Az üldöző...
Reggel nn hamarabb felkeltem, mint Szonja ezért "gyorsan" siettem a fürdőbe és 30 percig ott áztattam magam. Amikor kimentem a fürdőből akkor kelt fel Szonja.
- Szabad a pálya a fürdőben- mondtam.
Örültem a fejemnek, hogy végre annyi időt tölthetek a kádban amennyit akartam.
- Örülök – álmosan mondta miközben ásított.
- Készülődj el és menjünk vásárolni...addig elmegyek venni jégkását- húztam fel a farmeromat
- Hozz nekem is...inkább ne mert fogyózok...
- Hát…nem ártana
- Köszi, hozz nekem is.
- Oké, kivi, málna vagy narancs?
- Te milyet veszel?
- Narancs.
- Nekem kivit hozz
- Oké
Kimentem és más lány volt a pultnál, de nem bántam...
- Heló. Szeretnék 2x 2 dl jégkását, egy narancsosat és kiviset- mutattam az ízekre
- ÖÖ, helló, persze azonnal, adnál egy autogramot.
Ez sokkolt, minek neki? Hisz, egy kis senki vagyok. Látta az arckifejezésemet majd hozzátette.
- Szeretem Adam-t és már annak is örülök, hogy a barátnőjétől kaphatok egy autogramot
- Így már mindjárt jobb- egy szalvétára kérte.
Adtam neki, és ő is oda adta. Felmentem a szobába. Szonja már kész volt.
- Hűűh, ez gyors volt...- oda adtam neki
- Ja, te meg lassú.
- Jó nem tehetek róla, hogy sztárként kezelnek.
- Ezt, hogy érted?
- Autogramot kért tőlem.
- Mi??Hát ez hülye.
Egyetértettem vele, megettük/ittuk majd elindultunk mivel egy bálteremben lesz holnap a találkozó ezért estélyi ruha kell...
Elmentünk egy nagyon híres szalonba/valószínűleg jó ruhák lesznek ott.
Mielőtt besétáltunk Szonja megszólalt
- Majdnem elfelejtettem, én sajátot csinálok-mondta Szonja-
Néztem meglepődötten...
- Rendben- mondtam.
Bementünk és azt hittem, hogy mindjárt leesik az állam a ruháktól...
Oda jött hozzánk az egyik eladó.
- Jó napot. Miben segíthetek?- kérdezte és közben megigazította a fekete szemüvegkeretét
- Üdv.1 szép estélyi ruhát keresek az osztálytalálkozóra.
- Értem. Hát jó helyre jött, mert itt csak szép ruhák vannak.
Szlogen duma...
- És milyen elképzelései vannak a ruháról?
- Legyen fekete, mert ez a kedvenc színem és pántnélküli legyen, a szoknya alá pedig egy óriási rácsot szeretnék...
- Rendben. Pont van egy ilyen ruhánk...odavezetem önöket,erre jöjjenek- invitált a kezével
Odamentünk és megmutatta, pont ilyet képzeltem el és látszott rajtam, hogy nagyon tetszik nekem.
- Hát ez gyönyörű, szóhoz se jutok-dadogtam-
- Nos ez tényleg nagyon szép- mondta az eladó-350.000 Ft és ha kölcsönzi akkor 100.000 Ft lesz.
- Hát egyértelmű,hogy kölcsönzöm, mert nem akarom megtartani mondtam.
- Rendben.
Odavezetett a kasszához és kiszabta az időt, hogy meddig lehet nálam/1 hétig/
Kimentünk.
- Most mennem kell a ruhát megcsinálni-mondta Szonja- Meg a méreteket is leveszik
- Rendben
Szonja elment én meg haza mentem leraktam a ruhát.
- Most mit csináljak? Nem akarok egyedül poshadni- hangosan mondtam és ránéztem az egyik Adam poszteremre- Annyira hiányzol
Ekkor eszembe jutott Dóri nagyon jóban voltunk aztán valamiért megszakadt a kapcsolat köztünk.
Felhívtam...
- Szia, Dóri! Barbi vagyok régen a suliból...
- Szia! Hogy-hogy hívtál?- A hangjából arra lehetet következtetni, hogy meglepődött-
- Hát unatkoztam és szeretnék veled beszélni...esetleg nem tudnál átjönni hozzám??
- Inkább gyere te
- Oké, indulok, nem sokára ott leszek...
Elindultam és...jaj ne már megint...jönnek a paparazzók szerencsére nem kérdeztek semmit se csak fényképet csináltak.
Gyorsan besiettem a lépcsőházba majd felmentem a lakásához és csöngettem...
Beengedett és leültünk a nappaliba...
- Hűha, hogy te mennyit változtál-mondtam-
- Remélem jó értelemben
- Igen.
- Örülök, láttam a paparazzikat...hogy éled meg?
- Hát egyelőre még elviselem, mert nem olyan régóta van ez...tudod, nem bánnám, ha lenne, egy olyan hely ahol elbújhatnék, veled tudod, mint akkor, amikor beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne egy olyan faluban lakni ahol minden cukor...a folyó csoki, pici negrócskák, mogyoróból készült halak...és a többi.
- Igen ez nagyon jó lenne, elennék ott egy ideig én is...sokszor jó lenne ott lenyugodni
- Hát igen- mondtam-
Még egy kicsit elbeszélgettünk majd haza mentem. Nagyon fura volt már sötét volt, senki nem volt kint az utcán...egyszer halottam valakit vagy valamit mögöttem hátra fordultam, láttam, hogy valaki elbújt a fa mögé. Azon gondolkodtam,h ogy megnézzem vagy inkább ne, a második érv mellet döntöttem elkezdtem futni őrültem...hátra néztem és ő is futott utánam a szívinfarktus volt rajtam szerencsére hamar hazaértem gyorsan bezártam minden egyes zárt...
- Mi a baj??- kérdezte Szonja- Megint egy csapat újságíró?
- Nem sajnos valami elmebeteg üldözött...
- Mi?!?!Ez nem lehet...nem szabad egyedül lenned...
- De.. igazad van
Lefeküdtünk...és elaludtunk...a sokktól rosszat álmodtam, de visszaaludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése