9. Fejezet

A kocsiban ülünk, hazafelé tartunk a válogatásról. Engem még mindig zavar, az amit Adam mondott. Rosszul esett az, hogy nem tetszett neki, hiszen én legjobban az ő véleményére adok, de tudom, hogy igazságot mondott és ez építő kritika akar lenni. Eddig nem nagyon érdekelt a verseny, de most, hogy Adam is bent van muszáj lesz megnyernem. Be fogom bizonyítani, hogy tudok valamit.

• Dóri, akarom ezt a versenyt!
• Látod, mondtam, hogy próbáld meg! Adammel, hát…Nem is tudom, végül is ez a feladata, hogy megmondja őszintén a véleményét, és most ezt gondolta, de azt se felejtsd el, hogy nem belőle áll az egész zsűri, még van rajta 3 ember, és a 3 embernek tetszettél, és Adam se mondta, hogy nem tetszettél neki. Amúgy meg Adam szerint jó hangod van, emlékszel a szülinapjára és arra amit énekeltél?! Hát akkor nekem azt mondta, hogy nagyon jó hangod van. Szóval ne félj. Légy erős csináld végig!
• Köszi, meg fogom csinálni. Végre van esélyem arra, hogy híres énekes legyek.
• Remek, akkor elviszlek bevásárolni és én állom.
• Minek menjek bevásárolni, mikor saját magam tervezem az ízlésemnek való ruhát?
• Mert azt mondtam.
• Oké. Hova megyünk?
• Hát szerintem egy turiba. Ennyit megérsz nekem.
• Kapd be – ütöttem vállon – Csak ennyit érek neked?
• De, hogy is csak vicceltem.
• Oké.
• Amúgy mi bajod a turival?
• Hát nincs semmi bajom vele, de nem szoktam ott vásárolni. Nekem azzal volt bajom, hogy annyit érek neked....
• Tudod, hogy csak vicceltem.
• De vicces, kac-kac. Szerinted fog Adam keresni?
• Válasz a kérdésedre. – Adam hívott felvettem.
• Szia
• Hali – szólt bele Adam
• Na, ez ma a mi napunk – Dóri kivette a telefonomat a kezemből – Bocsi, Adam, de ma csajos napot tartunk, szóval, majd ha haza érünk akkor beszéltek, csáó – lenyomta a telefonomat és a hátsó ülésre dobta.
• Héé – nyávogtam – Ez nem volt szép tőled.
• De, hogy nem. Amúgy nem sokára ott vagyunk.

Először egy nagy áruházba mentünk be. Én 10 perc alatt körbe néztem és semmi normális cuccot nem találtam és Dóri se.

• Nem megyünk inkább haza?
• Nem! Akkor is találunk egy jó boltot.
• Rendben.

Tovább sétáltunk és a parkolótól egyre messzebb kerültünk, de én haza akarok menni. Most! Fáradt vagyok, szomorú és kimerült.

• Jaj, ne legyél már ennyire szomorú. Már tudom, hogy mivel tehetlek boldogabbá. Gyere! - Megragadta a kezem és húzott maga után. Amúgy mondtam már, hogy Dóri lövetett a fülébe egy pc-t ami nekem nagyon tetszik? A neve Industrial piercing.
• Hova megyünk?
• Ide – megálltunk egy Tattoo&Piercing feliratú bolt előtt – Felejtsd el!
• Miért?
• Mert.
• De akarod, nem?! Gyere már! Nem fáj annyira.
• Jó menjünk.

Bementünk és egy össze-vissza tetovált csaj fogadott bennünket.

• Hali, Romy vagyok miben segíthetek?
• A barátnőmnek szeretnénk Industrial piercinget.
• Értem. Szólok Bobnak, hogy készítse elő a dolgokat és pár perc után jöhettek.
• Klassz – mondta boldogan Dóri.
• Addig üljetek le ide.
• Félek – mondtam halkan.
• Én is féltem, de most már nem bánom, hogy megcsináltattam – Dórit leintettem, hogy maradjon csöndbe, mert most nyugalomra van szükségem. Lehet, hogy meditálnom kéne elvileg az segít. A várakozás percei óráknak tűnnek.
• Jöhetnek – nézett ki az ajtón a csaj.
• Atya világ, mire vállalkoztam én.

Leültem egy székre és idegességemben a lábamat kezdtem el rángatni. A pasi még a cuccokat pakolgatta össze-vissza, meg kenegetett valami pici, piros gépezettet, gondolom azzal lövik a fülemet. A fülemhez emelte a gépet.

• Készen állsz?
• Nem igazán. – Feleltem bizonytalanul. Ekkor Dóri telefonja megszólalt.
• Adam az. Kemény kb. 2 óra kellett neki, mire rájött, hogy az én telefonomon is tud hívni. Ha az értelmetlenség fájna, akkor…
• Hé! Vedd fel vagy tedd le, de fogd be és ne szid őt, mert szeretem.
• Jól van, ki megyek.

/Dóri szemszöge/

Lehet, hogy rossz ötlet volt elhozni ide Barbit, mert most tökre bunkó velem. De szerintem csak Adam miatt. Felvettem a telót.

• Szia, Ad. Mit nem értesz azon, hogy csajos napot tartunk?
• Beszélnem kell vele, bunkó voltam.
• Hát ez tök jó, hogy beszélni szeretnél vele, de azt hiszem, hogy ez nem a legjobb pillanat.
• Nézd, tényleg beszélni szeretnék vele.
• Én elhiszem, de ez tényleg nem a legjobb pillanat – egy női sikoly hallatszott. Ez Barbi volt
• Mi volt ez?
• Oh, csak Barbi ismerkedik a tűvel.
• Tessék?
• Azt hiszem le kell raknom.
• Figyelj! Siessetek haza, mert beszélnem kell vele, rendben?!
• Oké, na szia!
• Szia!

/Barbi szemszöge/

Iszonyú fájdalmat érzek, a piercing már a fülembe van, most csavarják rá a végére a bogyókat és ég a fülem, és az égés az enyhe kifejezés.

• Mindenki él? – robbant be Dóri az ajtón
• Nem vagy vicces. Én mindjárt megdöglök a fájdalomtól te meg viccelsz.
• Ne legyél már ennyire bunkó.
• Bocs, de most tényleg nem vagyok poénos kedvemben.
• Rendben. Te menj ülj be a kocsiba én meg fizetek.
• Ok.

Tényleg bunkó voltam Dórival, de most tényleg nem vagyok toppon. Már jött is Dóri

• Köszi a pc-t és bocsi, hogy bunkó voltam. Adam mit akart?
• Beszélni veled.
• És?
• hát nem értél rá, mert szúrták a füled s azt mondta, hogy menjünk haza.
• Nincs kedvem haza menni.
• Bocsánatot szeretne kérni tőled.
• De miért? Hiszen ez a feladata, hogy megmondja a véleményét.
• Igen, de szerintem elvitte a hév.
• Hát, rendben.

Végre haza értünk, de sajnos a fülemben az égés még mindig nem csillapult. Dóri elment én pedig kerestem Adam-t, de Adam helyett Tommyt találtam. Remek.

