Újságírók.
Az út másfél órájában elmesélte hogyan jöttek össze: Amikor a doki azt mondta, hogy lehet, hogy nem élem túl akkor kiborult, összeroskadt és Tommy kihívta Szonját ez előtérbe ekkor Szonja bömbölt,Tommy magához húzta,átölelte és Szonja Tommy szemébe nézett és megcsókolták egymást...így jöttek össze. A maradék fél órában arról áradozott, hogy milyen cuki, helyes, édes, jóképű....
Szonjával úgy döntöttünk, hogy az én házamba megyünk és ott is maradunk. Olyan jó lett volna valaki mással is beszélni Adamről ezért felhívtam Mirát a régi sulimból.
- Szia Mira! Barbi vagyok.
- Szia Barbi!
- Nem tudnál átjönni hozzám?
- Bocsi, de nincs időm, persze ha gondolod, te átjöhetsz egy kicsit tracspartizni.
- Oké. Most indulok, és nem sokára ott leszek- letettem
- Figyu Szonja, most átmegyek Mirához addig csinálj valamit pl. hívd fel Tommyt
- Oké
Elindultam,olyan jó volt egy kicsit olyan "átlagos" embernek lenni, mert nem volt velem Adam, hogy megbámuljanak. De sajnos ez enm tartott sokáig, mert ekkor vettem észre, hogy legalább 10 nő fut felém mikrofonnal. Gondoltam nem hozzám jönnek, mert nem is vagyok ismert...Sajnos tévedtem az összes riporter körbe vett.
- M i történt közted és Adam közt?- kérdezte az egyik
- Igaz a hír, hogy majdnem meghaltál Adam miatt?- kérdezte a másik
Várjunk csak Adam miatt?
- Mi?!?!Adamtől??- kérdeztem
- Igen, elvileg majdnem agyon vert téged- mondta
- Nézzék, nem tudom, hogy honnan szedik ezeket a marhaságokat, de élek és Adam soha nem ütött meg és soha nem is fog!!!- tájékoztattam őket majd gyorsan elfutottam.
Szerencsére sikerült elbújnom a sarkon...felvettem a kapucnim és úgy fojtattam az utam Mirához. Szerencsére oda értem rohanó tömeg nélkül, aki azért fut, hogy megtudjon valami marhaságot ami nem is igaz...Sürgősen kopogtam, hamar ki is nyitotta.
- Szia Barbi! Mi történt??
- Szia!!Áhh.semmi...majd elmesélem
Besétáltunk a házba nagyobb volt, mint amire emlékeztem, leültünk a szobájába
- Na, mi történt??Megrohamozott egy halom újságíró??- kérdezte viccesen
- Ja, te tudsz erről??
- Nem. Várj minek rohamozott meg?
Elmeséltem neki mindent, ami köztem és Adam között volt azt is, hogy Tommyra féltékeny vagyok egy kicsit.
- Wáooo. Hát te nem vicceltél gyerekkorodban, hogy megszerzed- mondta
- Mi én nem is mondtam ilyeneket
- De, hogy is nem mindig róla álmodoztál.
- Ja, de azt nem mondtam, hogy az enyém lesz gyerekoromban azt hittem, hogy soha nem is fogunk találkozni nem, hogy összejönni...na és veled mi van?- kérdeztem kíváncsian, régen nagyon jóban voltunk és tényleg érdekel, hogy mi történt vele.
-H át semmi különös nem rég érettségiztem. Jelenleg a Nők Lapja című újságnál-->a divatnál vagyok főszerkesztő.
- De ez tök jó...régen nem divattervező akartál lenni?- kérdeztem
- De, de ez még messze van tőle.
- Hát nem éppen...- mondtam
- Na és hol haladd a te énekesi pályád??- kortyolt egyet a teájába
- Hát...éppen sehol, majd valamikor jelentkezni fogok az American Idolba vagy más tehetségkutatóba.
- Áhh, az jó tudod, most el kéne mennem, dolgozni, szóval.
- Persze megértem, már megyek is nem akarok zavarni...Sziaa.- köszöntem el
- Sziaa.
Elindultam haza persze a kapucni maradt rajtam, hallom, hogy megy Adamtől az If I had you örültem neki aztán eszembe jutott, hogy ez tőlem jön, elfelejtettem, hogy ez a csengőhangom...felvettem.
- Szia! Nagyon hiányzol!- éppen rá gondoltam
- Szia!Te is nekem...kellett neked elmenned. Egyébként hogy-hogy elmentél??
- Hát amikor mondtátok,hogy majdnem meghaltam akkor valami belém csapott és muszáj volt...
- Áhh.Értem, illet ve nem. Már csak 4 nap és találkozunk a repülőtéren- hallottam ahogy elmosolyodik
- Igen márvárom!Jaj ne már megint.
Észrevettek az újság írok megint szaladnom kellett.
- Mi az??
- Az újságírók egyfolytában utána koslatnak utánam...ha nem bánod lerakom, mert futnom kell hazáig...
- Párizsban felkértek minket egy interjúban.
- Minket??
- Igen és igent mondtam talán jobb lesz, ha mindent tisztázunk hátha akkor már nem fognak zaklatni...na de akkor lerakom. Sok szerencsét a meneküléshez. Sziaa, vigyázz magadra. Szeretlek
- Igen ez tetszik, oké. Én is, te is. Sziaa.
Leraktam és láttam egy jégkása standot nem messze a házunktól nem bírtam megállni, hogy ne vegyek ezért gyorsan oda szaladtam és vettem 2x 3 dl jégkását és siettem tovább. Szonjával rengeteg emlék kapcsolódik a jégkásához szerintem örülni fog neki...az ajtó előtt voltam és ekkor vettem észre, hogy nem hoztam kulcsot...Remélem, Szonja itthon van. Csöngettem, csöngettem és csöngettem, majd dörömböltem szerencsére Szonja már jött bementem gyorsan.
- Mi az mi ilyen fontos??- kérdezte
- Áhh, csak az újságírók üldöznek...hoztam jégkását.
- Júj.köszii.
Leültünk a nappaliba.
- Holnap elmegyünk vásárolni??- kérdeztem ez mindig segít leküzdeni a feszkót!!
- Persze
Egy kicsit beszélgettünk és eszembe jutott valami...
- Ugráljunk az ágyakon- felcsillant a szemem
- Biztos?
- Persze
Elégé kifáradtunk, de nem baj. Játszottunk olyat is,h ogy egymást kellett kisminkelni és direkt szemétnek kellett lenni. Na, én úgy néztem ki mint egy bohóc, Szonja pedig úgy mint egy párduc. Nagyon jó volt...aztán lefeküdtünk és beszélgettünk.
- Ez a nap nagyon fárasztó volt-mondtam
- Hát...fogjuk rá. Most ha nem bánod aludni szeretnék, vagyis nem csak álmodozni...
- Hát...oké, én is, jó éjszakát- hunytam le a szemem
- Neked is.
Hát az álmodozásból nem lett sok, mert hamar elaludtam, de legalább Adammel álmodtam. Aminek nagyon örültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése