39.Fejezet/évad záró.

Baleset

A repülőn ülve bambultam az ablakon át a csodálatos tájakra és Szonján gondolkodtam. Tudjátok a temetés után neki el kellett szaladnia valahova és azt ígérte, hogy addig visszaér, amíg el nem indulunk. Na, hát ebből nem lett semmi se lett, szóval haragszom rá, elbúcsúzni se tudtunk egymástól. Ez nagyon rosszul esik, mielőtt eljöttem azelőtt szerettem volna megölelni, de nem sikerült, mert neki pár dolog fontosabb, mint a legjobb barátnője.

-         Minden rendben?- Adam kizökkentett a gondolataimból.

-         Persze. Csak gondolkodtam. És olyan kényelmetlen ez a szék- fészkelődtem a székemben

-         Akkor holnap elmegyünk ejtőernyőzni?

-         Én nem szeretném erőltetni, ha nem szeretnéd, akkor nem kell- belenéztem a gyönyörű szép szemébe.

-         Én is szeretném.

-         Akkor megbeszéltük

A kezének, azaz a „bicepcéhez” dőltem és átöleltem, így már jobb volt.

-         Így kényelmesebb?- kérdezte miközben megpuszilta a fejem tövét.

-         Sokkal. Na, ilyenkor jó, hogy nem jársz kondiba

-         Miért? Máskor szeretnéd, hogy járjak?

-         Nem, nem ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat!

-         Jó, bocsi. Miért vagy ilyen csípős?

-         Nem vagyok csípős!- kifújtam a levegőt- Szonjától nem tudtam elköszönni.

-         Ez nem az én hibám. Ne, rajtam töltsd le.

-         Igazad van. Sajnálom

-         Semmi gond. Amúgy ne rágódj ezen. Az ő hibája, hogy nem köszönt el. Nem érdemel meg téged, mint barátnő.

-         Talán igazad van. Miért te megérdemelsz engem?

-         Hát lássuk csak. Ha nem veled vagyok, akkor a legtöbbször te jársz a fejembe, szeretlek, túlságosan is, imádlak, nélküled nem tudok élni igaz néha rossz kisfiú, vagyok, de úgy érzem, hogy nekem is kijár a szerelem és a boldogság, szóval igen, megérdemellek.

-         De édes vagy. Szeretlek- közelebb csúsztam hozzá

-         Tudom, és én is szeretlek. Jobban szeretlek, mint te engem.

-         Lassan a testel édes. 5 éven át vártam rád. Szerintem kiérdemelem, hogy azt mond, hogy én jobban szeretlek téged.

-         Nem mondom ki! Én, szeretlek jobban.

-         Nem!

-         De!

-         Nem!

-         Abbahagynátok?! Úgy viselkedtek, mint 2 óvódás, pedig érett felnőttként kéne viselkednetek. Örüljetek neki, hogy ennyire szeretitek egymást és boldogak vagytok együtt. Nem mindenkinek adatik meg ez a „jó” élet.

Tudtam, hogy mire gondol.

-         Tommy, ha… Mindegy.

Nem értem. Most miért van ennyire kiakadva? Hiszen ő dobta Szonját azzal a mondattal, hogy érzi, hogy nem ő az igazi.

-         Bocs haver, igazad van- bokszolta vállba a mellette ülő haverját.

-         Áúú- nyávogott.

-         Amúgy 10 nap múlva lesz az esküvő- fordult vissza felém

-         Mi?! Te szórakozol velem? Miért nem szóltál előbb?- Várjunk csak. Ma van 13.-a és 10 nap múlva 23.-a ami pont a szülinapom. Vajon tudja, hogy mikor van a szülinapom?

-         Most jutott eszembe.

-         De… de még a ruhám se semmi nincs kész.

-         Nyugi, mindent elintézel időben.

-         Ha te mondod.

-         Amúgy tök mindegy, hogy miben leszel, mert te alapból tökéletes vagy.

-         Tudod, rendes tőled, hogy ezt mondod, de tudom, hogy jobban örülnél, ha szép ruha lenne rajtam, mint farmer és póló.

Megnéztem az órámat és még 3 óra van az útból. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok aludni, de nem sikerült. Ezért inkább zenét hallgattam. Aztán a végén még is elaludtam, mert Adam keltett fel.

-         Még mindig nem szoktam meg ezt a házat- mondtam miközben beléptem az ajtón.

-         Akkor itt az ideje, mert ez a ház csak a kettőnkké meg jelen pillanatban Tommyé amíg neki el nem készül a háza- Áhh végre tudom, hogy miért lakik egy ideig nálunk Tommy

-         Amúgy láttad már az erkélyeteket?- kérdezte Tommy

-         Nem, mert be volt húzva a függöny- vontam vállat- Miért?

-         Én láttam és csodálatos, szerintem nézd meg.

-         Nincs kedvem egyedül felmenni

-         Feljövök veled, oké?- ajánlkozott Tommy.

Mi van ezzel a sráccal? Csak nem ki akar dobni az erkélyről?

-         Oooké- elhúztam a szavakat. Nagyon furcsának találtam, de azért belementem.

Mindketten beindultunk és egyszerre értünk a lépcsőhöz.

-         Hölgyeké az elsőbbség- invitált előre.

Na, jó ez nagyon fura. Kérdően hátra néztem a vállam felett, ő csak annyit mondott, hogy mi van?!

-         Készülj fel a látványra- figyelmeztetett. Elhúzta a függönyt és az állam majdnem a padlót fogta- Én szóltam. És a legjobb, hogy nem csak a kertre láttok rá hanem az én házamra is.

-         A tiédre?

-         Igen, mert a szomszédba költözöm, látod?- Mutatott a mutató ujjával a baloldalon lévő házra.

Most lefogadom, hogy arra vagytok kíváncsiak, hogy-hogy nézz ki a nagy gitárosnak a háza. Nos, arra én is kíváncsi lennék, mert, ahogy mondta még nincs kész.

-         Tudod, mondanám, hogy tök szép, de...

-         Tudom- kellemesen felnevetett.

-         Srácok, hol vagytok?- kiáltott Adam, a hang alapján ő lent volt.

-         Fent a szobában- kiáltottunk egyszerre, amink a következmény egy hatalmas közös nevetés lett.

-         Tudod, egész normális vagy.

-         Te is.

Pár percig csak néztük a szép kilátást és utána nagy dorombolást hallottunk.

-         Mint ha egy elefánt lenne, nem? –kérdezte viccelődve Tommy

-         Van benne valami- értettem vele egyet

-         Végre, meg vagytok- lihegve jött felénk.

-         Haver. Jól vagy?

-         Csak egy kicsit kifáradtam, amiért felfutottam.

-         Nem azért kérdezem, hanem, mert Barbival azt hittük, hogy egy elefánt jön fel.

-         Tényleg?- nézett rám kérdően

-         Hát… Miért nem a liftet használtad?- tereltem a témát amennyire tudtam

-         Nem volt eszembe a lift.

-         Oké, jaj- közelebb léptem hozzá és átöleltem - Úgy várom már a holnapot

-         Bocsi, de a holnap nem megy. A menedzserem hívott, hogy holnap egy fontos fotózásom van, és nem lenne jó kihagyni.

-         Hát, oké, de én mit fogok csinálni egész nap?- egy kicsit letört a hangulatom

-         Nem tudom. Majd Tommyval elmentek valahova vagy tudom is én. Ott a tenger part stb. Fel találjátok magatokat- nyúlt a kezemért- Ugye nem haragszol?

-         Haragszok vagy sem. Nem tudok mit csinálni.

-         Sajnálom, de ez tényleg fontos.

-         Fontosabb, mint én- véletlenül kimondtam ezt a mondatod pedig nem akartam.

-         Ugyan már. Nem fogsz belehalni, ha nem vagyunk együtt 7 óráig. Annyira felfújsz egy kis ügyet. Örülj neki, hogy nélkülem lehetsz. Egy kis szabadság nem fog ártani egyikünknek se- emelte fel a hangját

-         Hát sajnálom, hogy így gondolod. Én szeretek veled lenni, sőt a tehetném, csak veled lennék, de látom te nem így gondolod- amint kimondtam azonnal csaptam be magam után az ajtót. Most egy kis magányra volt szükségem ezért fogtam a kedvenc könyvem, megkerestem a fürdő ruhámat, felvettem és kifeküdtem a medence mellé. Igen ez kell nekem a napfény, csend és a könyvem. A gondolataimat és a fülemet teljesen elszigeteltem mindentől és csak a könyvre figyeltem. Megragadta a bokámat két kéz és nem sokkal utána pedig a kezemet is megragadta két kéz. Megmarkoltam, felemeltek és a medencében végeztem, de ez még hagyján, de a könyvem is jött velem.

-         Ti teljesen normáltalanok vagytok? Tönkre ment a könyvem. Ti nem vagytok normálisak- Adamhez vágtam a könyvem- Annyira gyerekesek vagytok- kimásztam a medencéből és rátapostam Tommy lábára. Úgy igazságos, ha ő is kap, nem?! Sebesen haladtam az ajtó felé, amikor egy kéz visszarántott.

-         Hé, minden rendben?

-         Nem, se..- lesmárolt.

-         Oké, most már mehetsz

-         Ki van zárva- én is lesmároltam.- Nélküled sehova se. Tommy krákogott, gondolom jelzett, hogy hagyjuk abba.

/Másnap reggel/

Amikor felkeltem nyúltam Adamhez, hogy megsimogassam, de nem volt már az ágyában. Gondolom elment a fotózásra. akkor ezek szerint én és Tommy a házban vagyunk. Felvettem egy melltartót, trikót és rövid gatyát és utána kócosan lebattyogtam. Tommy valami vámpíros dolgot nézett a tv-ben vagy dvd-n.

-         Jó reggelt- köszönt előre

-         Neked is, honnan tudtad, hogy itt vagyok?

-         Hallottam.

-         Értem, mit nézel?

-         Egy dvd-t. Unatkoztam és beraktam, amúgy, ha kell kávé, akkor ott van a kávéfőzőben.

-         Nem, de kösz- lehuppantam mellé- Ezt már láttam- nyögtem ki

-         Az rossz, bár annyira nem érdekel. Kivegyem? – esküszöm, hogy lehidalok. Miért ilyen kedves? Valami nem stimmel. rá fogok jönni. Észre sem vettem, hogy amíg ezen gondolkodtam addig a szemébe bámultam pontosan. Gyorsan a tekintetemet az egyik festményre tereltem.

-         Nem kell, maradhat.

A film végéig be nem állt a szánk. Vagy a szereplőkről beszéltünk, vagy arról, hogy mi fog történni.

-         Oké, most mit csináljunk?

-         Nem tudom, fürödni?- vontam meg a vállam

-         Oké, de, bent mert bent tudok szörfözni.

-         Tudsz szörfözni? –húztam fel a szemöldököm

-         Nagyjából.

-         Hogy mik nem derülnek ki. Felmegyek felvenni a fürdőruhámat.

-         Én is.

Felmentem és sajnos csak egy fürdőruhám volt szabad. Ami tangás volt. Felvetem, de egy kicsi shortott is felhúztam rá.

-         Minek a rövid gatya? –úgy nézett rám, mint egy idiótára.

-         Csak a tangás fürdőruhám volt tiszta és nem akarom mutogatni magam.

-         Hát engem nem zavarna.

Oké, ez nap egyre érdekesebb.

-         Na, mutasd, mit tudsz- leültem a medence szélére, hogy a lábamat bele tudjam lógatni.

Bekapcsolta a vízhullámosítót és már a deszkán volt. Egész jól csinálja, sőt túl jól. Megunta és leugrott a deszkáról.

-         Na, milyen volt?

-         Túl jó.

-         megpróbálod te is?

-         Biztos, hogy nem. Rá se tudok állni, mert egyből leborulnék.

-         Segítek

-         hogy?

-         Ketten ráállunk, oké?

-         Hát, addig piszkálsz, amíg nem szállok fel, ugye?

-         Mondjuk

-         Akkor nincs választásom.

Felszálltunk. Én előtte voltam ő meg szorosan mögöttem. A kezemet fogta. Kb. úgy nézünk ki, mint a Titanicba. Már pár másodpercig fent voltunk. Egyszer megéreztem, hogy szorosan rám van tapadva, túlságosan is. Éreztem a formáit. Eljátszottam, hogy megcsúszok és leugrottam.

-         Jól vagy?

-         Persze, csak megcsúsztam

-         Megpróbáljuk még egyszer?

-         Nem!- kiáltottam fel, ez túl feltűnő- Félek, hogy beverem a fejem- magyarázkodtam

-         Kiülünk a Jakuzziba?

-         Hmm, jó az úgy is nagy és tudom gyakorolni a kézen állást.

Kiszaladtunk és beleültünk.

-         Mutasd, mit tudsz?

-         Nem valami sokat- megigazítottam a melltartómat. Lebuktam a víz alá és kiegyenesedtem, de csak 5 mp tudtam magam meg tartani, mert elborultam. Köhögve érkeztem a felszínre.

-         Minden rendben?

-         Persze csak az orromba ment a víz. Most te mutasd.

-         Nagyon béna vagyok, amúgy a tiéd tök jó volt.

-         Köszi-, lebukott a víz alá és egy szaltót csinált

-         Hát ez érdekes volt. Azt hittem, hogy a feladat a kézen állás nem a szaltózás.

-         Jól van, na, mondtam, hogy nem vagyok jó benne.

-         Tudod, mit segítek. Te merülj a víz alá én, meg kiegyenesítlek és megtartalak, oké?

-         Oké.

Megfogtam a lábát és felhúztam, a hasát megnyomtam, hogy ne legyen ennyire c alakja aztán elengedtem és megmaradt.

-         Hu, hát ez nagyon jó, kösz, hogy segítettél.

-         Nincs mit- miközben kimondtam addig leült mellém.

-         Barbi, én… - nem fejezte be a mondatát.

-         Igen Tommy?

Az egyik kezével végig simította az arcomat, amitől libabőrös lettem.

-         Én –elkezdett közeledni felém, már olyan közel volt a szája, hogy éreztem a leheletét. Nem csókolhatom meg, vagy még is? Csöngettek. Mindkettőnket visszahozott a valóságba.

-         Én, én nem is tudom, hogy mit mondjak, sajnálom. Adam az egyik legjobb haverom és majdnem megcsókoltam a nejét.

-         Nincs semmi gond. A lényeg, hogy nem történt semmi. Most megyek, kinyitom az ajtót.

Magamra tekertem a törülközőt és szaladtam az ajtóhoz. Nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam az egyik kedves barátnőmet, Dórit.

-         Szia! Hát te?

-         Segítségre lenne szükségem, tudsz segíteni?

-         Persze, mondjad.

-         Nos, az albérletemből kirúgtak és a házam még nincs kész.

-         Itt nyugodtan lakhatsz, ameddig csak akarsz.

-         Köszönöm, tudtam, hogy számíthatok rád.

-         Gyere beljebb, segítek behozni a bőröndöket.

Hátra kiabáltam Tommynak, hogy vendégünk van és segítek neki becipelni a bőröndöket. Körbe vezettem és mondtam, hogy vegyen fel fürdőruhát.

-         Nagyon csini vagy.

-         Köszi, te is.

-         Vedd le a gatyád

-         Nem, mert tanga van rajtam

-         Na és?

-         Hát, jó.

Amint kiléptünk és Tommy látott minket azonnal kidülledt szemekkel nézett. Dori is rá. Visszarántott.

-         Ez Tommy, nem? Adam gitárosa, ugye?

-         Igen, miért?

-         Nagyon bejön

-         Hát akkor segítek

Bemutattam őket egymásnak és Adam is haza jött. Mondtam neki, hogy egy ideig itt fog lakni Dóri és, hogy bejön neki Tommy. Este mgé beszélgetünk 4-en, majd lefeküdtünk

****

-         Készen állsz? Mindjárt ugrunk- Adam kérdezte miközben túl kiabálta a repülő hangját.

-         Amennyire lehet.

-         Itt az idő- szólt a pilóta.

-         Én 3-ra ugrok.

-         Rendben én meg utánad.

Adam kiugrott és én követtem. A levegőbe bukfencezett, szaltózott, puszit küldött nekem. El volt. Egyszerre nyitottuk az ejtőernyőt. Ne, ez nem lehet. A szél felerősödött és a partról az óceán fölé sodort minket. Vízbe érkeztem, de Adam-t nem láttam sehol se.

-         Adam hol vagy?

Cselekednem kell. Lecsatoltam magamról az ejtőernyőt és a víz alá buktam. A sós víz nagyon csípte a szememet, de nem érdekelt. Meg kell találnom őt, csak ez számít, de nem látom. Feljöttem a felszínre levegőért és nagy levegő és újra merültem. Meg van, ez az, leúsztam hozzá és nagy nehezen kicsatoltam az ő ejtőernyőjét is és felvittem a felszínre.

-         Adam jól vagy?- nem válaszolt egy kicsit megütöttem, de ez se segített. Ki kell vinnem a száraz partra, ami nem volt annyira messze. Elkezdtem úszni, de nagyon gyorsan a lábaim csak úgy verték a vizet. A lábam megérezte a talajt. Onnan futni kezdtem. Ledobtam a földre és megnéztem a pulzusát. Nem volt pulzusa te jó ég.

-         Kérem, hívjon mentőt- kérleltem az egyik gyereket a partról sírva

Rám se hederített, egy másik asszonyt kértem, aki felhívta.

-         Huu, azt mondták nekem, hogy az újra élesztést minél hamarabb elkel kezdeni.

A mellkasát nyomkodtam és utána szájon lélegeztettem, de semmi. Megismételtem újra és újra.

-         Nem hagyhatsz itt. Szeretlek. Te vagy az életem, kérlek. Istenem kérlek, nem lesz több panaszom, de kérlek, ne engedd, elmenni kérlek, kérlek.

A könnyeim égették az arcomat és az ő mellkasát amint feküdtem.

-         Ha itt hagysz, utánad megyek. Szeretlek.

Újra elvégeztem az újra élesztést és semmi.

-         Neeee!!!!- kiáltottam a torkom szakattából és rácsuklottam a fájdalomtól..

Vége