• Hali, nem tudod, hogy hol van Adam?
• Még nem jött haza.
• Ja, oké.
• Hol voltatok?
• Hát először egy tehetségkutatóban, utána vásároltunk és a végén piercinget lövettem a fülembe – mutattam a fülemre
• Már neked is van, már csak Adamnek kell lövetni és tejes lesz az Industrial pc csapat! – mondta nevetve – Amúgy kellemes érzés volt?
• A világ legjobb érzése, jobb, mint a szex.
• Tényleg?
• De, hogy is, ironikusan mondtam.
• Ja azért.
• Amúgy múltkor akartál valamit mondani.
• Mikor?
• Hát amikor, Dóri beállított mi meg a medencében voltunk és majdnem megcsókoltuk…Na, szóval érted.
• Ja, igen már emlékszem.
• Mit akartál mondani?
• Semmi különöset.
• Hát nekem nem úgy tűnt, tökre dadogtál meg minden.
• Tényleg semmit.
• Nézd, ha valamit mondani szerettél volna, akkor mond el.
• Nem! – Hátat fordított és futásnak eredt a lépcső fele. Nem hagytam elmenekülni. Utána futottam és a 2. emeleten elkaptam. A csuklóját szorosan megszorítottam és a falhoz nyomtam a testemmel.
• Miért nem mondod el? Kíváncsi vagyok, hogy mit szerettél volna és miért nem mondod el.
• Tényleg tudni szeretnéd? – ellazult a teste ezért én is ellazultam. Közel hajolt hozzám pár centi volt az arcunk között. Amikor megszólalt, akkor éreztem a leheletét a pattanás mentes arcomon – Akkor tudnod kell, hogy azt szerettem volna elmondani, hogy – Néma maradt és a szememet nézte én pedig tanulmányoztam az arc kifejezését és amikor szóra nyitott a száját akkor én meghallottam, hogy Adam haza jött. Elengedtem – Most beszélnem kell vele, de ne, hogy azt hidd, hogy végeztünk.
• Ha most ilyen vad voltál, akkor Adammel az ágyatokban milyen lehetsz.
• Grr – nevetve lerohantam. Amint megláttam a kékes tekintettét azonnal elfelejtettem minden rosszat és csak a jóra tudtam koncentrálni azon belül pedig Adamre és rám. A lépcső 2. fokára ráugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Az orromat a nyakába nyomtam és a kellemes parfümjét szagoltam, amit a nyakára szokott fújni. Miután a szagolgatást meguntam elárasztottam csókjaimmal a nyakát sőt még ki is szívtam.
• Kis vámpír. Ennek holnapra nyoma lesz, de nem baj. Igazából nem ilyen fogattatásra vártam. Megleptél, de azért örülök neki. – leugrottam róla de a kezeim szoros ölelésétől nem menekült.
• Miért? Milyen fogattatásra vártál? – kérdeztem kacéran
• Hát olyan lenéző, mérges, szomorú fogattatásra. De szeretnék veled beszélni. Gyere üljünk le. – Lerúgta a csizmáját és elindultunk a kanapé felé. Leültünk. – Nos hát a mai napról szerettem volna veled…
• Hali, haver – jött Tommy
• Bocs, de beszélni szeretnénk.
• Ja bocs – Tommy elment
• Na, szóval arról szerettem volna veled beszélni, hogy… – berobbant Dóri – Istenem, tök nagy a ház, de nem lehet nyugodtan beszélni, gyere menjünk el egy hangulatos kis étterembe, már tudom is, hogy hova megyünk – felvette a csizmáját és siettünk a kocsiba. Hamar a főúton voltunk és kellemes tempóban voltunk úton az étterem felé.
• Amúgy milyen étteremhez megyünk?
• Nem rég nyílt és elvileg, nyugodt, romantikus. Jó hely a beszélgetéshez.
• Értem. Gondolom, akkor felesleges erőlködnöm, hogy mit szeretnél ugye?
• Nem az, hogy felesleges, de nyugodt helyen szeretném.
• Értem. – rámosolyogtam és megfogtam a jobb kezét.
• Szeretlek.
• Én is téged. – Az út végéig moccanatlanul és csöndben ültem. Megérkeztünk és kiszálltunk, egy pasi egyből jött, hogy elvigye a kocsit.
• Óvatosan a kocsival, nem rég vettem a Musztángomat! – Figyelmeztette Adam a kocsist
• Rendben, uram.
• Ez a hely, olyan rémisztő – Kívül a ház tele van fura levelekkel és réginek tűnik a külseje – Biztos, hogy ez egy étterem és nem egy kínzókamra?
• Kínzókamra, hát te nagyon kész vagy kicsim. Biztos, hogy az, de ha kínzókamra is lenne, akkor, majd megvédelek téged és te meg engem.
• Oké. De tudod erre az egész házra még az is rájátszik, hogy már este van.
• Ilyenkor romantikusabb – szorosan magához húzott az egyik kezét a derekamra fonta a másikkal fogta a kezemet és a szájával a nyakamat cirógatta.
• Neked nem kell romantikus dolog, te alapból beindulsz rám, sőt sok mindenkire bármikor.
• Ez nem igaz.
• Oh, tényleg?! – kérdeztem félmosollyal.
• Oké, menjünk be – nevetett és maga után húzott. Bementünk és a félelmem egyből elpártolt valami messze helyre. Csodálatos volt. Gyertya mindenhol és reneszánsz dolgokkal volt díszítve. Egy nő fogadott közvetlenül a bejárat után. – Jó napot, most szeretnénk a 2 személyes asztalt.
• Rendben, foglaljanak helyett ott ahol szeretnének. – Tátott szájjal vonultam végig és egy kicsit alul öltözöttnek éreztem magam a helyhez képest a csőnadrágommal és a kockás, öves ingemmel, valamint a tűsarkammal. Persze szokás szerint Adamnek az öltözéke tökéletes.
• Tudod szólhattál volna, mert akkor jobban kiöltözöm.
• Felesleges, így is tökéletes vagy. Na, még mindig félsz?
• Nem. - Megszólalt a telefonom, Dóri volt az, én kinyomtam és kikapcsoltam utána pedig mélyen a zsebembe csúsztattam.
• Oké.
• Na, akkor térjünk a – A mutató ujját a számra tette.
• Hé, ne siess először rendeljünk – Válassz képen a szememet forgattam és bólintottam. Kinyitottam az étlapot. Gyorsan végig futottam a szememmel a kiírt ételeket és a felét nem ismertem, de szerencsére a legalján volt egy nagyon jó és egyszerű ennivaló. Rántott sajt sült krumplival. A hajam a szemembe lógott és épp készültem arra, hogy a fülem mögé tűrjem, de Adam megelőzött a keze a fülemet végig dörzsölte és a piercingemhez is ért ami nagyon, de nagyon fájt ezért káromkodtam egy sort. – Ú, bocsesz, tudom, hogy ez rohadtul fájt, sajnálom, tudod valaki nem mondta el nekem, hogy csináltatott piercinget.
• Még nem volt időm. Ma csináltattam. Dóri berángatott egy piercingeshez.
• Ja, akkor már értem, hogy mire mondta azt, hogy ismerkedik a tűvel.
• De vicces. Most miattad ég a fülem.
• Pár óra múlva nem a füled fog égni – rám kacsintott
• Fenyegetsz?!
• Talán
• Meg se merem kérdezni, hogy mire gondolsz.
• Hmm. Talán jól jársz talán nem. Amúgy, hogyan csinálták a pc-t?
• Miért, te is szeretnél?
• Nem hiszem, csak kíváncsi vagyok.
• Hát kiválasztottam, hogy milyet szeretnék, aztán berajzolt 2 pöttyöt átszúrta őket végül betette és rácsavarta a bogyókat.
• Hosszú lehetett
• Hát annyira nem volt hosszú. Inkább fájdalmas volt.
• Sziasztok! Hogy vagytok? – szólt egy fiatal fekete hajú lány
• Hali, jól köszi – mondta Adam
• Mit hozhatok?
• Hölgyeké az elsőbbség – mutatott rám Adam. Leadtuk a rendelésünket és a pincérnő távozott.
• Amúgy miért 4-es asztalhoz ültünk le?
• Mert ez eléggé el van dugva és nem látnak annyira az emberek engem, minket.
• Aha, értem.
• De tudod, azért mellém ülhettél volna.
• Szembe jobb. Jobban tudunk beszélni és kényelmesebben bele tudok bámulni a szép szemedbe.
• Hát rendben. – Adam tekintete egy fiúra kalandozott, túl feltűnő volt, már szólni akartam neki, hogy miért nézi annyira azt a pasast, amikor a pasas ránézett Adamre és mindketten elmosolyodtak a pasas elindult felénk. Annyira ismerős, de nem tudom sehova se rakni. Adam felállt és megölelték egymást. Belekortyoltam a limonádémba – Jaj, Drake, de rég láttalak – Amint meghallottam a nevét félre nyeltem és fuldokló köhögésekbe törtem ki. Mi a szent szart keres itt Ad volt pasija? Adam mögém állt és a hátamat elkezdte ütögetni – jól vagy?
• Persze, csak félre nyeltem.
• Kit tisztelhetek szépséges szerényedbe? – nyúlt a kezemért.
• Adam feleségét – mondtam büszkén, de erre ő fuldokló röhögésbe tört ki.
• Komolyan kérdeztem
• Én meg komolyan válaszoltam.
• Tényleg komolyan mondta- Adam is biztatta
• Hát, de én úgy tudtam, hogy ő meleg. Na, mindegy. Nem akarok zavarni. Szóval én
• Ugyan Drake, nem zavarsz. Szerintem Barbi se bánja, ha maradsz, ugye Barbi?
• Nem, persze, hogy nem. – Tűnj el innen!! Most nincs rád szükség. Közbe a pincér meghozta az ennivalót és Drake is rendelt magának. Remek, egy potyautas.
• Amúgy Adam remekül nézel ki. Sokat változtál.
• Drake ez rólad is elmondható.
• Na, és, hogy ismerkedtetek meg?
• Hát tudod, nem nagyon szeretek a magánéletemről beszélni – Ez az Adam mond meg neki és koptasd le!
• De bennem megbízhatsz, hiszen én is voltam már veled.
• Hát jó egy rajongó találkozón találkoztunk.
• Az tök jó.
• Ja, szerelem volt első látásra – Azt hiszem én le fogok lépni, mint a rémes randiban, egyre gyorsabban kezdtem enni a kajámat. – Na, és mi van veled?
• Hát élem a napjaimat egyedül.
• Hogyhogy?
• Hát amióta külön mentünk azóta nem volt senkim – Én és Adam is meredt szemekkel bámulta. – Most mit néztek így? Nem szerettem volna újabb kapcsolatba bonyolódni, hogy utána össze törjék a szívem. Elég sok voltál te nekem.
• Hát tudod nekem is fájt, meg neked is, de túl kell lépni rajta
• Te mindig segítesz – Drake megsimogatta Adam kezét én pedig megettem az összes kajámat. Felálltam.
• Most elmentem, majd otthon találkozunk.
• Mi? Ne! Beszélni akartam veled!- kiabált utánam.

Oké, ez elég gáz volt, Én tökre féltékeny vagyok és voltam olyan hülye, hogy ott hagytam őket. Nincs kedvem haza menni. Inkább körül nézek, elvileg itt L.A.-ben ilyenkor indul be az élet. Az a kérdés, hogy merre menjek. Jobbra vagy balra. Végül jobbra mentem és pár perc után emberek ezrei között találtam magam. Éreztem, hogy a cipő, ami rajtam van nem a legalkalmasabb a „kirándulásra” ezért az első cipőboltba bementem és vettem egy torna cipőt. Már imádom. Itt L.A.-ben sokkal jobb cipők vannak, mint otthon, Magyarországon. Megrohamoztam rengeteg ruha boltot és beszereztem pár új cuccot. A vásárlást meguntam ezért beültem egy jónak tűnő bárba…

****

A bárban nem ittam semmi alkoholt ugyanis Amerikába 21 évtől számít az ember nagy korúnak és én még nem ütöttem meg a 21-es lécet. Amit annyira nem bánok. Hajnali 4 óra van és mindjárt össze esek a fáradtságtól. Szerencsére nagyjából képben voltam, hogy hol vagyok és, ha jól emlékszem, akkor kb. 10 perc és otthon leszek. Haza jutottam ez az, az ott a mi házunk. Igen. Szerencsére jó a memóriám a helyek megjegyzésében. Adam itthon van, mert a kocsija itt van. Bementem és a zacskókat ledobtam az ajtóban, utána a cipőmet lerúgtam és elindultam a lépcső felé, d eszembe jutott a lift és bár megfogadtam, hogy nem fogom használni, hiszen azért van a 2 lábam, hogy gyalogoljak, de most kivételt teszek. Se-perc alatt a hálószobánk előtt találtam magam. Kinyitottam az ajtót és egyből az ágyra néztem és nagyon, nagyon nem tetszett a látvány.

