és azt hiszem nem tudok dönteni.hatodik ruha
- Aszta. Nagyon szép ez üti az előzőt.
- Nekem mindkettő nagyon tetszik.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem tudod melyiket válaszd?
- Fogjuk rá - nyilatkoztam elhaló hangon
- Várj, hívnak. Adam az.
- Szia, Ad, várj, kihangosítalak.
- Na, mi apálya?
- Még mindig itt roskadunk.
- Találatok ruhát legalább?
- Igen, várj itt van a mennyasszonyod aki súlyos válságba keveredett.
- Van 2 ruha és nem tudok választani.
- Hozd el mindkettőt. Amúgy ne kölcsönözd, hanem vedd meg emlékbe.
- De felesleges mindkettő.
- Akkor döntsd el, amúgy 10 perc múlva ott leszek és Dóri is itt van velem.
- 10 perc?! Akkor én megyek öltözni. Szia.
- Adam. Barbi rosszabb, mint te.
- Kabbe.
Most melyik ruhát válasszam? Azt hiszem, hogy az utóbbit. Igen az utóbbit az tökéletes lesz. Egyszerűen perfect.
- Na, döntöttél?
- Igen, az utolsót.
- Az tök jó. Én is azt vettem volna meg.
- Várj mi az a 2 ruha melletted becsomagolva?
- Mondtam, hogy megveszem.
- Te nem vagy normális.
- Miért? Nem volt drága.
- Nem vagy normális. Akkor ezt kérem.
- Nyújtottam az eladónak.
- Rendben és akkor megveszi vagy kölcsönzi?
- Megveszem.
- Megjött Adam!- kiáltott fel Tommy- juj, Dóri, de kicsípte magát.
- Várj, jönnek be?
- Igen, de csak Dóri.
- Hál istennek.
- Azt hiszem jobb lesz sietni.
- Senki ne mozduljon!- robbant be Dóri és a beállása, mint aki állva akar szülni. Elkezdtem röhögni- Meg akarom nézni a ruhát.
- Jó, felvegyem?
- Igen.
- Ne!- kiáltott fel Tommy
- Nem veszem fel, már sajnálom Tommyt.
Gyorsan becsomagolta a ruhát, kifizettem és már mentünk is. A ruhát belenyomtuk a csomagtartóba és beültem Adam mellé. Szájrapuszival köszöntöttem.
- Milyen a ruha?
- Fantasztikus- szólt Tommy
- Tényleg az.
- Igen egyet értek- végül Dóri.
- Hu,alig várom, hogy lássalak benne
- Jaj, Adam képzeld az elején 2 olyan ronda ruhát adott Barbira, hogy elkezdtem röhögni. Meg vettem őket.
- Kár, hogy én vagy a vőlegény, mert én is szívesen ott lettem volna.
Adam keze a kormányról átkolbászolt a combomra. Hazaértünk.
- Mit csináljunk?
- Meztelen fürdés?- Dóri mondta, hát kitől is jöhetne ez a kérdés.
- Én benne vagyok.
- Én is- Adam, gondoltam, hogy benne vagy. Rám néztek kérdően.
- Nem is tudom. Na, jó egyszer élünk. Utolsó eszi meg a vödör szart.
Mindannyian elkezdtünk szaladni. Útközben ledobtuk magunkról a ruhákat így minden szanaszét volt. Nem voltunk sokat a vízben, amikor oda úsztam Adamhez .
- Menjünk fel! van jobb ötletem is- súgtam a fülébe.
- Hmm, jól hangzik.
