8.Fejezet

Nem hiszem el!

Másnap reggel én voltam az utolsó, aki felkelt, és mind a hárman a szobában voltak.

-          Felkelt Glambaby mama - viccelődött Tommy.

-          Fogd be!!! - oda dobtam a kis párnát - Elmondtad?!?!

-          Hát... igen mert lehet, hogy késik a turné. – mondta Adam.

-          Mi?

-          Hát, ha terhes vagy akkor el kell vetetni...

-          Áhh. Értem szóval ti úgy döntöttetek, hogy elvetessük még akkor is ha én nem akarom...szép.

-          Miért meg akarod tartani? -kérdezte Szonja.

-          Hát gondolkodtam rajta mert...

Belevágott a szavamba:

-          Miért? Meg akarod tartani? El tudod majd látni a bajait és arra gondoltál, hogy Adam-mel mi lenne egy gyerek után?

-          Hát...nem tartom meg, de azért adhattatok volna nekem is választási lehetőséget. Ja és nem is biztos, hogy az vagyok...Meg Adam tegnap azt mondta, hogy nem is lenne olyan rossz.

-          Mindjárt megtudjuk, vettünk öt terhességi tesztet hátha rossz lenne az egyik. Azóta gondolkodtam.

-          Adjatok egyet – nyújtottam a kezem.

Oda dobtak egyet és mentem a fürdőszoba felé...

-          Adam segítesz, mert túl hülye vagyok hozzá!

-          Persze...

-          Ne hogy gyere, mert...

Nem fejeztem be a mondatot. Megcsináltam és vártam 1-2 percet aztán láttam, hogy pozitív lett. Most sokkolt az egész pedig sejtettem, de mégis. Kijöttem és leültem az ágyra oda dobtam nekik a kütyüt...

-          Ohh. Anyám - mondta Szonja.

-          Ha belegondolok,hogy egy pici Adam van a pocimban és el fogom vetetni...nagyon ratyi érzés - mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Adam oda ült mellém és letörölte a könnycseppet majd átölelt.

-          Tudom milyen érzés...de fura hogy a pocidban egy Glambaby van, de hidd el sokkal jobb hogy ha elvetetjük mint hogy megtartsuk később még lehet gyerekünk... –mondta Adam.

-          De, hogy tutod, hogy milyen érzés és tudom,hogy így jó. – mondtam - Na és mikor megyünk a kórházba??? És hogy lesz a turnéval??

-          Délután 3-kor és azt majd megbeszéljük.

-          Oké.

Az idő nagy részét azzal töltöttük, hogy beszélgettünk és kent-qupéztunk (ez a játék olyan, hogy 4 embernek kell játszani és 2-2 párt kell alkotni, össze kell gyűjteni 4 ugyanolyan számot, és ha a párodnak megvan a 4 akkor azt kell mondani,hogy kent viszont ha az ellenfélnek van meg akkor azt, hogy qupé) Én és Szonja voltunk együtt a 2 fiúval... Persze, hogy nyertünk mi mindig nyerünk ebben. Elindultunk a kórházba, Szonjának mondtam valamit magyarul hogy ne hallja senkise.

-          Szonja én nem akarom elvetetni.

-          Én se akarnám, de most ez a helyes.

-          Rendben.

Bementünk a kórházban egyből mondták, hogy öltözzek át és feküdjek le az ágyba.

-          Most már elmondjátok, hogy mi lesz a turnéval? – kérdeztem.

-          Elmarad a párizsi koncert, hogy veled lehessünk.

-          Mi? Nem! Menjetek el!! – próbáltam meggyőzni őket.

-          Nem megyünk el, mert segíteni akarunk neked - mondta Adam.

-          Ha segíteni akarsz nekem, akkor légyszi menjetek, Szonja majd itt marad velem.

Bejött a doki.

-          Hölgyem készen áll? - kérdezte a doki.

-          Egy pillanat – mondtam - Adam kérlek. Szonja itt marad.

-          Én nem, tudom. – mondta.

Ekkor rávetettem a boci szemeimet csak akkor szoktam így nézni, amikor nagyon akarok valamit.

-          Ne nézz így... De cuki vagy... Rendben elmegyek. – mondta.

-          Köszönöm. - mondtam.

Megcsókolt és a dokinak ezt mondta:

-          Vigyázzon rá!!

-          Vigyázni fogok, de most már indulni kéne - mondta az orvos.

-          Rendben...bármi is történjék, tudd, hogy örökre szeretni foglak! – mondtam.

-          Én is! És mindent sajnálok.

Betoltak a műtőbe adtak altatót és el is aludtam...