• Mi franc van itt? – kérdeztem dühösen. Adam állt az ágy mellett egy trikóban és rövid gatyában és DRAKE, de vágjátok, Drake egy trikóban és nincs rajta alsógatya – Mi francért van Drake alsógatyában és mi a francot keres itt?
• Ez nem az aminek látszik – mentegetőzött Adam
• Á, ugyan 2 meleg srác összezárva az egyik meg félig meztelen. Ja bocs, az egyik biszex, mert a felesége vagyok, de kb. 1 éve még azt hitte, hogy meleg.
• Hadd magyarázzam meg – könyörgött Adam, közbe Drake fel vette a gatyáját.
• Felesleges, eleget láttam. – Megfordultam és könnyes szemekkel futottam le a lépcsőn. Adam futott utánam.
• Barbi! – kiabált, ha így folytatja, akkor felébreszti Dórit és Tommyt – Kérlek várj meg, hadd magyarázzam el.
• Adam, nem érdekel!
• De ne legyél már ennyire gyerekes. Felnőtt vagy és meg kell beszélni ami történt, mert amit most csinálsz az gyerekes!
• Ezen nincs mit megbeszélni.
• Kérlek! Ha szeretsz, akkor meghallgatsz.
• Ez zsarolás!
• Kérlek! – Megálltam és megfordultam, hogy szembe legyünk egymással.
• Undorító vagy!
• Elmondom mi történt. Miután kirohantál az étteremből, elmentünk téged megkeresni, de nem találtunk sehol, ezért körülbelül fél órája sikertelenül haza jöttünk és úgy volt, hgy alszunk be is ágyaztam neki, de ő átsétált hozzám és levette az alsógatyáját és rám mászott. Én pedig mondtam neki, hogy hagyjon békén, mert nekem vagy te és szeretlek téged és ekkor jöttél te haza. – Néztem rá értelmetlenül. Nem tudom, hogy higgyek-e neki vagy sem. Mert ez azért tényleg elég fura helyzet volt, viszont Adam nem a hazudósok közé tartozik. Mindig az igazat mondja még az interjúknál is és szeretem őt és bízom is benne. Adam letörölte a könnycseppjeimet – Bízol bennem ugye?
• Én tényleg szeretnék neked hinni, sőt talán hiszek, de belül van egy érzés ami egy kicsit megcáfolja, érted?
• Értem. Remélem hamar elmúlik az az érzés, mert még soha nem hazudtam és főleg nem neked! Szeretlek. De most, ha nem bánod el kell valamit intéznem. – Fel futott és én nem mozdultam csak néztem pár perccel később kiabálást lehetett hallani Adamtől és a szavait Drake-nek intézte – Takarodj! Takarodj ki a házamból! Soha többé nem akarlak látni, hogy tehettél ilyet? Ha tényleg szeretnél még, akkor nem másztál volna rám, mert tiszteletben tartanád az érzelmeimet. Nőj fel és értsd meg, hogy köztünk mindennek vége, érted?! Mindennek! Elástad magam a szemembe. Soha többé nem akarlak látni. Most pedig tűnj el! – Nem telt el 1 perc míg Drake lerohant a lépcsőn maga után becsapta az ajtót. Én pedig felmentem a szobába.
• Azért ez egy kicsit durva volt.
• Tudom és már bánom is, de megérdemelte.
• Tudom, de ezt szebben is megoldhattad volna.
• Azt hittem te mérges vagy rá.
• Az vagyok, de valahol megértem, én se tudnálak elengedni, túl értékes vagy.
• Drága vagy. Amúgy miért mentél el?
• Mindegy.
• Na! – Leült mellém az ágyra – Tudod, hogy mennyire aggódtam?
• Mert idegesített Drake
• Vagy is féltékeny voltál?
• Egy kicsit.
• Kicsit?! Már nem azért, de ha egy kicsit féltékeny az ember, akkor nem hagyja ott a szerelmét.
• Jó nagyon. Na, most boldog vagy?
• Igen! Még haragszol?
• Nem haragudtam eddig se.
• Jó, akkor másképp kérdezem. Eltűnt belőled a fura érzés?
• Igen. Sajnos nem tudok sokáig ellened rossz dolgokat fent tartani a szervezetembe
• Ennek örülök – megölelt
• Én is, de légy szíves aludjunk.
• Jó ötlet. Hulla fáradt vagyok.

Lefürödtem és már be is bújtam a pihe-puha ágyikóba Adam mellé. A villanyt pedig leoltottam.

• Jó éjszakát – mondta
• Neked is, Adam! – Adam keze a combomra tért és felfelé haladt… – Adam ne most! Álmos vagyok.
• Jó. Amúgy még beszélnünk kellene.
• Adam ez most komoly? Szerintem még tud várni fél napot a beszélgetés, amíg alszunk.
• Jó. De ne menj ennyire messze, így nem tudlak átkarolni.
• Adam! – kiabáltam rá
• Bocsi. Amúgy hívtalak telefonon is, de nem vetted fel.
• Mert ki volt kapcsolva- válaszoltam feszültem. Komolyan mondom néha rosszabb, mint egy kis gyerek. – Mivel tudlak elhallgattatni? – Fordultam felé
• Hát..öö. Nem is tudom. -nyomtam egy puszit az arcára.
• Jó éjszakát!
• Tökéletes elhallgattatás. – Nem szóltam vissza, mert tudom, hogy akkor megint válaszolt volna és én már tényleg aludni szeretnék. Szerencsére elaludt még hamarabb is, mint én, de végre én is elaludtam…