Indulás
Reggel kb. 8 órakor keltem fel, nem siettem el, mert ha elsietem, akkor várni fogom az indulást és az elég unalmas lenne... Ezért lezuhanyoztam, hajat mostam, ettem egy kis nutellát!! Nyamiii!!! Felhívtam a szüleimet, hogy elutazok, és ne aggódjanak, mert jó kezekben leszek és Szonja is velem lesz. Persze azt nem, hogy Adam Lambert-tel mert kiakadtak volna... 9 körül elkezdtem kiszedni a bőröndjeimet két óriási bőrönd meg 1 kisebb bőrönd került elő a szekrény aljáról az egyik nagy bőröndöt teli pakoltam ruhával a másik nagy bőröndöt félig ruhával félig cipővel és a kicsit tisztasági szerekkel és egyéb vackokkal. Éppen ellenőriztem a dolgokat, hogy miket kell vinnem mikor eszembe jutott, hogy nincs nálam elég pénz, ránéztem az órára és 10 óra volt ez épp elég volt, hogy megjárjam az utam. Felvettem a tornacipőm és futva elindultam a bank felé az út közepén voltam, amikor csörög a telefon... Adam volt.
- Szia - mondtam lihegve.
- Szia. Mi történt? Úgy hallatszik mintha ki lennél fáradva.
- Hát, ja, elégé épp futok a bankhoz...
- Hát az rossz akkor nem is zavarok tovább csak annyit mondok, hogy 13:00-kor nálatok leszek, az jó?
- Persze.
- Ok. Szia vigyázz magadra. Puszi.
- Te is.
Mire leraktuk a telefont addigra oda értem a bankhoz. Szerencsére a szüleim mindig beraknak nekem a banka egy "kis" pénzt ezért van honnan kivennem...500.000 Ft-t vettem ki annyi csak elég lesz, ha nem akkor majd kérek, kölcsönt vagy nem tudom. Vajon mikor fogja azt mondani, hogy szeretlek?
Visszafelé is futottam így idejében hazaértem szörnyen ki voltam fáradva és nagyon izzadt is voltam ezért lezuhanyoztam mire végeztem Szonja csöngetett, kinyitottam az ajtót és meglepően annyi cucca volt, mint nekem én kb. annyi cuccra számítottam, ami elég egy egész hadseregnek, de szerencsére volt annyi esze, hogy ne így legyen.
- Szia. Megleptél. – mondtam.
- Szia. Miért?
- Hát mert elég "kevés" cuccot hoztál.
- Nem volt több bőröndöm és ezért, de beengednél, mert nem akarok itt ácsorogni!?
- Ja. Persze. Gyere... Adam egykor jön értünk. Mennyi pénzt hozol??
- 500.000 Ft, te?
- Én is..
Leültünk a szobámba és átnéztem a listát még egyszer, hogy ne, hogy itthon hagyjak valamit. Eszembe jutott, hogy sietnem kellett a bankhoz és a sminket meg az ékszereket nem raktam be, most beraktam. Míg vártunk addig beszélgettünk és nosztalgiáztunk a régi időkről, hogy mennyit nevetünk (nem mintha most nem) olyanokon, amit senkise értett. Pl.: Régen a tanár megszólal, hogy feszültségmérő erre az egyik gyerek rávágja-->feszkó mérő. Na, ezen nagyon sokat nevettünk. Meg amikor a régi osztállyal Olaszországba voltunk akkor a 3. szobatársunkat éjszaka ijeszgettük és dőltünk a nevetéstől. Épp a közepén voltunk mikor csöngetnek.
- Ez biztos Adam. – mondtam.
Futottam le kinyitni az ajtót, mert hiányzik nekem és épp a nyakába készültem ugrani mikor látom, hogy a postás az.
- Jó napot hölgyem! Most csak 1 levelet hoztam önnek.
- Rendben. – átvettem - Köszönöm.
- Nincs mit. Viszlát
- Viszlát
Nyitom a levelet és az egyik volt szerelmemtől jött, hogy osztálytalálkozó lesz két hét múlva és menjek el... Hozzáteszem, már nem tudom, hogy mit szerettem ebben a pasiban, mert tiszta gengszter lett és annyira nem érdekel, mert tiszta köcsög volt ez az osztály kidobtam a levelet és megint csöngettek szerencsére Adam volt, amikor megláttam a nyakába ugrottam.
- Szia. Ez aztán a fogadtatás
Nem válaszoltam, megcsókoltam és nagyon jó volt.
- Remélem nem bánod. – mondtam.
- Ezt soha. Hiányoztál.
- Te is nekem.
Elnevettem magam, hogy min azt én se tudom, talán azért mert boldog vagyok.
- Na, induljunk, mert várnak ránk.
- Oké menjünk. Fent van a cuccom és Szonja is.
Felmentünk kézen fogva. Szonja mikor meglátta Adam-t le volt sokkolva igaz már látta egyszer, de még nem szokta meg.
- Szia. – köszönt neki Adam.
- ÖÖÖ. Szia.
- Na, menjünk. – szóltam.
Megláttam a kocsit.
- Ne már megint limuzin.
- Most mi a bajod vele? - nézett Adam hogy mi a bajom.
- Hát ez felhajtás.
- ÖÖÖ. Mi akarsz lenni nagykorodban? – kérdezte.
- Már nagy vagyok... Énekesnő. – válaszoltam.
- Szerinted az nem lesz az??
- De.
- Akkor szokj hozzá!
Beültünk a limóba, és tényleg kezdtem unni, mert az emberek megbámulnak, még ha nem is látnak be de akkor is idegesít. Egy biztos, ha én híres leszek, nem fogok limóban utazni...
- Na és hogy tervezed ezt a sztársággá válást? - kérdezte Adam.
Tudtam, hogy nem kerülhetem el ezt. Én csak attól félek, ne hogy azt higgye Adam, hogy csak kihasználom, mert tényleg szeretem.
- Hát valami tehetségkutatóban.
- Az jó és Magyarországon?
- Attól függ, hogy alakul, mert én az Idolban akarok fellépni, mert akkor van esélyem arra, hogy az egész világon ismerjenek.
- De ez soha nem fog sikerülni. - szólt Szonja viccesen.
- Te inkább fogd be amúgy hol a színész karriered? -viccelve szólaltam meg.
Erre persze nem tudott mit mondani.
- Amúgy nem is tudtam, hogy szeretsz és tudsz énekelni. – mondta Adam.
- Mind a kettő igaz rám...Amúgy sok mindent nem tudsz rólam.
- Az jó. Halljuk a hangodat.
- Mi? Nem. Majd, most úgy is megjöttünk.
Szerencsére épp megérkeztünk a repülőtérre, nem akartam énekelni. Még nem készültem fel, hogy előtte énekeljek.
ez is nagyon jó!
VálaszTörlés